Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A fellépésről talán annyit, hogy mint eddig minden úgynevezett „comeback stage-dzsel", most is nagyot arattak a fiúk, ami nem meglepő, hiszen a siker öröme sok munkájukba fájt - És még mennyibe fog ezután.
Most, hogy tisztázták nagyjából a dolgokat a legfiatalabbal, V szerencsére gond nélkül adhatta magát a színpadon, csakhogy nem hiába sürgette Jimin az alváskérdésével őt múlt éjjel: a koncert végére rettenetesen elfáradt, ugyanis kevés ideje maradt pihenni, azaz a nyolcból aligha csekély négy óra - Ez a szám értéke egyenlő magával a szunyával, nem pedig azzal a folytonos mocorgással és forgolódással, melyek Guk szavaival a fejében kínozták őt. Persze mint, ahogy már azt említette, arra jutott, hogy a maknae bizonyára nem neki szánta, amit mondott, és ha reggel kérdezősködött volna, a végén még esetleg ő jött volna ki kínosan a dologból. Ilyet feltételez, amikor is Jeongguk csak álmában zagyvált össze valamit.
- Sh! Csönd már! – suttogta nevetve Jimin, miközben már a sokadik képet lőtte Tae békésen alvó arcáról az autóbuszban. – Csend legyen! – pisszegett kissé erélyesebben, még mindig kacagva, amíg a többiek néha-néha belerondítva tettükkel a fényképekbe piszkálták őt ahol érték; kezdve selymes szőke tincseitől egészen ruhaneműtől fedetlen nyakáig. – Hagyd már, felébred!
A többiekkel szemben Jeongguk nem zargatta fáradt hyungját - habár vonzotta a gondolat -, csak messziről gyönyörködött a látványban, amit ugyan semmi pénzért nem szakított volna félbe. Ha most valaki figyelemmel kísérné arca vonásait, minden bizonnyal azt mondaná, hogy nem tud betelni az előtte lévő látképpel, sőt majdhogynem már csodálva fürkészi azt. Érdekes, nem? Sok minden változott mióta pár hete felfigyelt rá. Az a nap előtt még biztosan cinkostárs lett volna a szekálásban, most meg szinte már a nyelve hegyén van, hogy leállítsa hyungjait, csakhogy felhőtlenül pihenhessen tovább az.
- Ha hazaérünk, lazítunk kicsit – motyogta Hoseok a mellette ülőnek, ki történetesen Guk volt. Talán észrevette, hogy a legfiatalabb egész út alatt háttérből figyelősdit játszott, amit értelemszerűen fáradságnak nyugtázott, pedig köze sem volt annak mostani viselkedését illetően. Persze, hogy nem nyúlkált az alvó fiúhoz, mikor titkon minden reményével azon volt, hogy bárcsak ne kelne fel. Miért is? Mert TaeTae mindig veszettül aranyos képet mutatott magáról, ha nap közpen pihentetőleg hajtotta álomra fejét. Különben is minden az ellen játszott, hogy ne tudja a szemeit levenni róla: az ablak túlsó oldaláról beszökő színnel vegyült világítások, bámulatos fénykavalkáddal hívták fel a figyelmet szép, fehér, makulátlan bőrére, amiben néha-néha a Hold fényárja is közrejátszott.
- Igen, ránk fér – vezette el ráérősen tekintetét, enyhén húzva az időt Taehyungról - aki még ekkor is Jimin kamerájának sztárjaként pózolt -, s nézett kedvesen Hobi szemeibe.
- Nincs baj, ugye? – váltotta fel mosolygós hangját hirtelen az aggodalom, ahogy figyelte a mellette lévőt.
- Nincs, dehogy - sóhajtott Jungkook egy halovány mosoly kíséretével, ahogy kibámult a jármű sötétített ablakán. - Aggodalomra semmi szükség, Hyung.
-
Guk a napokban jelentős változásokon esett át most, hogy kevéske sejtése van, miért találja ilyen tökéletesnek a banda szőkéjét. Csak tudat alatt, de mégis emiatt változott meg eddigi folyton derűs hangulata is: csendes és szótlan volt, amit a többiekkel együtt V is szüntelen tapasztalt, ha vele volt.
- Jeonggukkie! – kukcskált be a szobaajtón Tae, arcán széles vigyorral, mire a maknae azonnal felpillantott telefonjából. – Nincs kedved átjönni filmezni egyet? – kérdezte, miközben piszkosul reménykedett benne, hogy ma már nem kap tőle újabb elutasítást: bármivel sietett hozzá, Kook mindig "kikosarazta" őt, ami kezdett már hyungja az agyára menni. Nem is értette mi ütött belé. A maga módján kedvesen puhatolózott nála, de a vége mindegyik alkalommal az volt, hogy elküldte őt, akár egy megázott kutyát. – Jimin talált valami vígjátékot és gondoltam szólok, hátha érdekel.
Jimin, Jimin, Jimin.. Ki más? Istenem miért nőttek így össze?
Jeongguk csak hallgatott, amit kezdett rohamosan megelégelni az idősebb. – Na~ Guuuk! –nyüszített toporzékolva. – Nincs kedvem kétszemélyes mozihoz! Milyen gagyi már az! –kezdett már nyafogni is, egyrészt mert kérdésére nem kap választ, másrészt mert, hogy ennél többet már hova próbálkozzon, és plusz még most ez az utolsó, végső terve is kudarcba fulladt. Pedig annyira törekedett felvidítani a kisebbet valamivel. Csak tudná mi baja, és miért lett hirtelen ilyen magának való, külön utat járó tökös csávó. Nem csinált ő semmi rosszat, hogy ezt érdemelje annak ellenére, hogy talán ő lenne a legjobb barátja - Ez javarészben jogos, hisz szépségéről ugyan ő hol tehetne? Egyébként sem venné azt soha számba, ha a „miérteken" agyalna a maknaevel kapcsolatban Eltartana egy ideig, míg rájönne a valós problémára, szegény. Nem is sejti hol járnak Guk gondolatai, ha valami olyat tesz nyilvánosság előtt, ami miatt a fanok például rögvest eszméletüket vesztik.
Várj, hogy mi? Azt mondta kettesben lennének? – Igen, Jeonggukon egész szépen úrrá lett ez a pár nap alatt az a fránya féltékenység, de még is miért ne rághatná a körmeit? Akkor kezdte el komolyabban venni a dolgot, mikor először látta a szöszit Chim arcán cuppogni. Talán a sírig kíséri a felejthetetlen pillanat: olyan sebesen vert a szíve, hogy félő volt, perceken belül kiszabadul bordái fogságából. Nem, nem volt képes tovább a szobájában kuksolni, annak tudatában, hogy a másik szobában ők kettesben töltik a szabadidejüket.
- T-tudod mit? Most, hogy mondod, tök jól hangzik! – indult meg sietve a másik szoba irányába, mire TaeTae a háta mögött, hangtalanul, ujjongva bokszolt a levegőbe. Fogalma sincs hogyan vagy mivel, de a lényeg és a fő csak az, hogy sikerült Gukot kiráncigálnia szürke napjaiból.
