Chapter twenty-one
- Mégis mit képzelsz, mit csinálsz? – fakadt ki a nagyobb, aki eddigi ülőhelyéről pattant fel, s hüledezve nézett a másik nagyra nőtt szemeibe, melyek ezernyi érzelemtől csillogtak. Tisztán kiolvasható volt belőlük a riadtság, a megszeppenés, sőt még megbánás is, ami mellett volt ott még valami, amely meglehetősen különösen és furcsán ragyogott a többihez képest. Úgy fénylett az előtte lévő szempár, olyan gyönyörűnek hatott a látvány, hogy szinte már megigézte őt. Szépnek találta a pillanatot, amitől úrrá lett rajta a pánik.
Jeongguk azonnal a mellkasához feszülő textildarabhoz kapott, ahogyan a fájdalom könyörtelenül söpört végig gerince mentén, miközben egy pillanatra levegőt sem kapva küszködött a köhögéssel. Tae felháborodott tekintetében, pedig ekkor vélt felfedezni egy kis aggodalmat, mivel természetesen nem szeretett volna ő nagy fájdalmat okozni ezzel, csak megmutatni a kisebbnek, mégis meddig mehet el.
- Miért csinálod ezt? – kérdezett újra, bár tisztában volt azzal, hogy nem érkezik majd válasz, hiszen a másik csak tágra nyílt szemekkel pislogott rá, mint mindig, mikor ilyen helyzetbe kerül a szöszivel. Persze Guk gondolta, hogy el fogja majd löki magától, de azért nem számított ekkora lendületre és azzal járó fájdalomra. – Hallasz, Gukkie? Válaszolj! – kereste a kisebb tekintetét, mikor az bűnbánóan a padlóra sütötte le szemeit. – Aish, ezt nem hiszem el! Elegem van abból, hogy itt basztatsz ilyenekkel, de bezzeg megszólalni meg rohadtul nem tudsz! Úgy gondolod, hogy nem tartozol nekem magyarázattal például ezután? Csak csinálod, de mintha nem is gondolkoznál azon, hogy ehhez mondjuk az én jóváhagyásom is kellene! Vagyis nem pontosan erre értem, hanem. . . az istenit Jeongguk, te megcsókoltál és az. . . arra nem adtam engedélyt! – szorította össze a szemeit is, nagyot sóhajtva, ahogy újból érezni kezdte mellkasában azt a forróságot, mint mikor a bevásárlóközpontban Guk ajaki az övéihez nyomódtak.
A fiatalabb nagyot nyelt, ahogy a fiú kiejtette ezeket a szavakat a száján. Először is mélyen elgondolkozott azon, hogy tulajdonképpen miért is csinálja ezt, csakhogy teljesítse a másik kívánságát, miszerint választ ad erre a kérdésre. Azzal tudta magyarázni, hogy ő mindvégig úgy vélte, érintésekkel jóval könnyebben kifejezheti az iránta táplált szerelmét, mint beszéddel - jobban mondva értelmetlen zagyválással. Azért ilyenről mégiscsak nehéz beszélni, főleg ha már a még ki nemmondott szavak előtt a torkára forrnak azok.
Taehyung újból sóhajtott, aztán egy apróbbat előrébb lépve várta a választ. Lehet túlreagálja, mert tisztában volt ő azzal, hogy Guk nem csupán szórakozásból csinálja azt, amit, így érthető is a cselekedete és nem kéne ezzel nyaggatnia, de mi van, ha mégis csak ő gondol bele többet? Igen, annyira azért nem hülye, hogy ne vegye észre a maknae néma, titkos üzeneteit a törődő simogatásokkal és hasonlókkal, de azt szeretné, ha mindezt ő mondaná ki. Ő vallaná be, hogy mit érez iránta, hiszen akkor végre elküldheti vagy épp ellenkezőleg, jól agyonbokszolhatja mindehol, amiért itt húzza az agyát azzal, hogy „bemelegedett".