-Hope,segíts!-kiáltok nővéremnek
Sehol se látom. A fickó pedig jobban közeledik. Félek,hogy újra megerőszakol.
Hangos berregésre keltem fel. Egy újabb rémálom. Egy rémkép, ami kísért már egy jó ideje. Feltápászkodtam az ágyamból. A fürdőbe sétálva mindent megcsináltam. Felöltöztem. Lementem a konyhába. Anyáék már ott ültek.
-Jó reggelt.-köszöntöttem halkan őket.
-Jó reggelt.-mosolyogtak rám.
Leültem közéjük. Megreggeliztünk mind a négyen. Apa segített lehozni a bőröndöket.. A kocsiba beülve elindultunk a reptér felé. Kinéztem az ablakon és úgy néztem az elsuhanó tájat. Nem tudom mikor láthatom újra. Nem tudom mikor találkozunk újra. Nem tudom mi lesz velem az elkövetkező időben. Azt tudtam csak, hogy elmegyek. Hosszabb vagy rövidebb időre. 48 órás út választ el attól, hogy egy másik országba legyek. Más emberekkel. Más mindennel. Nem gondoltam volna,hogy ennyire megváltozik az elétem. Egyik napról a másikra más. Lassan a reptérhez értünk. Izgultam. Nagyon. Kiszálltunk az autóból. Bekísértek az ajtóig. Megöleltük egymást jó szorosan. Itt volt az ideje búcsúzkodni..
-Vigyázz magadra,kincsem.-ölelt át sírva anya.
Én is könnyeztem. Így ölelkeztünk.
-Jó legyél.-puszilt hajamba apa.-Bármi van szólj.-rám mosolygott.
Szorosan ölelkeztünk.
A végén Hopeon volt a sor. Magához ölelt.
-Siess vissza,húgi.-mosolyogva puszilt meg.
-Vigyázzatok ti is magatokra.-öleltük meg egymást csoportosan.-Hamarosan találkozunk.
Elengedtük egymást és elindultam. Még egyszer utoljára hátra néztem. Majd az ajtón bemenve elvesztettem őket a tömegbe. A csomagjaimat magam után húzva elindultam leadni őket.
Miután becsekkoltam leültem az egyik székre a váróba. Vártam még meg nem kezdődött a felszálás ,ami úgy negyed óra múlva történt meg. Lassan komótosan indultam meg az ajtón irányába. A repülőhöz érve pedig beszálltam. Megkerestem az ülésemet ahová a jegyem is szólt. Gyorsan megtaláltam és lehuppantam rá a mellettem lévő székeken még senki se ült. Egy megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Izgatott voltam ,mivel csak elhagyom a szülőfölden ahol felnőttem. Ahova millió emlék köt, de most feladtam egy időre. Muszáj egy kis kikapcs ezek után, de egy valamin még nem gondolkoztam el. A suli. Mi lesz vele? Mindig is a jó tanulók táborát erősítettem egyfajta ,,stréber" voltam, de nem bánom. Mindig is az volt a szüleimnek is az elve, hogy tanuljunk azért, hogy valakivé válhassunk. Igazuk volt , mivel ha tanulunk többre visszük mint bárki más. A céljainkat is elérhetjük itt csak egy volt a baj. Még nem találtam ki, hogy mi is szeretnék lenni.
Gondolkodásomat a stewardess hangja szakította meg.
-Kedves utasaink a felszállást 10 perc múlva megkezdjük. Kérem, hogy kapcsolják be öveiket és kapcsolják ki az elektronikai eszközeiket. Megértésüket köszönöm. Jó utat kívánok. - fejezte be a nő.
Hol is tartottam? Kérdeztem magamtól. Ja, igen. Hope tudja ,hogy mi lesz. A szüleink után ő is arra a szakmára akar menni. Anya kardiológusként tevékenykedik már 13 éve, apa pedig sebész. A nővérem is ilyent képzelt magának. Annyi különbséggel, hogy fogorvos lesz. Igen kicsit lehetetlennek tartom őt ebben a szerepben elképzelni, de bármire képes, hogy megkapja amit akar. Ezt nagyra becsülöm benne.
Volt egy álmom, ami az , hogy ügyvéd lehessek. Több országban is nézelődtem egyetemek és fősulik után, de úgy döntöttem várok egy kicsit még.
Gondolkoztam majd ittam egy ásványvizet és elaludtam.
Úgy olyan 9-10 órát aludtam mikor felkeltem. Röpke kb 48 óra múlva leszállt a gépem.
Leszállva a gépről elindultam a csomagokért. Miután levettem a szalagról elindultam a kijárat felé. Ott már a keresztszüleim vártak a kislányukkal. Mikor megláttak elkezdtek mosolyogni.Elindultam feléjük.
-Sziasztok.-ejtettem egy fél mosolyt.
-Szia.-köszöntek vigyorogva.
Meg is akartak ölelni, de nem hagytam.
-Add a csomagokat.-vette el Tim.
A kocsijuk csomagtartója betette a bőröndöket mi pedig beszálltunk. Egy szűk fél óra alatt megérkeztünk.
A házba besétálva megmutatták a ideiglenes szobámat. Rögtön el is foglaltam. Bepakoltam a szekrénybe hamar is végeztem. Az ágyra ülve elkezdtem zenét hallgatni. Egy halk kopogás zavart meg benne.
-Gyere.-szóltam.
-Szia.-sétált be mosolyogva Amy.-Hogy vagy?-ült az ágy szélére.
-Jól, és te?-néztem rá miközben felültem.
-Én is.-nézett rám.-Nézel velem mesét?
-Melyiket szeretnéd?-mosolyogtam rá.
-Némót-csillogott izgatottan a szeme.
Megkerestük az említett cd-t majd berakva a laptopba elkezdtük nézni. Befeküdtünk az ágyba és úgy folytattuk a mesézést. Elkezdett csöngeni a telefonom, de kikapcsoltam.
A felénél járhattunk amikor Nina feljött, hogy menjünk le enni. Amy szót fogadott és megindult édesanyjával. Én utánuk kullogva sétáltam.
Ebédre steak-et készített meg salátát. Csak turkáltam a tányérba majd felmentünk az emeletre és folytattuk a mesét. A nap további részében filmeztünk ketten. Majd még a kertben is játszottunk egy pulóver, azért elfért. Szokástól eltérően nem esett az eső. Vacsoráig voltunk a kertben. Nagyon jól el voltunk. Kikapcsolódtam.
Vacsora után felmentem a szobámba előkészítettem a fürdéshez ruhát. Letusoltam egy bő fél óra alatt. Majd az ágyba bebújva filmeztem még nem aludtam el.
YOU ARE READING
,,Ne érj hozzám" (BEFEJEZETT)
RomancePrológus 2017.augusztus.31. -Örülök,hogy végre hazajön.- mondta Victoria -Azóta nem láttam...-kezdte Joseff. Victoria megértően bólintott. Majd tovább tevékenykedett a konyhában. Alig várták szeretett kisebbik lányuk hazatértét. Egy borzalmas trauma...