艾马

797 102 8
                                    

Chapter thirteen

Chapter thirteen

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


 Guk amilyen gyorsan csak tudta, szedte lábait a helységbe, ahol Jimin már az egyik ágyon, törökülésben ügyködött a laptopján valamit - Feltehetőleg a filmhez kötődően. Jeongguk pedig a szöszit, háta mögött felejtve huppant is le rögtön mellé, mire Chim nagyot nézve csodálkozott, mikor lassan elpillantott a kijelzőről.

 - Sikerült rávennie? – illetődött meg, ami miatt Guk kérdőn nézett bele az előtte ülő kávébarna íriszeibe. – Nem hittem volna, hogy jössz, de örülök – mosolygott, majd tekintetét visszavezetve a képernyőre, sóhajtott. – Nagy hatással van rád az a bolond – nevetett halkan, persze nem komolyan gondolva a jelzőt, amit rá használt.

 - Kit neveztél bolondnak? – ripakodott rá, sértetten felcsattantó hangon Tae, amint gondosan behajtotta maga mögött az ajtót, aztán már pattant is az ágyra a maknae háta mögé. . . szorosan.

 - Szerinted kit, bolhazsák? – emelte fel jobb szemöldökét, majd' megpukkadva az elfojtott röhögéstől. Jaj, ne már! Miért kell folyton emlegetni azt a borzalmat? – nyüszített gondolataiban Jeon, amiért már megint azzal a szörnyű puszival hecceli Jimin, Taehyungot.

 - Aish, akkor sem vagyok bolond - duzzogott aranyosan, miközben a huzat anyagán bal tenyerével támaszkodó fiúhoz bújt: két karjával fogta át hátulról, ami miatt a hasán lévő ruhadarabhoz siklottak kezei, ahol immár szorosan összefonott ujjait pihentette, míg állát készségesen a kisebb egyik vállára helyezte. Nem, nem azért, mert annyira megbántották volna az idősebb szavai - azért annyira nem gyerek, hogy ennyitől sértődjön vérig -, de ez is egy soha vissza nemtérő alkalom volt, amit feltűnés nélkül használhatott ki, csakhogy Jeonggukot jobb kedvre derítse. Nagymamája tanácsával élve tette, hiszen ő mondogatta neki mindig kiskorában, hogy egy ilyen gesztustól sok szomorú ember vidul fel. A maknae bizonyára szomorú, és ő végül is tudja mi ilyenkor a teendő, nem? Ha ezen múlik barátja jókedve, akkor nem bánja azt, ha ilyen érintésekkel érheti el nála, mitöbb képes lenne egész film alatt őt szorongatni a cél érdekében. Más amúgy se vált be eddig, úgyhogy nem veszíthet sokat azzal, ha kísérletezget egy kicsit. – Gukkie. . . mondd meg neki, hogy nem vagyok az! Nekem nem hiszi el! – motyogott felhúzva az orrát, amíg Jeongguk a fellegekben járt, és igazán ijesztőnek hatott számára a tudat, hogy már ennyitől is képes volt oda jutni. 

 Ketyegője hihetetlenül vad tempót vett fel, miközben ereinek útjain zúdult fel s alá, jóleső melegséget juttatva el minden porcikájába a vér. Ó, és mi dobhatott volna még ezen a tökéletes pillanaton? Mondjuk, ha most vehetne egy száznyolcvan fokos fordulatot azért, hogy hasonlóképp tehessen a szőkével, mint ahogyan most pillanatnyilag ő cselekszik. 

 De Jimin ott volt. 

 Ő ott volt és ennyi elég volt ahhoz, hogy ne merjen cselekedni. Talán megtette volna, ha ő nincs ott. Talán.

 - Jó-jó nem vagy az! – nevetett hangosan Chim, és a mellette fellelhető szekrény felé hajolva, oltotta le az azon lévő kislámpát, majd indította el egy laza kézmozdulattal a filmet, ami miatt Tae rögvest mocorogni kezdett, ugyanis nem sokat látott abból a szemszögből. Ennek hála kiengedve karjai ketrecéből a legfiatalabbat, ficánkolt is azonnal kettőjük közé, a lehető legkényelmesebb fekvőhelyért kutakodva. – Maradj már! – röhögött fel Jimin, és egy finom rántással maga felé, sikerült megtalálnia vele a matrac egyik puhább részét, aminek következtében a szöszi arcán hatalmas elégedett vigyor terült el.

