Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hűvös, meglehetősen fagyos szél süvített be az ablakkeretek résein, a vacak, fabatkát sem érő ablakszigetelés között, ami erős vacogást váltott ki a dorm fürdőjében kuporodó fiúból. A kád tövében, az ezüstös csempelapokkal borított padlón üldögélt, miközben apróbbakat szipogva karolta át vadul reszkető végtagjait, s nyomta arcának jobb oldalát mindkét combjának, hogy így nagyobb legyen az a felület, amelyet testhőjével biztosítani tud. Semmi kedve sem volt most a bandatagokhoz, akik történetesen mind Haneult és a szőkét ünneplik. Úgy bizony. Pár órája vihette el Taet az a bizonyos fuvar, amely egyenesen a szöuli „Tosokchon Samgyetang" névvel rendelkező étteremig szállítja.
- Nem mondanád egy kicsit érthetőbben?! – kiabált már ekkor Chim, a fényesen laminált ajtó túloldaláról, egyre csak nyűgösödő hangzással, amiért még mindig nem sikerült rálelnie az ezidáig Suga által használt fülhallgatóra. – Jó, tudod mit? Nem találom! Ha annyira akarod, akkor te majd szépen ide tolod érte a. . . –torpant meg nagy lendületében, amikor egy haragos morgás kíséretében, kitépte a fürdőszoba nyílászáróját, s elé tárult a kisebbik szívszaggató látványa. –. . .a segged – fejezte be suttogva a mondatot, mikor is már elképedten nézett farkasszemet a fiatalabbal. – Jeonggukkie? Mi történt? – bámult továbbra is ledöbbenten a földön ülő vöröslő pupillái közé, majd szemeivel barna, selymes tincseire pillantott, melyek perpillanat kócosan, kissé csapzottan álltak, míg arcára jól láthatóan levertség ült ki, mi azon nyomban keserű szájízt eredményezett. – Sírsz? – kérdezte félénken, mégis a helyzethez nem illő arckifejezéssel.
Elmosolyodott.
- N-nem, én csak. . . – siklott zavarában oldalra Guk tekintete. Az alacsonyabb ekkor közelebb lépett, s a fürdőkád peremére ülve bambult el, miközben a magában folytatott párbeszéden elmélkedett.
- TaeTae miatt lógatod az orrod, igaz? – szusszantott egyet pár percnyi hallgatás után, majd dús alsó ajkát beharapva fordította fejét érdeklődőn Jeongguk szomorkásan, valamint immár rémületben sziporkázó íriszeibe, mik sarkában fénylő könnycseppek gyülekeztek.
- T-tessék? Ezt mégis miből gondolod? – pislogott értetlenül, nagy, kerek szemeket meresztve a kérdés hallatán.
- Tudom, hogy a randi miatt vagy ilyen elszontyolodott – mosolyodott el fanyar ajakgörbülettel, majd sajnálattal vegyült pillantásaival illette a kisebbet, aki továbbra is csupán kérdőn pillogott, miközben a farmeranyaggal fedett térdeit még jobban átkarolta, hogy szorosabban tudja azokat körülfogni, magához ölelgetni. – Tudod, amikor tegnap megkérdeztem, hogy Haneul szerinted is meseszép-e, akkor valójában tudtam, hogy a válaszod nemleges lesz.
- M-mi? – nyelt nagyot rögvest, amint felfogta az előbb hallott szavakat, melyek kétségkívül határozottan hagyták el a mellette lévő vöröses ajkait.Hangjában a némi élen kívül nem bújt meg semmi más, semmiféle bizonytalanság – Ami persze azonnali félelemérzetet produkált a kisebbnél. Honnan? Miből gondolta? Még a reakciómat sem láthatta! Ez bőven elég ok a pánikra, nem? –A-akkor meg miért-
