Már egy ideje felvoltam, de semmi kedvem nem volt megmozdulni. Hiába tudtam, hogy ma iskola van és a tegnapi napom volt csak szabad nem érdekelt. A telefonomat kezdtem kutatni, de Adam miatt nem ment olyan könnyen. Feltápászkodtam és átnyúlva rajta megnyomtam a telefonom bekapcsoló gombját. 14:33. Mi? Hogy csináltuk ezt? Lekéstük az óráinkat. Anya kinyír.
Egyszer csak Adam elkapta a derekamat.
-Mit művelsz?-húztam fel a szemöldököm.
Hirtelen magához rántott majd felém került.
-Aludni akartam, de te nem hagytál, mert rám kellett másznod. Bár élveztem.-vigyorgott rám perverzen.
-Kezdjük ott, hogy nem másztam rád.-vigyorogtam rá.-Arról meg nem tehetek, hogy kanos vagy.-nyújtottam rá a nyelvemet.
-Melletted ki nem lenne az?-vigyorgott továbbra is.
Meglepett ez.
-Miért?
-Mert tökéletes vagy.-puszilta meg az arcomat.
Elpirultam kijelentésén. Ezt ő is észrevette és elnevette magát. Még mindig felettem volt és kezdett kényelmetlen lenni a helyzet, mivel csak barátok vagyunk. Igaz, hogy tudnák rá úgy nézni mintha nem csak barátok lennénk. Eltudnám képzelni vele az életem, de nem hiszem, hogy ő is így gondolja és ez megőrjít. Nem tudom, hogy mit gondol rólam.
Megsimogatta az arcom majd közelebb jött az arcával hozzám. Az orrunk már összeért, amikor kopogtak. Valahogy mindig olyankor rondítanak bele a dolgokba amikor majdnem megcsókol és ez már kiakaszt.
Hátára fordult és lefeküdt az ágyra. Én lassan feltápászkodtam az ágyról és kinyitottam az ajtót.
-Nem voltál suliba?-kérdezte Ian.
Nem engedtem be csak résnyire volt nyitva.
-Nem.-válaszoltam szűkszavúan.
-Hogy hogy?-kérdezte a szemembe nézve.
-Elaludtam.-adtam meg a logikus választ.
-Értem. Figyelj,-kezdte el.-én nagyon sajnálom, amit műveltem. Nem akartam elrontani a szülinapodat.
-Értem.
-Tényleg sajnálom, de sokat ittam és nem tudtam mit csinálok.
-Oké, de nem tőlem kell bocsánatot kérni, hanem Adamtől.
-Majd bocsánatot kérek attól a majomtól.-kezdte, de összeráncoltól szemöldökkel ránéztem.-Akarom mondani Adamtől.-javította ki magát.
-Akkor kezdheted!-jött a szobámból a hang.
Ian kicsit beljebb tolta az ajtót vele együtt engemet is, így bement a szobába. Ahol szembe találta magát Adammel, akit csak a paplanom takart és egy boxer.
-Te mit keresel itt?-kérdezte idegesen Ian.
-Bocsánatot kérni jöttem.-vigyorgott Adam.
-Akkor, hogy kerültél az ágyba?-kérdezett rá Ian.
-Tudod hajnal volt.-kezdte mesélni a dolgokat Adam.-Bemásztam az erkélyen bocsánatot kérni majd úgy gondoltam, hogy maradok.-mosolygott.
-Ahha.-mondta Ian úgy mintha egy szavát se hinné el. Mondjuk nem csodálom. Egy majdnem meztelen srác az ágyamban fekszik.-Szóval..bocs.-mondta ki végül.-Köszönd Faithnek, mert amúgy biztos nem kérek bocsánatot.-megfordult és elindult kifelé. Még rám mosolygott.-Jó szórakozást.-ezzel kint is volt a szobámból.
-Meg lesz!-kiabált utána.
Én lefagyva álltam ott. Adam mellém sétált.
-Minden oké?-nézett rám aggodalmasan.
