,,Ne érj hozzám" (BEFEJEZETT)

A nap, amely megváltoztatta az életem.

Ez a nap is úgy indult mint a többi. Ugyanakkor ébredtem fel és elkezdtem készülődni. Felöltöztem gyorsan majd minden dolgomat elvégeztem. Lementem a konyhába reggelizni.

Elkezdtem gondolkodni úgy mindenen. Elsőnek a nővéremen. Őt mindenki szereti, tiszteli. A fiúk epekednek utána. Gyönyörű, okos, csinos. Nagyon jól tanul. Magabiztos. Úgy jár akár egy modell. Mindentéren sokkal jobb mint én. Én az ellentéte vagyok. Se magabiztos, se szép. A fiúk nem néznek rám. Máshogy öltözködött mint a korombeliek. Kevesen ismernek. Cikiznek. Kiröhögnek. Ha eltűnnék senki se keresne. Mi értelme is lenne? Azért ,ha elgondolkozok rajta semmi. Néha lennék a nővérem helyébe. Őt elhívják a bulikba engem nem. Hiszen ő Hope Parker. A menő. Mindenki álombarátnője, ismerőse, vagy bármi mása. Szeretik...engem pedig nem...

-Faith,figyelsz?-nézett rám anya.

-Öhm...kicsit elbambultam. Elnézést.-szabadkoztam.

-Semmi baj..-mosolygott anya majd folytatta.-Ma este apátokkal elmegyünk vacsorázni.

-Ez remek ötlet.-helyeseltem.

Majd újra gondolataimba mélyűlve folytattam a reggelim befejezését. Lassan a nővéremmel elindultunk az iskolába. Szerencsémre beértem úgy,hogy senki se szólt le,vagy cikizett ki. Az osztályterembe beérve megláttam barátnőmet,aki egy osztálytársunkkal beszélgetett. Odasétáltam melléjük.

-Sziasztok.-mosolyogtam

-Szia.-köszönt barátnőm majd megölelt.

-Szia.-köszönt Lily.

Beszélgettek értelmetlet,összefüggéstelen témákról. Néha én is közbe szóltam,de szinte csak hallgattam őket.

Lassan bejött az irodalom tanárnő és mindenki a helyére sétált. Egy hosszú verselemzés után ismételtünk. Szünetben az udvaron ücsörögtünk. Végig néztem az egész udvaron és kiszúrtam Hope-ot. A falnál ácsorgott és sokan álltak körülötte. Néha-néha felnevetett,de be nem állt a szája. Valamiről igen magyarázott és gesztikulált. Mosolyogva figyeltem ezt a jelenetet. Lassan becsengettek a következő órára és felmentünk a második emeletre matekozni. Rémes lassúsággal telt el ez az óra. Vége lett valahogy majd következett a következő öt órám.

-A mozinál találkozunk 8-kor.-mosolygott barátnőm és megölelt.

-Rendben.-mosolyogtam és visszaöleltem.

-Faith,jössz?-kiáltott oda Hope.

-Megyek már.-kiáltottam vissza.

Majd Natyhoz fordultam.

-Akkor este. Szia.-intettem majd elindultam a nővéremhez.

-Este mit csinálsz?-érdeklődtem Hope-tól.

-Még nem tudom,de szerintem otthon filmezek.-nézett a szemeimbe.

-Értem.

Elindultunk haza. Még csak 3 óra se volt. Úgy döntöttem,hogy gyorsan megtanulok. Ötre kész voltam vele majd lementem enni. 17:30-kor elkezdtem készülődni. Lezuhanyoztam meg mindennel elkészültem. 40 percnyire volt tőlünk a pláza ,ezért a nővéremmel 19:10-kor elindultunk. Ötvenre a kocsival a pláza előtt parkoltunk.

-Jó szórakozást.-nézett rám Hope.

-Köszi...Neked is..-mondtam majd kiszálltam a kocsiból.

Besétáltam a plázába a mozólépcsővel fel az emeletre. Leültem egy padra a mozival szemben és vártam. 19:58 volt,de nem volt sehol. Gondoltam biztos késik egy kicsit. Vártam és vártam,de semmi. Hirtelen jött egy üzenetem és megnéztem kiküldte.