Hazugság a maffiában //ÁTÍRÁS ALATT//

29.rész

-Andy nézz rám!-fogtam kezeim közé arcát de még akkor is kapkodva akart levegőt venni.

-Neh...nehm lehet ih..ihgaz!-tántorodott meg és ült le a fotelbe.

Pánikrohama van!
Nem tudom mit mondhattak neki ami ennyire felzaklatta.

-Andy nem lesz semmi baj!Vegyél mély levegőt,az segít majd!-tudom mit beszélek már voltak ilyen rohamaim és csak a szabályos levegő bevitel segít.

-Nehm mehgy!-szemei homályosodtak.

Megcsókoltam és vártam az isteni csodát.
Miután elszakadtam tőle szerencsére nem kapkodta a levegőt.

-Mi volt velem?-lihegett.

-Pánikrohamod volt!-mondtam neki teljesen nyugodtan.

-Heee?!-kapta rám a fejét.-Ezt úgy mondod,mint ha kinéztél volna az ablakon és megállapítottad volna,hogy kék az ég!

-Andy,pánikrohamod volt azután,hogy letetted a telefont!Mit mondtak neked?!-fogtam meg kezét.

-Semmit,az égvilágon semmit!-fordította el fejét.

-Még a vak is látná,hogy igen is van valami bajod!-álltam fel.-Csak te nem bízol bennem annyira,hogy elmond mi!-engedtem el kezét és sétáltam le a kazánba rakni a tűzre (hiába modern világ gondolattal nem lehet felmelegíteni a házat).

Felértem mikor megcsörrent a telefonom.
Sosem tudom ki hív mert Adam mindig átállítja a csengőhangokat és beállítja,hogy neveket ne mutasson.

-Halló?-szóltam bele.

-Szia,meló van!-tért a tárgyra rögtön bátyám.-Egy kémet fogtak Matt-ék,a drog raktárunk körül ólálkodott.Nem hajlandó kinyögni semmit,ide már te kellesz!-tette le,én meg sóhajtva mentem kabátomért és húztam (cipőfűző nélküli belebújós) cipőm.

-Elmentem!-mondtam Andy-nek.

-Hova?-jelent meg.

-Meló van!-jelentettem ki és mentem a garázsba.

XXXX

-Hajlandó vagy már kinyögni,hogy ki bízott meg?-néztem az alig 15 éves fiúra akinek lassan nincs éppen maradt felület a testén.

-Nem!-köpött vért.

-Hmm..jó,nekem mindegy!-vontam vállat és gyújtottam meg egy cigit (természetesen nem azért,hogy elszívjam).-Nem szívesen bántalak,de a munka az munka!-nyomtam mellkasába.Fájdalmasan felkiáltott,gyújtottam a következőt és a harmadikat,negyediket...-Beszélnél már?-ültem le elé.Erőtlenül rázra fejét.

-Nem árulom el a főnököt!-belemarkoltam csapzott hajába és kényszerítettem,hogy rám nézzen.

-Ne nehezítsd meg a magad helyzetét,ha most elmondod,hogy kinek kémkedtél elengedlek,viszont ha nem akkor tovább kínozlak,a végén pedig megöllek!-engedtem el haját.

-Nem mondok semmit!-kijelentésére nyúltam a sósavért és a comjába döfött olló köré locsoltam.

-ÁÁÁÁ!-kiáltott és sírt.Most láttam meg benne az esetlen kisfiút.Nem tudtam tovább kínozni.Arcáról letöröltem könnyeit és eloldoztam a széktől.-Miért engedsz el?!-halott remény csillogott szemeiben.

-Ahogy sírsz a fiamra emlékeztetsz,arra gondoltam,milyen lenne ha az én gyerekem látnám így ahogy téged!-állítottam fel.

-Manuel!-nyögte.

-Ő küldött?-bólintott válaszul.

-Gyere!-hagytam,hogy rám nehezdjen.Elvezettem a fürdőig ahol beállítottam a zuhanytálcába.-Tudsz állni egyedül?-fejét rázta.Félkézzel kezdtem állítgatni a vizet,majd a fiúra irányítottam a sugarat.