Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A történtek után nem változott sok minden, de azért nem is olyannak mondható volt, mint pár hete: Taehyung elvégre is többet lógott Jiminnel meg Hobival abban a pár napban, mint egy egész hónapban és természetesen nem igen töltött egy légtérben saját akaraterejéből, egy-két percnél hosszabb időt a fiatalabbal. Nem jutott eszébe ottalvós kérdésekkel nyaggatni, aminek tulajdonképp végtelenül hálás volt a maknae, de azért mégis valahol nagyon mélyen rosszul esett neki, bármennyire is tartani akarta elméjét ígéretéhez. Esténként újonnan Kookot, fülhallgatón keresztül zenét hallgatva nyomta el az álom, méghozzá az idősebb dalfeldolgozásaival a lejátszási listán. Nem, nem tudta tagadni, milyen hihetetlenül jóleső érzéssel jár, mikor hallhatja a szőkét énekelni. Ennél jobb már csak az, ha élőzeneként élheti meg egy koncert vagy próba folyamán, de jelen esetben ennyivel is megelégedett az éjszakák alatt.
Nyilvánosság előtt értelemszerűen teljesen más volt közöttük a helyzet, ellentétben az előzőleg felsoroltakkal, ugyanis Tae úgy viszonyult a kisebbhez, mintha mi sem történt volna előző nap. Nos, mutathatja ezen az oladlát is a dolognak, de valójában piszkosul, s az átlagnál jelentősebben riadt meg aznap attól a "kézfejes és csókos" esettől. A sok agyalás után annak tudta be, hogy Jeongguk túlságosan is beleélte magát a nyugtatgató szerepbe, és ennek redménye lett, hogy ilyesmire vetemedett. Egyébként meg nem gondolta azt, hogy ekkora feneket kellene kerítenie az ügynek, de a helyzet ezt produkálta ki belőle: újnak érezte, hiszen másodpercek töredéke alatt futott át elméjén Guk tekintete, amit egy különös kategóriába tudna sorolni a sok tekintete közül. Más volt. . . s ennyi pontosan elég is volt ahhoz, hogy egy időre úgy érezze, jobb lenne őt kerülnie.
Taehyung ominózus esete után öt nappal volt az első BS&T fellépésük, amit megelőzött a már több hete tartó kemény próba és fárasztó edzés. A szöszi igazából több gyakorlást is végigszenvedett, de csak kevés szikráját mutatta annak, mivel törekedett elnyomni magában, ha már J-Hope szerint folyton ezzel jön, és evvel is inkább csak segíteni akart a bandának nem pedig hátráltatni magukat.
Próba előtt természetesen nem maradt el az odaút se az autóban:
- Hé, skacok! – szólalt fel a semmiből hangosan Jimin, hogy az eddig halkan csevegők is felfigyeljenek rá. Hangjából szinte ordított a rosszban sántikálás, ezért is fordította Tae érdeklődve fejét a mellette felszólalóra. – Nem olyan mintha felhőszakadás közelegne? – húzta el jól szórakozottan szája bal sarkát, ahogy V megrémült reakcióját pillantotta meg, akinek rögtön lefagyott az a halvány mosoly is az arcáról, ami kíváncsisága miatt került fel oda még pár másodperce.
- Ne baromkodj, egy felhőt sem találni, olyan tiszta az ég – cáfolta meg azonnal Rapmon, amint kinézett a többiekkel együtt az üvegablakon.
- Hát, pedig én ezen az oldalon nagyon úgy látom – mosolygott hamiskásan, ujjával mutatva az utalt tájékra. – TaeTae, nem akarsz véletlenül Namjoonék szobájában aludni ma? Jeonggukkie szépen lecsitítgatott a múltkor, nem jól mondom? – emelte fel kérdőn az egyik szemöldökét, mire V hitetlenkedve kezdett volna magyarázatába, ha hangszáli undok mód cserben nem hagyták volna őt.
- É-én. . .
- Miért? Mi történt? – szállt be kíváncsiskodva a témába, közelebb hajolva a beszélgetőkhöz Yoongi is.
- Semmi! - vágta rá rögvest a szöszi. - Mégis mi történt volna? – nevetett zaklatottan Taehyung, idegesen tördelgetve az ujjait a fekete textilagyaggal ellátott combján. – Igaz Gukkie? Mo-mond meg te is! – találkozott össze a tekintetük, ami miatt Jeongguk nem is tudta hirtelen, mit válaszoljon. Nem tudta mire vélni ezt a nyugtalanságot hyungja hangjában. Úgy tűnt, mint aki felettébb zavarban van, annak ellenére, hogy tulajdonképpen semmi sem történt, amit titkolnia kellene a fiúk elől. Jimin pont ölelés közben kapta le őket, amit egy nap amúgy is számtalanszor csinálnak.
- V hyung azt mondta, hogy karoljam át, mert akkor biztosan enyhül a roham, szóval azt tettem, amit mondott – adta válaszát éretetlenül, s zavartan pislantott az ablak felé, mire az idősebb álla rögtön leesett. Most meg mi van? Valami rosszat mondtam?
