Nyakörv

♥13♥

Kitágult szemekkel, értetlenül pislogtam fel Taeyongra. Nem értettem, hogy miért teszi azt, amit. Különös érzés tört rám, szívem majd' kiszakadt a helyéről, úgy kalapált.
-Mi.. Miről beszélsz?- Kérdeztem rá zavarodott pislantások közepette.
Választ nem kaptam. Gyönyörű szemei egyre közeledtek sajátomhoz, ezzel párhuzamban az arcom is egyre jobban lángolt. Már leheletét is éreztem, olyan közel hajolt.
-Azt mondom, ki akarlak sajátítani! Egy kutya nem szereti látni a gazdáját egy másik eb társaságában.- suttogta ajkaimra, majd azt a kis távolságot is megszüntetve, megcsókolt. Lesokkolva bámultam csukott szemeire, mégsem taszítottam el magamtól. Egy idő után lehunytam szemeim és kissé ügyetlenül, de viszonoztam csókját. Már nyelvével is utat akart törni magának, csak ekkor eszméltem fel, mit is teszünk most. Tűz vörös fejjel toltam el magamtól és ülésbe tornáztam magam. Nem tudtam megszólalni, csak zavartan pislogtam magam elé, egyik kezemet a számon tartva.
-Mi..mi volt ez?- emeltem meg tekintetem pár perc után és egyenesen a nyugodtan ücsörgő Taeyongra néztem.
-Nem tudom... Valami késztetést éreztem, hogy megtegyem. -vonta meg vállat, s a legnagyobb egyszerűséggel felállt és kiment a szobából.
Felháborodottan meredtem utána, még az is megfordult a fejemben, hogy kimegyek és kirúgdosom a házból.
"Én nem leszek senki hülye bábuja, akin ki lehet élni a vágyakat."
Gondoltam magamban és már pattantam is ki az ágyból, mondván, most jól beolvasok neki, amikor is Tae, egy kisdarab sonkával a szájában bedugta fejét az ajtón.
-Azt hiszem, szeretlek, vagy mi...- jelentette ki, majd már tovább is rágcsálta a sonkát.

Arcom egy másodperc alatt változott érett paradicsommá.
Milyen régen volt már, hogy valaki azt mondta nekem: "Szeretlek"

Egyedül anyám az, akitől hallottam ezt a szót úgy, hogy nekem szánták, de mióta betegeskedik, már nem jut eszébe ilyet mondani. Én akárhányszor mondtam neki, ő mindig csak bólintott vagy nem is reagált, így már egy ideje én sem ejtettem ki a számon.
De ez a "szeretlek" lehet nem is ugyanaz, mint amit egy családtagnak mondunk...

Teljesen összekavarodva álltam a szobám közepén, arcom még mindig paradicsomot játszott.
-Hogy érted ezt?- léptem ki végül egy kis hezitálás keretében, a tévező fiúhoz intézve szavaimat.
-Ne kérdezz annyit, azt mondtam, szeretlek, akkor úgy értem, szeretlek.- magyarázott a csatornák között keresgélve. Halvány mosoly húzódott arcomra, majd mellé sétáltam és vállán végigsimítva mosolyogtam le rá.
-Ne dobálózz így a szavakkal, még csak nem is ismersz.- mondtam kissé lehangolva, majd hátat fordítottam és a szobámba sétálva, ledobtam magam az ágyra.
Ugyan.... Méghogy szeret..

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Sziasztok!
Tudom, nagyon rövidke rész lett, de remélem elnyerte tetszéseteket. ^^" Hozom a folytatást, amint tudom. :)