,,Ne érj hozzám" (BEFEJEZETT)

Prológus

-Ne mocorogj ennyit.-szól rám Hope.
-Nagyon izgatott vagyok.-nézek rá.
-Jó, de ha nem szeretnél égetett hajjal oltár elé sétálni akkor nem mocorogsz.-nevette el magát a nővérem
A fodrász csak nevetett rajtunk és tovább készítette a hajamat. Miután elballagtunk Adam rá két évre megkérte a kezemet és elérkezett az esküvő napja is egy évre rá.
Lassan, de elkészült a hajam. Majd a fodrászt cserélte a sminkes és elkészítette a sminkemet. Hihetetlenül jól nézett ki.
-Ideje felvenni a ruhát.-jött be vidáman Naty.
Én csak mosolyogva figyeltem és kibújtam a köntösömből.
-Mikor mondod el neki?-mosolygott rám a nővérem majd a hasamra pillantott.
-Az esküvő után.-mosolyogtam én is rá.
Óvatosan felhúzta a cipzárt a ruhámon. Fejemre a fátyolt tette a tiarával.
-Hogy álltok?-jött be anya és apa.
-Gyönyörű vagy.-ölelt meg anya.
-Még vissza léphetsz.-nevetett apa.
Én is elnevettem magam majd még bővült a szoba Hope férjével.
-Hű.-lépett be Jim.
-Mi az, sógorkám?-nevettem rá.
-Eszméletlenül szépek vagytok.-nézett rám és Hopera.
-Itt az idő.-szólalt meg apa és kivezetett a kocsihoz, ami fel volt díszítve.
Apával ketten beszálltunk és elindultunk a templom felé. A többiek pedig jöttek utánunk.
-Lesz egy meglepetésem.-mosolyogtam apára.
-Micsoda?-mosolygott ő is rám
-Majd ma kiderül.-pillantottam ki az ablakon boldogan.
Boldog voltam, hiszen ez életem legszebb napja. Nem sok választ el attól, hogy össze kössük az életünket örökre. Meg persze itt van a kicsi is, akit még nem tudni, hogy kisfiú vagy kislány 
A templomhoz érve apa segített kiszállni az autóból.
-Akkor show-time.-nevettük el magunkat.
Majd édesapámba karolva sétáltam be a templomba. 
-A másik lányomnak is bekötik a fejét.-mosolygott rám.
-Megy az idő, apa.-mosolyogtam én is.
Az oltárnál elengedett és megpuszilt. Még valamit súgott a vőlegényem, illetve lassan a férjem fülébe és leült.
A pap elkezdte mondani a szokásos monológját, amit csak hallgattunk. Majd feltette azt a bizonyos kérdést, amire mindkettőnk válasza igen volt.
A gyűrűt egymást ujjára felhúzva megcsókolhattuk egymást. Mindenki éljenzésbe tört ki. Mi pedig kisétáltunk.
Jött a lakodalom, ami egy csodálatos helyen volt.
-Mrs.Ford, szabad egy táncra?-nyújtotta a kezét Adam.
-Mr.Ford, természetesen.-mosolyogtam rá és kezemet kezébe helyeztem.
Elkezdtünk lassúzni és mindenki minket figyelt.
-Nagyon boldog vagyok.-mondta
-Én is nagyon.-hajtottam a fejem a vállára.
Mikor véget ért a szám mindenki megtapsolt minket. Mi pedig helyet foglaltunk.
Mindenki elmondta a jókívánságát. Majd jöttek a beszédek. Volt, amin nevettünk egy jót és volt, amit meghatódva figyeltem.
-Most pedig én jövök.-sétáltam a mikrofonhoz.-Hűha..-nevettem el magam.-Nagyon köszönök mindenkinek mindent. Nagyon szeretlek titeket.-folytattam.-Szeretnék köszönetet mondani a szüleimnek, hogy mindig mellettem voltak és kitartottak bármi is történt. Nagyon szeretlek titeket.-töröltem le egy kósza könnycseppet.-Szeretnék köszönetet mondani a húgomnak és Natynak, hogy mindig támogattak engem. Még, ha sokszor bolond is voltam.
-Nagyon sokszor.-kiabált be Naty.
-Ennek ellenére mindig mellettem voltak bármi baj is volt. Szeretlek titeket.-emeltem fel a poharamat.-A sógoromnak is szeretnék köszönetet mondani mindenért. Meg persze a sok csokiért.-nevettem el magam.-Végül, de nem utolsó sorban szeretnék mindent megköszönni a férjemnek. Aki minden szeszélyemmel együtt elvisel és így szeret. Aki bármennyire is ideges vagyok mellettem van, aki mindig itt van nekem és számíthatok rá. Nagyon szeretlek, Adam.-néztem rá és láttam, hogy ő is elérzékenyült. Majd elkezdtem folytatni a monológomat.-Szeretnék veletek megosztani valamit, főképp a férjemmel.-mosolyogtam rá.-Terhes vagyok. Szóval készülj drágám. Az új ház nem sokáig lesz csendes.-nevettem el magam, amin mindenki más is nevetett.
Mindenki gratulált. Főleg a nagyszülők. Ők szinte el se akartak engedni az unokájuk miatt.
-Nagyon szeretlek.-ölelt meg Adam.
-Szeretlek.-pusziltam meg.
-El sem hiszem, hogy apa leszek.-mondta közben végig a hasamat nézte.
-Pedig kezdj hozzá szokni, mert 7 hónap múlva már hárman leszünk.-mosolyogtam rá.
-Hihetetlen.-mondta és megfogta a hasamat.-Apa mindig melletted lesz kicsim.-beszélt a hasamnak.
Ez a mai napunk csúcspontja volt. Megpecsételte a jókedvünket és mindenki nagyon vidáman bulizott a továbbiaknak. Mikor átöltöztem Adam felkért egy újabb táncra.
-Nem sokára hárman leszünk.-mosolygott rám.
-Nem sokára.-mosolyogtam rá.


                             Vége