,,Ne érj hozzám" (BEFEJEZETT)

,,Unatkozom."

Az órák nagyon lassan teltek. Még csak a második órámon ültem, de már most untam és még csak kedd van.
-Unatkozom.-fordult hátra Naty.
A tegnapit nem meséltem el neki, mivel nem szeretném, ha rosszba lenne a bátyjával. Azóta szerencsémre nem hallottam róla, de ez nem sokáig marad, így mert ma otthon alszok. Valószínűleg ő is nálunk lesz és boldogítani fogja a napomat.
-Én is.-feküdtem el a padon.
Adam pedig nevetve figyelt minket.
-Ne szenvedjetek ennyire látványosan.-nevettet.
-Akkor szórakoztass minket.-fordultam felé.
-Téged nagyon tudnálak szórakoztatni.-csúsztatta kezét a combomra.-Naty, téged nem, de ajánlhatok neked fiúkat.-mutatott körbe az osztályon.
Mi hangos nevetésbe törtünk ki, amire a tanár is felkapta a fejét.
-Mi olyan vicces ott hátul?-nézett ránk szigorúan.
-Semmi. Csak a logaritmusokat beszéltük.-nézett Naty ártatlanul.
-Örülök, hogy ennyire szeretik a matekot, de kérem ezeket ne magyar órán beszéljék meg!-szólalt meg újra Mrs.White.
Az egész osztály egyszerre tört ki nevetésbe. Naty is elgondolkozott és a végén ő nevetett a legjobban. Ez a drága barátnőm aranyköpése feldobta az óra utolsó perceit is és mindenki nevette.
-Ügyi voltál.-öleltem meg röhögve barátnőmet amikor kimentünk.-Egy kérdés.-nevettem.-Mégis hogyan jött neked a logaritmus?-röhögtünk mind.
Adam átkarolt és úgy sétáltunk ki az udvarra.
-Okosnak akartam tűnni.-nevetett barátnőm.
-Ezért azt gondoltad, hogy ha ezt bevágod magyaron okos leszel?-tűnődött el a barátom
-Nem tudtam milyen óránk van.-nevetett még mindig.
A nap további része hülyéskedéssel ment el és feldobódott a  hangulatunk. Olyannyira, hogy megbeszéltünk péntekre egy bulit pár baráttal az egyik szórakozóhelyen. Örülök neki, mivel nem igazán szoktam eljárkálni bulizni otthonról. Maximum szülinapozni elmegyek és ennyi. Mikor nem voltam itthon akkor se voltam az a bulizós fajta. Sose szerettem, így eljárkálni meg azóta az eset óta olyan nagyon nem voltam sehol. Nagyon mélyen érintett és elzárkóztam a problémáim elől. Elmenekültem, hogy ne törjenek fel bennem újra és újra az emlékek. Amikor megyünk a Plázába akkor is a másik irányból, hogy még véletlen se lássam azt a sikátort és elkerüljem jó messze. Félek szembenézni ezekkel a dolgokkal. Félek a múltamtól. A tárgyaláson se vettem részt amikor lecsukták azt a két fickót.
-Nem tudlak haza vinni.-térített vissza a valóságba Adam hangja.
-Nem baj.-mosolyogtam rá szelíden.-Mész valahova?
-Anya mondta, hogy menjek már be a vállalathoz.-ölel át.
-Ugye nincs baj?-néztem rá aggódva.
-Remélem.-puszilta meg a hajam.
-Majd írj vagy hívj, hogy mi volt.-néztem a szemébe.
-Rendben. Este nálad aludjak?-mosolygott rám
-Igen.-néztem rá boldogan.
-Aztán ne huncutkodjatok este.-röhögött Naty.
-Nem ígérhetek semmit.-kacsintott Adam
Én pedig elpirulva bújtam a vállába.
-Ajjaj.-röhögött jobban a drága barátosném.
-Na jó hagyjatok.-álltam fel és elakartam menni, de a barátom vissza húzott és pont az ölébe estem.
Mindenki hangos röhögésbe tört ki és pedig annál jobban pirultam el. Mentek a hülye, perverz beszólások. Elég egy élénk fantáziával rendelkező társaságba keveredtem az egyszer fix. 
Lassan véget ért az utolsó óránk is és indulhattunk haza. Megbeszéltük Adammel, hogy 8-ra nálunk van.
-Este találkozunk.-csókol meg búcsúzásként.
-Este.-csókolom vissza.
Mikor beszállt a kocsiba a drága barátnőm elráncigált onnan, hogy mi együtt megyünk haza. Éppen a buszmegállónál jártunk amikor Ian parkolt le.
-Végre, hogy itt vagy.-szólalt meg Naty.
Mi? Én biztos nem utazok vele együtt. Naty beszállt, de én ott álltam továbbra is.
-Szállj be!-szólt Naty.
-Köszi, de inkább sétálok.-indultam volna el, de megállított.
-Légyszíves, gyere már.
-Nem harapok.-nevetett Ian.
Hiába próbáltam meggyőzni őket, hogy nekem tökéletes lesz gyalog, de a barátnőm annál jobban akaratoskodott és be kellett szállnom
Egy kicsit se volt ínyemre ez a helyzet. Elszerettem volna ma nagyon is kerülni, de a sors keresztbe tett nekem. Az úton végig csendben ültünk.
-Elsőnek téged viszlek haza, húgi. Megyek át Hope-hoz.-próbálta elkapni a tekintetem miközben Natyval beszélt, de nem sikerült.
Én pedig ott ültem hátul ledermedve, hogy ezzel a tuskóval leszek otthon.
-Hope csak 6-kor végez.-mondtam.
