Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A Bangtan Fiúk mai napjukat is szintén kemény edzésnek szentelték, hiszen a felkapott koncertek mellett muszáj ilyesmivel is foglalkozniuk - Igaz, hogy már oda-vissza, álmukból fölverve is tudják a jól betanult koreográfiát, de hát mindig van rajta mit csiszolni és végül is nem árt senkinek egy kicsivel több gyakorlás. Egyeseknek legalábbis nem. Egyébként közülük a táncból jelesek szeretik jobban kihasználni az idejüket rá, értelemszerűen tánctudásuk fejlesztése végett: Hoseok, Chim és Kook szokott leginkább külön eljárni plusz próbára, mikor tulajdonképpen épphogy azoknak kellene élnie ezzel az ingyen lehetőséggel, akik sajna a nyavalyás felzárkózással bajlódnak, mint például a mi szőkénk, a kis TaeTae - Mostanában elég sokat ügyetlenkedik, bár okát nem tudni, vagyis a tagok nem tudnak magyarázattal szolgálni a tekintélyes nagyfőnöknél, ha számon kéri tőlük. Erről jut eszembe.. miután reggel Jeongguknak sikerült szépen, erőteljesen lecsapnia az ajtó fadarabjával szegény Taehyungot – meg persze miután már átesett az utána lévő kínos párbeszéden is, ahol meglehetősen remekelt vörös színben pompázó arcával - ugrott csak be neki: volt olyan agyhalott, hogy totálisan egy ágyban felejtette, felettébb végzetes vétke után Jimint és a másikat.
Nem, nem azért viselte el azt a szűkös, zavarba ejtő helyzetet majdhogynem hyungja képében, hogy utána meglépjen onnan, mikor eleve azért egyezett csak bele, hogy egész végig szaglászgasson, mégis mi a szitu közöttük - Már-már nevetségesen túlreagálja a dolgokat szegény. Mi a jó isten lehetne közöttük? Annak a gondolata pedig, hogy talán egészen meghitten, szorosan egymásba gabalyodva nyomhatta el kettőjüket az édes álom, csak még inkább lelombozta a legfiatalabbat, mitöbb egészen letört hangulata lett a későbbiekben.
Az a sanda gyanúm, hogy hiszem és gondolom, ez lenne az az alkalmas bekezdés, ahol elmondhatom: ideje lenne már bevallania saját magának, hogy fülig belezúgott Taehyung elbűvölő mosolyába, gyermeki derűtől sziporkázó íriszeibe, na meg persze - most már tapasztalat után - tekintetek tömkelegét vonzó, dús, édeskés párnácskáiba is - Hogy is ne szeretett volna bele. Már, ha csak ezeket a bámulatos adottságokat sorolja fel valaki, rögvest döglök az illetőért én is, bárki is legyen az. Nem csodálkozom, hogy a maknae, fiú létére is bolondul érte. Különben megjegyzem, meglehet, hogy suttyomba meg közben mindegyik tagot levette a lábáról. Simán. Ki tudja. Mi csak Jungkookról tudjuk a biztosat.
-
Ami a táncot illeti. . . ma kivételesen a szöszinek is megparancsolták, hogy tartson a többiekkel, hiszen rendkívül pontatlan a közös próbák alatt:
- Taehyung! – fordult meg ingerülten Hobi - szemben állva meg így a kis tömeg előtt -, szikrákat szóró pillantással, amit ez az éles kiáltás kísért, mire Tae a neve hallatán riadtan kapta fel a fejét. – Most elmondom neked negyedjére is, hogy nézd magad abban az istenverte tükörben! – sziszegte, folyamatosan szemkontaktust tartva vele, ugyanis már tényleg elviselhetetlen az, amit művel és jelenleg letesz az asztalra. Akárhányszor figyelmezteti valaki, hogy koncentráljon, valahogy egyfolytában más dolgok körül járnak a gondolatai, ami miatt természetesen folyton ront meg botladozik.
- Sajnálom! – nyüszítette nyűgösen, elszontyolodottan huppanva le a padlóra, hiszen tudja és tisztában van azzal, hogy momentán ő hátráltat egytől-egyik mindenkit ebben a teremben. –Nem tudom, mi van velem!
- Jobb lesz, ha hamar kideríted! – förmedt rá mellette Namjoon, ami közben a lábbeliével ügyködött idegesen, kissé meg-meg imbolyogva miatta egyensúlyában. – Te veszel nekem új cipőt, ha újból rám lépsz! – nézett rá igencsak komolyan gondolva a fenyegetést, amit mutatóujja felemelésével nyomatékosított, amiért V tanácstalanul nyögte ki, hogy márpedig tényleg nem volt szándékos, mint ahogy eddig egyik félrelépése se a táncban. – Nem érdekel, de ha miattad rontok, és szidnak is le akkor komolyan mondom-
- Fogd már be! Félsz, hogy kiabálsz? – szállt bele Jimin is Tae oldalán, holott eleinte csak véget vetni szeretett volna a veszekedésnek, de a fülrepesztő közbeszólásával nagyobb balhét csinált belőle, mint amilyennek indult. – Jó, csend legyen! Taehyungnak bizonyára rossz napja van és bármennyire meglepő, de nem értek el vele sokat, ha ordibáltok vele ahelyett, hogy lassabban megmutatnátok neki a lépést! – intézte szavait mindkettőnek, szúrós szemekkel, mire Hoseok csak elnyelve egy újabb visszaszólást, szusszantott.