 - Kösz – sutyorogta csendesen, mire Jeongguk nagyot nyelt, idegesség lett úrrá rajta. El kellett volna foglalnia a Jimin melletti helyet mikor még adott volt rá a lehetőség. Most így, hogyan figyeljen a filmre? Várjunk, ki beszél itt filmről? Azért jött át, hogy szigorúan szemmel tarthassa őket, bár nem sok esélyt látott arra, hogy olyasvalami történjen, amiért kelljen oda, de mindenesetre jobb félni, mint megijedni, nem igaz?

 - Khöm – hívta fel máris magára a figyelmet egy halovány köhintéssel, amit természetesen nem kapott meg azonnal. – Hé, izé. . . fázom kicsit – szólalt fel hangosabban, mire Tae nagy, őzbarna szemeivel fordult az irányába. Nos igen, felettébb hülye egy gondolat volt elmélkedés előtt pofázni. Nagy taps Jungkookie. Mégis mit tudna kezdeni Taehyung ezzel a meggondolatlan kijelentéssel? Hoz egy takarót vagy esetleg pár centivel közelebb araszol hozzá, de semmiképp sem lesz sokkal távolabb Jimintől - Márpedig ő mihamarabb ez ellen szeretett volna tenni.

 - Fázol? Kimenjek egy plédért? – kérdezte pusmogva, hogy Jimin ne reklamáljon a hangzavar miatt, s már mozdult is, hogy újra a fiatalabb kedvében járhasson.

 - Várj, nem! – szívta vissza gyorsan, még mielőtt feleslegesen ugráltatta volna hyungját. – Csak fénylik innen oldalról a képernyő - mondta, reménykedve sikerben; hogy ők ketten majd helyet cserélnek, de az idősebb gondolva egyet, egy minutum elejéig sem habozva, húzta közelebb őt magához. Erre pedig Jeongguk olyan cifra káromkodások sorozatát hadart el magában, hogy még saját maga is meglepődött, ugyanis ez így nem jó. Nem, nem lesz jó. Taehyung túl közel van hozzá s túlontúl aranyos továbbá pedig dicséretre méltóan segítőkész, nem mellesleg átkozottul szépnek tűnt a szüntelenül csillogó szemeivel.

 - Így látod? – duruzsolta halkan a maknae fülébe - igaz, nem szándékosan -,  ami miatt Kook kénytelen volt fészkelődéssel elvonni figyelmét a közöttük lévő távolságról. Annyira nagyon közel van.

 - A-ahan - válaszolt dadogva, kissé belevörösödve a helyzetbe.

-

Jimin elég egyhangú, monoton filmet találhatott, ugyanis Guk egyszerre csak arra eszmélt fel, hogy a lejátszó még mindig megy, de Taehyung és a másik, pihegve, zavartalanul nyomják az ágyat. 

 Emiatt megfontoltan pillantott fel Tae nyugodtan alvó arcára és akkor sem tudta megállni, hogy ne térképezze fel részletesen vonásait: felé fordulva szuszogott aranyosan, így szőke tincsei néhol kissé belelógtak a tökéletes képbe, bár meg volt elégedve a látvánnyal, sőt ennél szemet gyönyörködtetőbbnek el sem tudta volna képzelni. 

 Jimin hyung alszik - ellenőrizte le igazát, gyorsan oldalra pillantva -, V hyung is alszik. . . ő sincs tudatálál – győződött meg róla álmos pillantásaival -, Nincs. Nincsen szemtanú - Jelentette ki magában ködfátyolos tekintettel. 

 Hirtelen hyungja szépen ívelt ajkaira vándoroltak pillantásai, ami mellkasában eszeveszett dübörgést eredményezett. Elködösült fejjel lengette szemeit egy ideig rajta, majd lassan kezdett közeledni felé.

  Aish, túlságosan gyönyörű és hívogató volt! Garantált, hogy egyik bandatag sem tudott volna ellenállni a pillanat hevében! 

 Ráérősen csukta le pilláit, és aligha érintette meg Tae forró párnácskáit sajátjaival, már rögvest kibírhatatlanul nagy visongással sipítozott, az elmélyében hangosan üvöltöző vészjelző, miszerint mennyire nincs rendjén, amit művel, így szinte rögtön hátrahőkölve, majdhogynem szabályosan csapódva a parkettának, esett le kishíján az ágyról, majd rohant is ki sebesen onnan. 

 A zavarban lét vagy pedig ügyetlenkedéséből adódóan csaknem kétszer is megbotlott, míg szobájába nem ért, ahol hatalmas szerencséjére egy lélek sem tartózkodott. 

 Aludt! Biztos, hogy aludt, é-és még most is alszik! Igen, nem ébredt fel! Jézusom, mit tettél te idióta! - Vetette le magát hassal az ágyra, kivörösödött arccal, ami után ajkait idegesen beharapva, nyomta fejét erősen a párnába.

szoros kötelék; taekookWhere stories live. Discover now