Chapter four
Lehetséges, hogy csak amiatt, mit a próbateremben fejtett ki részletesen ott egymagában a folytonosan örlődő, de ténylegesen úgy érezte, az idősebb többször bújik hozzá a kelleténél, s példa erre az autóban hazafelé úton történtek.
- Gukkie~ totál édin mosolyogsz rám mostanában! Talán tetszik az új frizum, igaz? Cukibb vagyok vele, mi? - fordult száznyolcvan fokban tengelye körül, hátra Jeongguk irányába, ellenállhatatlan vigyorával, ujjaival az ülés háttámlájába marva, ahol barátja mellett még Jin, s a feketébe burkolt Yoongi is telefonozott a maknaeval együtt. Zavarban érezte magát a másik kérdőre vonásától, s ez miatt minden figyelmét kénytelen volt hyungjának szentelnie az eddig folytatott cselekvése helyett.
- Mi az hogy! - szólalt fel a szöszi bal oldalán fellelhető, szintén a táblagépét birizgáló Jimin. - TaeTae nagyon ölelgetnivaló mostanában, ezzel a szívdöglesztő külsővel - karolta át rögtön barátját, majd egyik kezével összefogva a pofiját, fordította azt a csapat maknaejának. - Próbáld meg azt mondani rá, hogy nem aranyos! - gügyögte nevetve.
Jeongguk természetesen majd' megveszett azért, hogy magához húzhassa a téma tárgyát egy csontokat ropogtató ölelésre, mivel akkor semmi más nem csillapíthatta volna a hasában idétlen tempóban repkedő szárnyasokat. Irdatlan nagyot kellett nyelnie, ahogy belátta; milyen rosszul is érintette Jimin megmozdulása, amit Tae felé intézett. Féltékeny volt hyungjára, aki lelkiismeret-furdalás nélkül szorongathatta kedvére Taehyungot, sőt a világon mindenkire kezdett hirtelen féltékeny lenni, aki hasonlóképp cselekedhetett a szőke fürtössel. Ő is megtehetné csak annak az a velejárója, hogy elengedni nem volna képes, ami. . . nos, talán túlontúl kirívó lenne, tekintve, hogy ő csupán egy bandatag.
- Nem lehet – vigyorodott el a még mindig Chim által csücsörítésre kényszerített barátjára, aki ezt meghallva felvidult szemekkel pillogott felé , ugyanis tisztában volt vele, mit is ismert el ezzel a fiú. – V hyung valóban szörnyen aranyos –mosolygott, s nyelt apróbbat dicsérő szavai után.
- Szerelmet véletlenül nem akarsz még gyors vallani? –bökte oda már-már irigy hangzással Suga, mivelhogy Jungkooknak azzal, hogy Tae megzavarta, abba kellett hagynia a játékot, amit eddig vele és Jinnel folytatott. – Na, gyere már észlény! Nélküled nem tudok ezen itt átjutni.
Guk ezzel szembesülve szélsebesen kapta el tekintetét a szőkéről, mivel csak Yoongi zsörtölődésének vége után esett le neki, tulajdonképpen mit is fogalmazott meg az elején kérdőmondatával. Bár ilyenre még nem is gondolt, sőt. Teljesen távol állt attól, hogy valamiféle ilyes vonzalmat tápláljon a másik iránt.
- Jeonguuukkiee~ - szinte visítva mászott át az ülésen Taehyung, mikor Jimin végre-valahára elengedte őt, s pillanatok alatt került Kook ölébe, ahol egész testével nekidőlt annak, amivel szorosabb ölelésbe tudta vonni az alatta lévőt. – Még sosem mondtál nekem ilyen zabálnivaló dumát! – mosódott el a hangja, ahogy szájánál a fiatalabb pulcsija megakadályozta beszédét.
Te szent isten..
***
Végül nem igen tett Jeongguk aznap azért a bizonyos magának megfogadott ígéretéért, miszerint első számú ellenségként tekint az idősebbre. Úgy volt vele, és tartotta is magát ahhoz, hogy lassacskán, feltűnés mentesen kezd bele ebbe a törekedjünk-távol-tartani-magunkat-az-ellenállhatatlantól való tervébe, bár nem sok példával tudott előrukkolni, amik arra mentek volna ki, hogy hyungjától minden nappal távolabb kerüljön egy-egy kisebb gesztus megvonásával: talán azzal kellene kezdenie, hogy minden olyan kérését, aminek a vége egy borzalmas álmatlan éjszaka, el kéne rögvest utasítania, igaz? Igen, ezt megfelelőnek gondolta első lépés gyanánt, és már meggyőző mondatokat gyártva magában, agyalni is kezdett a szövegeken, amikkel szimplán lekoppinthatja majd a fiút, aki embertelenül megnehezíti a napjait mostanság.
Igaz, Taehyung javára még vár rá egy kegyetlenségekkel teli, lélekfacsaró éjjel, aminek a mai napjára adta a szavát ugyebár.