-Persze.-mosolyogtam rá.
-Akkor pedig van egy ötletem.-vigyorgott rám sejtelmesen.
-Mi?-kérdeztem rá.
-Öltözz fel!-utasított.
Tettem, amit kért és felöltöztem. Kimentem a fürdőből és megálltam előtte.
-Megfelel?-kérdeztem nevetve.
-Aha.-vigyorgott.-Most pedig beszállunk a kocsidba.
Lesétáltunk nevetgélve a lépcsőn majd a kulcsommal a kezembe beszálltunk a kocsimba. Gyönyörű volt.
-Akarsz vezetni?-néztem rá.
-Majd.-kacsintott.
-Hová?-figyeltem őt.
-Elsőnek haza. Átakarok öltözni.
Bólintottam és kikanyarodtam a feljáróról. Elindultunk feléjük. Hamar megjártuk. Mondta, hogy addig maradjak a kocsiba. Egy bő 10 perc után megérkezett és kinyitotta az ajtót, ahol én ülök.
-Most már vezetek.-vigyorgott rám.
Kiszálltam az autóból majd megkerülve az anyósülésbe behuppantam.
Egy darabig mentünk amikor megállt a McDonald’s-nál. Leparkolta az autómat majd besétáltunk. Ő kért mindkettőnknek és egy kicsit vitatkoztunk, hogy ki fizessen. A végén a srácnak mindketten nyújtottuk a pénzt.
A srác csak elnevette magát.
-Az én barátnőm is mindig ezt csinálja, nem szereti, ha én fizetek, de mégis nekem lesz igazam.-majd elvette Adamtól a pénzt.
Adam csak elmosolyodott. Én meg kissé furán éreztem magam, hogy azt hiszi, hogy együtt vagyunk.
-Tipikus női logika.-nevette el magát Adam.
Elkészült a kajánk és felénk nyújtotta, Adam elvette és megköszönte. Én addig kerestem magunknak egy asztalt, ahová leülhettünk.
-Jó étvágyat.-mosolyogtam rá.
-Neked is.
Hozzá kezdtünk az evéshez. Röpke 30 perc alatt befejeztük, közben pedig végig dumáltunk.
-Most mit csináljunk?-kérdeztem meg miközben felálltunk az asztaltól.
Ő elvitte a tálcát és felém fordult.
-Megyünk hozzám.-mosolyogott.
-Az jó.Mit fogunk csinálni?-kiváncsiskodtam.
-A kalóriát, amit az előbb vittünk be a szervezetünkbe elégessük.-kacsintott rám.
-Ne perverzkedj.
-Én nem gondoltam semmi rosszra. Csak videójátékozni akartam, nem tehetek róla, hogy ennyire élénk a fantáziád.-vigyorgott rám.
-Na jó.-indultam a kijárathoz.-Kérem a kulcsom.-nyújtottam felé a kezem.
-Mit kapok érte?-jött közelebb.
-Semmit.
-Ahj..az nem jó.-biggyesztette le az ajkát.
-Így jártál.-vigyorogtam rá.
-Na akkor majd én kitalálok valamit.-vigyorgott rám és kezembe nyomta a kulcsom.
Beszálltunk mindketten és végre elindulhattunk. Hamar odaértünk és egyből felmentünk a szobájába. Nem volt itthon senki. A szülei még dolgoznak, a tesója pedig az egyetemen van.
Beindította a játékok és elkezdtünk játszani, amikor a második körnél is nyert muszáj voltam valamit bevetni. Ezért miközben játszott ráfeküdtem. Mondanom se kell a játék már nem is érdekelte.
-Na mi van?-vigyorgott rám.
-A szeretetem fejezem ki.-bújtam hozzá közelebb és már engem se érdekelt a játék.
Nem érdekelt semmi csak ő. Gondoltam egyet és megfordultam, így már az ölébe ültem már. Ő letette a konzolt maga mellé és szorosan átölelt. Én felvettem az én konzolomat és gyorsan elindítottam.
-Nyertem.-kiálltottam fel.
