Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Aish, Gukkie. . . beledöglök, hogyha holnap is ilyen kemény edzésünk lesz! – nyüszítette hangjában végtelen fájdalommal Taehyung, az emlegetett lábához huppanva, egész testével rátehénkedve térdeire, akinek légzése egyébként már beállt alapjáratúra, csak még ült a földön, mivel neki is kijárt ez a pár perc pihenő így próba után.
- Tae, bárhogy próbálunk te nyavajogsz és nyűgös vagy. Most az egyszer igazán hanyagolhatnád már Kookot a rinyálásoddal. Legalább a feje ne fájjon, ha már ilyen szépen teljesített ma – intézte szavait J-Hope a szöszi felé kissé még zihálva a fizikai tevékenységtő, amire szikrákat szóró nézést kapott válaszul. Bizony, Tae sokat panaszkodik és vergődik, mert vele született természete sokat gátolja abban, hogy olyan kitartással és precízitással vigye véghez az órákat, mint Hobi, Jimin vagy a pici maknae. Nem azzal van a baj, hogy lusta, mert teszi a dolgát, ahogy azt kell, csak huzamosabb idő után egyre inkább nyögve-nyelősebben és kevesebb odaadással képes csak végrehajtani a betanult mozdulatokat.
Ezidőben a legfiatalabbat nem különösképp érték el a rendkívüli táncos, Hobi elismerő szavai - Sokkal inkább a ránehezedő fiú körül jártak gondolatai, amit már annyira megszokott ezekben a zord napokban. Azon agyalt, hogyan tolja el őt magától, azután váratlanul beugrottak a képek pislákolói elé, hogy igazándiból eddig sosem zavarta mikor rajta csimpaszkodott az idősebb. Sem mikor kettesben voltak, sem a hatalmas tömeg, nyilvánosság előtt, ezért talán feltűnő, s igencsak meggondolatlan döntés volna egyik percről a másikra kiírtani a környezetéből hyungját - Mivelhogy. . . hogy néznék azt az emberek körülötte, meg a rajongók, sőt! Mit reagálna maga Taehyung?
Ezzel egyetemben, míg ő a próbaterem falának támaszkodott hátával egyik térdét átkarolva, V kissé durcásan, de ugyanakkor sokkal inkább már mosollyal az arcán araszolt Jeongguk jobb oldalára és hajtotta egy kimerült mozdulattal buksiját az ő vállának, halk sóhaj és szemlehunyás kíséretében.
- Ugye, hogy nem is idegesítelek? – bújt jobban nyakhajlatába, mint egy aranyos kiscica, ahogy közben felháborodottan tette fel a kérdést, amire persze azonnali helyeselést várt. Jeonggukra irdatlan kellemetlenség szállt, s itt jött rá először, mennyire is felfigyel olyan érdektelen dolgokra is, mint amikre hetekkel ezelőtt simán magasról fütyült volna, mert nem adott okot, hogy figyelmét szentelje neki, akárcsak egy másodperc elejéig. Értette ezt arra, hogy sokkal érzékenyebb volt Tae érintéseire a hónapban, mint eddig bármikor, mivel minden egyes olyan megmozdulást, ami tőle irányult felé azt azonnal feljegyzett magában, mint egy szerelmes kistini. Régebben nem kapta fel a kobakját ilyesféle apróságokra és mindig elengedte a füle mellett, de mivel újonnan az a különös érzet is társul barátja érintéseihez sokkal nehezebb nem, nem észrevenni az ehhez hasonlókat.
- Persze, hogy nem idegesítesz. Hobi csak túlreagálja és jobban a szívére veszi, ha a tánc miatt papolsz mindenkinek úgy, mintha büntetésből kellene csinálnod – mosolyogta meg mondatát ekkor, ugyanis ilyenkor folyton úgy érezte: még, ha korban nem is, de mégis ő lenne a nagyobb, aki a kisebbet nyugtatgatja.
- Hmm. . . nem baj, most végre pihi jön – csorgott ki majdnem nyála is, ahogy az ágyikójára gondolt, de aztán ezt felváltotta a pár nappal ezelőtti este képe, ahol a kisebb ágyában szunyókált felettébb békésen. – Hé, nem aludhatnék megint veled? Iszonyat kipihenten ébredtem azon a reggelen, mikor az ágyadban keltem – vigyorodott szélesen, s kérlelő íriszekkel emelte fel fejét, hogy Jeongguk szemeibe nézve nyomatékosítson győzelme felől.
A helyzet az volt, hogy ő nem tudta milyen nagy áldozat lenne ez Kooknak, hiszen neki - még ha be sem vallja magának egyenesen -, de uralkodnia kell gondolatain, s cselekedetein mellette, sőt. Akkor neki nem is menne valami könnyen a szunyálás - főleg, ha a nagyobb plüssmacinak használva őt, átkarolva készül ma álomra hajtani a fejét.
- Tudod, Hyung. . . Szerintem Namjoon-hyung nem lesz elragadtatva az ötlettől, hogy te is ott vagy miután aznap kizártad őt – Nem igazán gondolkodott, mielőtt szavakat formált meg vöröses ajkaival, csak határozottnak akart tűnni, s valami gyors, ésszerű kifogással akart elődrukkolni, hiszen, mint, ahogy akkor sem, ma sem akadályozta volna meg semmi az ottalvást.
- Ne hülyéskedj! Még csak nem is említette, hogy megharagudott volna rám – összevont szemöldökkel bámult mindeközben. - Jimintől azt hallottam, jól meg volt nálunk az én ágyamban. Meg amúgy sem kellene a földön aludnia, hisz mi az ágyadban aludnánk, nem? – húzta gyengéd mosolyra száját, mint, aki tudja, hogy győzelmeskedik a másik felett.
Jeongguk rendkívül tanácstalan volt és az, hogy az edzés ennyire lefárasztotta szabotálta azt, hogy kellőképpen fogjon az agya egy újabb kibúvó kitalálásához.
- Ah, araso~ de te beszéled meg Rapmonnal – dörzsölgette szemhéját, s tornázta magát rögvest álló helyzetbe.
