¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Edzés után Taehyung szívét furcsamód nőtte be a bűntudat érzete, amiért a napokban ennyire eltávolodott a kisebbtől. Úgy érezte meggondolatlan cselekedet volt tőle, hisz korban ő tölti be az idősebb szerepét, és megbánta, hogy ennyire túlreagálta a dolgot. Végül is ez volt ez egyik opció a másik pedig, hogy Guk igenis messzire ment a tettével, mert egyszerűen túl közelinek tűnt olyat cselekedni, amit a vihar estéjén ő elkövetett. Ezen két véleményét váltogatta, cserélgette magában percről-percre, mert maga sem tudott dönteni a szívét ostromló lelkiismeret-furdalása miatt.
Kajarendelés közben törtek elő az első szikrái bűntudatérzetének, mikor valahogy a Jeon melletti székbe parancsolták, avagy inkább Hobi hisztijének következménye volt, hogy Tae durcásan vágta le magát a legközelebbi ülőhelyre, ami véletlenszerűen pont a barna fürtös mellett volt. Látta, hogy Jungkook odébb mozdult, mi miatt azonnal felhagyott sértődött viselkedésével, s meglepetten nézte a fiatalabbat, ki épp figyelmet sem fordítva pásztázásának falatozott a stabil lapon lévő választékokból.
- Nos, hogy végre mindenki leült. . . – pillantott lenézően J-Hope a tettesre, és ezzel egyetemben köszörülte meg torkát figyelemfelkeltés gyanánt. – El kell mondanom, hogy rendkívül büszke vagyok a teljesítményünkre. Nagyon is látszik, milyen sokat dolgozik itt egytől-egyig mindenki. Azért hoztam fel, mert szeretném, ha tudnátok, hogy is érzek ezzel kapcsolatban és minden vágyam perpillanat, hogy az első bs&t fellépésünk úgy sikerülne, ahogy azt elképzeltük –mosolygott félszegről a tagokra és gyorsan lezárva a témát terelte tekintetét az asztalon lévő még meleg, fel nem nyitott rendelésére.
- Igen, egyetértek – nyelte le a szájában megrágott falatot Jimin. – Mindent bele fogunk adni a holnapba és persze az utána lévő koncertekbe is, igaz srácok? – emelte fel kobakját a többiekre, akik egyhangú válasszal nyugtázták Chim szavait.
Tae nyugtalan volt, igaz kívülről ennek jeleit nemigen mutatta, de piszkosul zavarta, amiért Jeongguk minden felé irányuló gesztusát elutasította. Már máskor is érezte, hogy véget kellene vetnie a távolságnak kettőjük között, de Guk totálisan figyelmen kívül hagyta a kibékülési alkalmakat, ami miatt Taehyung tudta: még ma, koncert előtt kell vele megbeszélnie. Meg kell tárgyalniuk még az este folyamán valamikor, mert biztos, hogy holnap nem teljesít majd úgy, ahogy azt szeretnék, ha ők ketten még mindig fasírtban vannak.
***
- Tae? Hova mész? – tette fel álmosan a kérdést ChimChim, mikor észrevette, hogy az emlegetett éppenséggel kifelé tart a szobából.
- Csak mosdóba. Mindjárt visszajövök és alszok – Tae tudta, hogy Jimin nem hagyná, hogy felébressze Jeonggukkiet, ami miatt kénytelen volt füllentenie, pedig tulajdonképpen tévhit, ha valamelyikőjük azt feltételezte róla, hogy hazudós, mert jó, azt nyilván nem lehet mondani, hogy nem szokott, de még véletlenül se tartozik azok közé, akik szavának nem lehetne hinni. Ő is tisztában volt vele, hogy pihenniük kell a holnapi napra és, hogy Chim sem nézné jó szemmel, amit most tenni készül - Ezért is hallgatta el előle.
- Siess! –motyogta fejét döntve vissza a párnára, minek következtében V meg is indult Namjoonék szobája felé.
Jeongguk már rég nyomta az ágyat, mint ahogy Rapmon is, ezért a lehető leghalkabban közelítette meg a fiatalabbat, mikor pedig nem is volt szükség rá, hiszen Guk fülében az ő hangja dübörgött, ami miatt nem hallhatta Tae halk neszeit.