-Csak hagytalak nyerni.-puszilt bele a nyakamba és a hideg is kirázott.
-Nem baj.
-Játszunk.
-Mit?-ugrottam le öléből.
-Megnézem, hogy kibírod-e a 7 fogást.-vigyorgott perverzen.-1..-ért hozzám elsőnek és kezdett számolni.-2..-vigyorgott.-3..4.
-Jó, állj!-szóltam rá miközben már igen felfelé haladt.
-Csak nem félsz?-mosolygott rám.
-Valami olyasmi.-válaszoltam őszintén.-Eljössz velem a welness hétvégémre?-váltottam témát.
-Igen.-válaszolt szűkszavúan.
Feszegetjük a határokat, de nem állok készen még beszélni róla. Ha lesz egy olyan alkalom akkor beszélek vele. Talán ezen a hétvégén sikerülni fog. Nem akarok tovább kételyek között élni. Nem érdekel, hogy tönkre megy a barátságunk, de beszélnem kell vele.
A további idő csendben telt el. Megváltozott a hangulat. Talán a végén oldottunk fel nagyjából. Kikísért és megbeszéltük, hogy nálam találkozunk reggel ötkor.
Beálltam a garázsunkba és a házba sétáltam. Anya már itthon volt. Egy puszival köszöntöttem.
-Milyen volt a napod?-mosolyogtam rá.
-Mozgalmas. Neked?-mosolygott.
-Elaludtam.-húztam el a számat.
-Nem örülök neki.-nézett rám összehúzott szemöldökkel.-Majd leigazolom neked.-enyhült meg egy kicsit.
-Holnap megyünk welnessezni.
-Kit viszel?-mosolygott rám.
-Adam.
Sejtelmes mosolyra húzta a száját.
-Anya..-szóltam neki.
-Igen, kincsem?-zárta el a gázt és felém fordult.
-Azt hiszem, hogy szeretem.-hajtottam le a fejem.
-Kicsim,-emelte fel a fejem.-akkor beszélj vele.
-Félek, hogy elrontok ezzel mindent.
-Nem hinném. Ahogy elnézlek titeket, látom azt, hogy ő is érez valamit. Ahogy rád néz, meg úgy minden.
-És, ha nem? Ha felrúgok mint és ő nem így érez? Akkor mi lesz, anya?-fordultam felé kétségbeesve.
-Beszélj vele. Én hiszem, hogy szeret. Meg amúgy is, már szinte a családunk tagja.
Elmosolyodtam kijelentésén. Még egy darabig beszélgettünk, majd leültünk megvacsorázni. Hope még nem volt itthon, így ketten ettünk.
Miután befejeztük, elmosogattam, addig anya a szobájába ment. Még benéztem hozzá, de ő már aludt. A kisebb utazótáskámba pakoltam ruhákat, amik kelhetnek. Minden, ami kelhet eltettem és az ágyam mellé tettem a táskám.
A telefonomat a töltőre tettem és bementem letusolni. Gyorsan elvégződtem, mert nem akartam sokáig időzni ezzel. Még hallottam, ahogy a bejárati ajtó kinyílik. Ez azt jelentette, hogy Hope is itthon van. Már nem mentem le hozzá, hanem csak befeküdtem az ágyba és megpróbáltam kiüríteni az agyam. Nem nagyon sikerült, mivel folyamatosan Adam járt az eszembe. Átvitattam mindent és arra jutottam, hogy anyának igaza van. Holnap a sarkamra állok és megbeszélem vele a dolgokat.
Végre kizártam mindent a fejemből és elaludtam..
YOU ARE READING
,,Ne érj hozzám" (BEFEJEZETT)
RomancePrológus 2017.augusztus.31. -Örülök,hogy végre hazajön.- mondta Victoria -Azóta nem láttam...-kezdte Joseff. Victoria megértően bólintott. Majd tovább tevékenykedett a konyhában. Alig várták szeretett kisebbik lányuk hazatértét. Egy borzalmas trauma...