Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Végtére is meghozta az eredményét az a sok leplezett, titkos pillantás, amivel Jeongguk folyton Taehyungot fürkészte a napokban: úgy szökött ki a száján, mire gondol a nap huszonnégy órájában, mintha valami begyakorolt vallomás lett volna - Na, igen. Édesen elhajcsizott.
Most már csak imádkozhat azért, hogy másnap arra se emlékezzen, hogy Tae látogatót lett a szobájukban, ami tulajdonképpen nincs kizárva, elnézve, milyen felhőtlenül szuszog, akár egy jóllakott kisovis. Biztos megkönnyebbült, hogy egy kevéske súly lekerült a válláról és már nem csak egyedül ő őrzi féltett kis titkát, miszerint tetőtől-talpig szépnek találja a banda szőkéjét. Bár az hidegen hagyta akkor - leragadni készülő pillákkal -, hogy kivel is közli a dolgot. . . súlyos hiba.
Taehyung szemei rendesen kerekedtek el a fiatalabb zavarba ejtő kijelentésén: még hogy ő „szép"? Nem lepnék meg szerintem senkit azzal a mondattal, hogy ezt a jelzőt most hallotta először úgy, hogy annak minden betűjét neki szánták. Félreértés ne essék, nem azért mert nem lennének szép arcvonásai, de mégiscsak egy fiúról beszélünk, sőt! Annyira ledermedt, hogy egyet pislogni is épphogy csak több elméjétől jött parancs után tudott. Talán a szónak egy barátibb szinonimáján mondjuk elmosolyodott volna, de erre mégis mit reagáljon? Egyáltalán komolyan gondolhatta, ha közben meg totálisan bealudt?
-
- Hol voltál? – hallatszódott Jimin nyugtalanságról árulkodó, valamint teljes egészében kimerült hangja, mikor Taehung épp készült ügyesen, feltűnés mentesen visszalopakodni a helyiségbe, ahonnan ellógott már egy jó ideje.
- Már mondtam, hogy csak-
- Igen, mondtad. Mikor is? Olyan fél órája? – nevetett csendesen, félreérthetetlen szarkazmussal hangjában. – Nem hiszem, hogy okos dolog nekem hazudnod – folytatta, méregetve a szőkét, akár csak egy darab húst. Jimin ébren volt? Várt rám?
- Miért vagy fent? – Azt kérdezte, mi legelőször megfogalmazódott magában, közben próbálva közömbösséget feltüntetni hangjában, ezzel egyetemben pedig határozottan indult meg saját ágya felé, amit persze szobatársa ellentmondó szavai megakadályoztak.
- Ne oda! – Tae kíváncsi tekintetét fúrta a táncoséba. – Ide – eresztett meg Jimin egy félmosolyt, ahogy megpaskolta a helyet a fekhelyen maga mellett. Taehyung elgondolkodott egy másodpercre, hogy mi miatt változott meg ilyen hirtelen hyungja hangulata. . . bár kétség kívül megörült a felajánlásnak, ezért is iparkodott sebesen és persze készségesen barátja mellé. Nem értette őt, ugyanis soha nem nézett rá még így: mintha kiskorú létére lovagiasított volna piát az anyja szekrényéből - Jó, a soha kifejezés talán egy csöppnyit túlzás, de akkor mondjuk azt, hogy ritkán húzta ki nála a gyufát annyira, hogy ilyen gúnytól beszédes pillantásokat akarjon az irányába vetni.
-
- Jimin – suttogta, ahogy a fiú alvó arcát figyelte, s voltaképpen csak ellenőrizni akarta, hogy ébren van-e még. – Jeongguknál voltam – motyogta, amire jó ideig nem érkezett válasz, legalábbis szavakkal nem, mivel Chim csukott pillákkal elmosolyodott. – Nem haragudott rám.
- Aranyos vagy, amiért törekszel mindenkivel jó kapcsolatot ápolni - mondta inkább magának, mintsem a szöszinek. Ezt Taehyung nem értette. Való igaz, hogy aranyos csak a többi mondatrésszel esett meg a baja.
- Ezt meg, hogy érted? – kérdezett vissza rögvest.