Jeongguk mindössze szótlanul figyelte az eseményeket és sajgott a szíve, amiért nem neki jutott eszébe megvédeni a szőkét, amint piszkálni kezdték. Ennél féltékenyebb már nem is lehetett volna Jiminre, aki éppenséggel most is féloldalasan karolja át őt. És én még hagytam őket egy ágyban aludni.
– Tudjátok mit? Tae ma itt marad velem, és én majd megmutatom neki, ha már te nem vagy rá hajlandó! – Mi? Hogy ő egyedül? Hova képzel? Én is itt vagyok!
- Nem! Te nem! – szólalt fel hangosan a maknae is, azonnal felpattanva, ellentmondást nemtűrő hangnemben, mire leesett neki a vegyél-vissza-mert-feltűnő-vagy dolog, hiszen mindenki olyan rémülten meredt rá, mintha azt közölte volna velük, hogy mihelyst kimegy az utcára, menten lekaszabol valakit. – Va-vagyis, majd én is. . . segíthetek neki, mert úgysincs dolgom. . . szóval én is maradhatok, ha gondoljátok – köhintett egyet - amivel a kínos csendet akarta volna enyhíteni -, és tekintetét mélyen a parkettába fúrva, erősen leszegezve azokat nyelt nagyot, miután zavarában összedadogott valamit.
- Jó, nyugodtan – felelte Jimin a szokottnál is halkabban lepődöttsége miatt. Istenem Jungkook, ha így folytatod esküszöm dilisnek hisznek. Hogy voltam képes ilyen durván rákiabálni?
-
- Okés, álljunk meg! Most mutasd meg, hogy mit tanultál bolhazsák! – mosolygott Chim, szüntelenül legyezgetve pólójával, kifújva magát, hátával támaszkodva meg a falnál, kíváncsian várva a produkciót, amit Taehyung mutat majd be most teljesen egyedül, saját memóriájából. Jungkook is szintén a földön ülve, pihegve várakozott, mire váratlan telefon csörgésre kapta szemeit azonnal Jiminre, aki feloldva azt, rögtön meg is indult kifelé. – Ah, ezt fel kell vennem. Várjatok meg, addig gyakorolj még! – kiabálta már jóval elhagyva a tánctermet. Guk pedig csak ekkor jött rá, hogy tulajdonképp kettesben maradt a szöszivel.
- Na, jó. Ezt figyuzd Gukkie! –nevetett csilingelve, hamisan, aranyosan kacsintva bal szemével -ami miatt Jeongguk alig volt képes normális élőlény módjára, levegő után kapni -, és egyáltalán nem is vacillálva kezdett bele a táncba, így a másiknak tökéletes alkalma nyílt, hogy alapos figyelemmel kísérje őt mindeközben, teljes egészében szemügyre véve őt.
Tök cuki, mikor mindenét beleadja, csakhogy megdicsérjék – mosolygott magában fürkészve a szőkét, el nem tekintve róla egy pillanatra sem; ezért is lehetett annak a hibás, rossz fordulatnak is a tanúja, amelyiknél Tae sajnos megbotlott és földre esett.
- Hé, jólvagy? – tornázta magát rögtön állóhelyzetbe Jeongguk hogy minél hamarabb siethessen oda, barátja mellé, aki épp hangosan nevetve karolta át térdét, próbálva türelmesen végig szenvedni a szúró fájdalmat. – Megsérültél? Fel tudsz állni? – kérdezte, szorosan kapaszkodva a karjába, miközben folyamatosan az arcát figyelte, hogy onnan olvasgassa le a válaszokat, ami talán onnan egyértelműbb volt, tekintve ha már beszéd helyett csak nyüszíteni tudott pár percig.
- Persze, hogy tudok! Menni fog, hagyj! Befejezem! – kezdett bele nehézkesen a fiatalabb ujjainak lefejtegetésébe saját magáról, ami után meglehetősen fáradtságos munka árán, de valamimód talpra állt.
- Hülyéskedsz? Így akarsz táncol. . . – Nem is tudta végig mondani, mert időközben az aggodalom végett ismét Tae karjaira fogott, ami miatt mikor az hirtelen megbillent, ő is szintén vele borult a padlóra, pontoabban inkább egyenesen rá.