-Tudom, de mondta, hogy vigyázzak rád, mert anyukádék is késő érnek haza.-vigyorgott rám.
-Tudok vigyázni magamra.-forgattam meg a szemem.
Nem szóltunk egymáshoz. Megálltunk a házuk előtt. Én is és Naty is kiszálltunk. Megöleltük egymást majd elbúcsúztunk egymástól és ő bement a házba.
-Ülj előre.-szólt Ian.
-Jó hátul is.-nyitottam volna ki az ajtót, de lezárta.
Kénytelen voltam beülni előre mellé.
-Boldog vagy?-forgattam meg a szemem.
-Igen.-mosolygott és elindultunk.-Amúgy ne haragudj a tegnapi miatt. Egy barom voltam.
Váratlanul ért a bocsánatkérése.
-Nagy barom voltál.-fordultam ki az ablak felé.
-Tudom, de tényleg ne haragudj. Szeretném, ha ugyan olyan jóba lennénk mint ezek előtt.-simított végig karomon.
Megremegtem érintésétől. Nem tudtam eldönteni, hogy igazat mond-e. Felé fordultam és mélyen a szemébe néztem. Őszinte megbánást láttam szemeibe. Örültem, hogy végre észhez tért.
-Béke?-nyújtotta felém a kisujját kiskutya szemekkel
-Béke.-akasztottam bele kisujjam és megráztam.
Sokkal másabb volt a hangulatom. Adamot nehezebb lesz kibékítenie, mivel ő elég önfejű és nem nagyon érdekli, hogy bocsánatot kér tőle.
Remélem, hogy másképp lesz most. Lassan haza érkeztünk. Levettem a cipőmet és a kabátomat. Felszaladtam az emeletre, elpakoltam holnapra majd lementem a konyhába készíteni valami vacsorát.
-Segítsek valamit?-jött be Ian.
-A darálthúst vedd már ki légyszíves.
Tette, amit kértem. Felaprítottam a hagymát, ő addig beáztatta meleg vízbe a húst.
-Na és mi lesz a kaja?-ült le velem szemben érdeklődve.
-Spagetti.-töröltem meg a szemem
-Várj segítek.-segített letörölni a könnyem.
-Köszi.-mosolyogtam rá.
Mélyen néztünk egymás szemébe. Megráztam a fejem majd folytattam a további munkálatokat.
-Segítsek még valamibe?-kérdezte mikor a húst kavargattam.
-A tésztát levennéd a felső polcról?
-Persze.
Még gyorsan kifőztem a tésztát is majd összekavartam. Reszeltem le még hozzá sajtot is. Miközben tálaltam csengettek.
-Majd én nyitom.-mondta Ian majd elsétált.
Én addig gyorsan megterítettem.
-Szia.-jött be Hope.
-Szia.Kulcsod?-kérdeztem.
-Ian-nél van.
Bólintottam majd tovább tevékenykedtem. Közben megérkezett Adam is. Neki is szedtem a spagettiből majd miután elfogyasztottuk a nappaliba foglaltunk helyet. A szüleim 9 előtt pár perccel érkeztek meg.
-A gázon van spagetti.-mosolyogtam rájuk.
-Itt alszik Adam?-kérdezte apa.
-Igen.-mosolyogtam rá.-Holnap is dolgoztok?
-Én igen, anyád szabadnapos lesz.
-Kitartást, apu.-öleltem meg.
Csak rám mosolygott. Vittem fel magunknak nasit majd egyesével elmentünk fürödni.
-Ian bocsánatot kért.-feküdt be barátom.
-Tőlem is.
Tovább nem vitattuk ezt a témát, hanem elkezdtünk keresni valami nézhető műsort. Természetesen Adam valami rally-t szeretett volna nézni.
-Uncsi.-forgattam a szemem 10 perc után.
-Nekem tetszik.-koncentrált a futamra.
-Ahj..-forgolódtam majd teljesen rá feküdtem Adamre, amivel magamra vontam a figyelmét.
-Mit szeretnél?-nézett mélyen a szemembe.
-Azt, hogy foglalkozz kicsit velem.-mosolyogtam rá
-Rendben.-túrt bele a hajamba és így húzva magához megcsókolt.
Cserélt helyzetünkön és ő került felülre. Egyre szenvedélyesebben faltuk egymás ajkait. Megszabadítottam pólójától. A hasamat kezdte el simogatni és egyre feljebb haladt, mire mi szétrebbentünk. Magára kapta villám gyorsan a pólóját.
-Szabad.-mondtam és megköszörültem a hangom.
-Csak én vagyok.-jött be Adam.-Péntekre van valami tervetek?-mosolygott.
-Megyünk a barátokkal bulizni.-ültem feljebb.
-Akkor én meg Hope is megyünk. Azért küldött be, hogy szóljak nektek, hogy menjünk bulizni.-mosolygott.
-Ez jó ötlet.-mosolyogtam.
-Na csak ennyit akartam.-mondta és elindult kifelé. Majd megtorpant az ajtóba és Adam felé fordult.-A pólód fordítva van rajtad.-rá néztem és elnevettem magam, mivel tényleg fordítva vette fel.-Az ajtót kulcsra zárjátok amúgy.-mondta és kisétált.
Még mindig nevettem az előbb történteken. Adam is elnevette végre magát majd lekapta a felsőjét.
-Hol is tartottunk?-döntött le.
-Ott, hogy filmezünk.-pusziltam meg és fogtam egy filmet.
Még várni szeretnék, mielőtt lefekszünk. Ennek egy különleges pillanatnak kell lenni.
-Igaz, de nem sokára nem csak filmezni fogunk.-kacsintott majd elhelyezkedett ő is.
Egymásba fonódva nyomott el minket az álom.