Nyakörv

♥14♥

Egy pár napig inkább jobbnak láttam, ha nem megyek be a suliba. Taeyongnak ezt nem engedtem meg, hisz őt nem molesztálta semmilyen tanár sem, és amúgy is gyanús lenne, ha pont egyszerre hiányoznánk. De minden reggel, amikor elment, valahogy annyira magányosnak éreztem magam..
A negyedik napot is már alig bírtam átvészelni, bántam, hogy nem mentem el aznap se iskolába. Éppen ezért is tapadtam rá a fiúra, mikor belépett a bejárati ajtón. Követtem mindenhova. A konyhába, a szobájába, még vécére is akartam volna, csak az már tényleg beteges lenne, így inkább hanyagoltam.

-Mikor tervezel leszakadni rólam?- piszkálgatta hajamat unottan e kérdése közben, de mikor arrább csusszantam a kanapé túloldalára, mégis karomnál fogva húzott vissza.
-Ha annyira akarnád, hogy lekopjak, akkor nem így viselkednél.- vigyorogtam rá sejtelmesen. Taeyong halvány mosollyal nézett szemeimbe, majd ahogy észrevettem, számra vándorolt  tekintete és inkább elfordította fejét. Még azért annyit pont láttam, ahogy beharapja ajkait, ami meg kell hagyni, kicsit engem is megingatott. Egy pillanatig el is játszottam a gondolattal, hogy megcsókolom, de ezt inkább annyiban hagytam. 

-Yuta már hiányol egyébként....- Ugrott vissza komor tekintete az arcomra, kicsit száját húzva e kijelentése közben.  Milyen gyerekes...  Kuncogtam magamban az enyhén féltékeny arcát látva.- Fel is akart ma jönni, de hál' istennek dolga akadt.- Mesélte továbbra is a hajammal játszadozva.
-Majd holnap már úgy is láthat.- Tápászkodtam fel, majd szobámból kihozva a pizsamát, választ sem várva mentem el fürdeni. Fürdés közben ezer meg ezer gondolat szaladgált össze-vissza a fejemben. Azóta a nap óta nem tett semmi olyat, ami arra utalna, hogy tényleg szeretne.. Nem vettem komolyan, de azért egy kicsit mégis reményedtem, hogy valódiak az érzései.

Csak tudnám miért ül az agyam trónján... Mint egy király, ő van a középpontban és ez ellen nem tehetek sokat, még ha akarok, akkor sem.

Gyorsan megtörölköztem, felöltöztem és már léptem is ki a nappaliba. Taeyong törökülésben ülve, nagyokat pislogva nézett rám, s még szája is tátva maradt. Arca egyre pirosabb lett, én pedig egyre értetlenebb fejjel méregettem őt.
-Mi bajod?- kérdeztem, mikor már kezdtem unni azt a furcsa tekintetet, ami egyre felgyorsította a szívem dobogását. Aztán amilyen gyorsan vert, úgy állt le bennem a pumpa. Tekintete kifejezéstelenre váltott és csak utána szólalt meg.
-Nincs rajtad nadrág. Látom a piros bugyikádat.- mondta teljes nyugodtsággal, én meg hajamat tépve, teljesen leégve léptem vissza a fürdőbe, hogy felöltözzek.
-NE MERÉSZELJ RÖHÖGNI!!-Ordítottam ki neki a biztonság kedvéért.
-Hallod... Gyere gyorsan, szerintem baj van!- tépte fel a fürdőajtót kétségbeesett arccal, miközben az ágyékára mutatott.
Igen....Merevedése volt... Csak nem tudta a kis tudatlan....

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Na hali!
Elég későn, de itt az új rész! YUPPI!! PRITTIV EGY ÚJABB HÜLYESÉGE! :'D
Na, viccet félretéve, remélem sikerült egy jó részt összehoznom! :)