- Örülök neki, csak Guk félálomban volt – jelentette ki egyenesen barátja értetlen tekintetébe meredve. – Honnan veszed, hogy komolyan gondolta? Mondhatni ok nélkül „büntetted" meg –Igen, Chim észrevette, amit a többi tag figyelmen kívül hagyott, elvégre is a szőke elég időt töltött a közelében ahhoz, hogy rájöjjön egy s másra. Ő lenne az a srác, ki a legfigyelmesebb közölük, hisz neki folyton a fejében van, ki mikor ünnepeli a születésnapját plusz neve napját, sőt még azokkal is tisztában van, hogy a tagok közül kinek milyen szokásai vannak, ami miatt egyedül vele nem fordul elő, hogy rossz helyre nyit be olykor-olykor. A másiknak viszont egyáltalán nem tetszett, amit mondott. Zavarosnak találta és cseppet sem tűnt olyannak mintha ezek a szavak tényleg az ő ajkai közül származtak volna. Jimin nem szokta ezt az undok hozzáállását érzékeltetni a beszélgetéseik során, mitöbb ismeretségük alatt talán ez lenne az első olyan alkalom, hogy ilyennek látja őt. Mintha mindenáron az orra alá akarná dörgölni milyen rosszul is döntött a maknaevel kapcsolatban. Jól tudja ő azt, hisz utólag már belátta, de azért sértőnek vélte, hogy ilyet feltételez, annak ellenére, hogy nem is tartózkodott a szobában akkor, ahol ő igen. Csak jobban tudja mit látott és hallott, mint ő, aki ott sem volt.
- Nem, nem értek egyet – mondta ki őszintén gondolatait, és remélte, nem kell többet kérdeznie, hogy leessen a másiknak, mennyire érdekli a további folytatás. Nem így történt:
- Nem is kell, csak bemesélem magamnak – tört fel belőle egy tompa kacaj, amit Tae megint nem tudott hova tenni. – Gyere ide, ne haragudj, fáradt vagyok és butaságokat beszélek – bújt közelebb, amit V megmosolygott.
Az előbbitől eltekintve egyébként nagyon is imádja hyungját annak ellenére, hogy nem mutatja ki, minden alkalommal mikor megteheti. Talán majd egyszer valamivel meghálálja, hogy a barátjának mondhatja magát, tudniillik Park nem csak kitartó hallgatóság, hanem rendkívül figyelmes is: többször kapta már magát azon, hogy például „megint Jimin nyitott ajtót" vagy, hogy „megint előreengedett". Vele ellentétben Chim sokszor mond köszönetet olyan dolgokért is, melyek egyébként is adottak számára. Folyton mosolyogva és hajolgatások közepette köszönt mindenkit, míg neki le sem esik, hogy egyáltalán valaki társult közéjük - Ezekkel a gondolatokkal igyekezett elnyomni magában az előbbi kisebb incidenst, majd átlépni azt a bizonyos átjárót, minek átkelésével álmodni képes.
Visszatérve erre a hála dologra. Hamarabb megtörtént, mint arra a szöszi számított: a Bangtan meglehetősen felhős és árnyasan borult reggelre ébredt október 13-án, mikor is Tae nem találta maga mellett az ágyban szobatársát: kilépve onnan azonban rögtön nyomára is lelt, mivel Jin mellett ma kivételesen Jimin is korán kelt. Épp buzgón elemezte a tegnapi ásványvizes flakon megmaradt tartalmát, amikor Taehyung egy hirtelen ötlettől vezérelve, hatalmas sunyi mosolyával és zoknija hangos csoszogásával közelítette meg őt.
- Ya! Tudod te mivel szoktak az emberek hálálkodni? – kérdezte meg csábosan vigyorogva, ahogy már-már teljesen barátja képébe hajolt, aki szemöldökráncolva bámult bele az előtte toporgó, fénylőn csillogó íriszeibe.
- Aish, miben mesterkedik ez már megint. . . – elmélkedett hangosan, majd szemforgatva sóhajtott nagyot. – Nem tudom, talán öleléssel vagy puszival. Hagyj már, miért kérded? – várt valami fárasztóan ócska poénra, mire Tae elkuncogva magát pillanatok alatt puszilta arcon és pont, akár egy tiniknek szánt romantikus drámában: mily' meglepő, de Jeongguk ebben a pillanatban nyitott be a helységbe, ahogy egyik tenyeréből öklöt formálva, törekedett szeméből kimaszírozni álmos pillantásait.