Igazából szemétségnek hangozhat álmából felzargatni valakit, de Taehyung kivételesen önzőnek mondta magát, ugyanis, ha még ma nem tudná le a beszélgetést, akkor ő maradna álmatlan, amiért másnap senki sem repdesne örömében. Nem volt ideje rá vacsora után, mert jött Hobi a szokásos hülyeségeivel, aztán Jin azzal, hogy a szobájának mondható kis zug a közös helységben egy hatalmas káosz, ezért azt is el kellett intéznie helyette. Érdekes, mi minden közbejön, s meggátolja tervét, mikor végre elhatározza azt.
Óvatos mozdulatokkal távolította el a fülhallgatót útjából, aminek okán halkan ugyan, de egy pillanatra megütötte a fülét saját dalfeldolgozása, amire kénytelen volt elmosolyodni és egy ideig elnézegetni Guk békésen alvó arcát. Megfontoltan tette le az asztalra, hogy ne csapjon vele nagy zajt, majd hangtalanul bújt be a takaró alá, kezével finoman érintve meg a fiú vállát és aligha, de ébresztgetni kezdte őt, amit az kelletlen nyöszörgéssel jutalmazott.
- Hyung? – nyitotta fel bágyadtan pilláit, mire V rögtön csitítgatni kezdte. – Miért vagy itt, hm? Aludnod kellene, pihenned kellene, Hyung – suttogta artikulátlanul, visszahunyva fáradtságtól ködös szemeit.
- Igen, tudom - motyogta lesütött szemekkel -, de egy kicsit nem érzed úgy mintha távolabb kerültünk volna egymástól? – kérdezett kissé szomorkásan, miközben kíváncsi tekintetével szüntelenül a mellette fekvőt térképezte fel.
- Távol? – vonta össze értetlenül szemöldökét, még mindig csukott pillákkal a fiatalabb. – Hogy érted ezt, Hyung?
- Tudod, a vihar napja óta. . . minden kicsit másabb nem gondolod? – jött az újabb kérdés, amit Jeongguk szívesen ugrott volna át, hogy gond nélkül folytathassa eddigi tevékenységét. – Ne mondd, hogy nem vetted észre, mert azt nem hiszem el. . . – pusmogott halkan, mire Kook felszusszantott.
- És miért volt? – kérdezte meg, ahogy fejével aranyosan próbált jobban a párnába bújni, aminek következtében barna tincsei előrébb hullottak, homlokának kis részét ezzel eltakarva a kíváncsi tekintetek elől, miközben ujjaival a takaró szegélyét morzsolgatta. Nem az idegesség vagy zavarban lét miatt tette, egyszerűen csak ez egy volt az imádnivaló szokásai közül. Taehyung alapos figyelemmel kísérte végig a mozdulatsort, ami miatt vissza kellett fognia magát: nehogy a kisebb arcába csípjen. Tény, hogy átkozottul aranyosan festett ilyenkor a kisebb.
- Mert. . . furcsa volt, amit csináltál – Nos, igen pont idáig tartott Guknál az a feltűnően nyugodt szívverés és váltott át hirtelen vad tempóra. – Na, jó. Persze az kissé kiesett belőle, hogy csak segíteni szerettél volna vele, de tudod, milyen szerencsétlen vagyok, úgyhogy kérlek, ne haragudj rám – könyörgött, felöltve magára sajnálkozó vonásait és természetesen az elmaradhatatlan csillogó boci szemeit.
- N-ne butáskodj, nem is nehezteltem rád és meg sem bántottál. Ne kérj tőlem bocsánatot – hadarta el zavartan, mire V íriszei boldogságtól derültek fel.
- Komolyan mondod? – vigyorgott, mirefel a fiatalabb fáradt sóhaj kíséretével újra visszakészült aludni, miközben szavaival szüntelenül helyeselt, ugyanis nem igen fűledt a foga most hosszantartó csevejhez. Laposakat pislogott és fejében egyedül hyungja tökéletes mosolya járt, ami minden porcikájában jóleső bizsergést eredményezett.
- Tae. . . – suttogta alig hallhatóan a fáradtságtól. Könyörgöm, valaki üsse már le ezeket a nyamvadt lepkéket. Nagyot nyelt, s Kook pillái hirtelen tömör ólommá változtak, amik egyre csak valami oknál fogva, mintha minden erejükkel egy szörnyen, irdatlanul mély álomba akarták volna őt juttatni.
- Hm? – kapta fürkésző pillantásait a már kishíján alvó fiúra.
- Annyira szép vagy. . . – motyogta teljesen öntudatlan állapotban.
