,,Ne érj hozzám" (BEFEJEZETT)

A régi társaság

Egyre közelebb vagyunk a péntekhez. Kis kikapcsolódás és hétvégén végre pihenünk.
Az ébresztőm szokásos hangjára keltem fel a mai nap is. A mamuszomba bebújtatva a lábaimat elcsoszogtam a fürdőbe. Elvégeztem a reggeli rutinomat, majd felöltözve elindultam le a konyhába ennivalóért. Anya már fel volt és ott tevékenykedett.
-Jó reggelt.-pusziltam meg.-Segítsek valamiben?-érdeklődtem.
-Már kész vagyok.-ült le az asztalhoz anya is.
Tettem a tányéromra két pirítóst hozzá pedig öntöttem teát.
-Jó reggelt!-érkezett meg apa is.
Mindkettőnk arcára egy-egy puszit nyomott.
-Jó reggelt.-köszöntem én is.
Hope még mindig aludt, mivel csak 11-re kell bemennie.
-Holnap elszeretnénk menni bulizni.-kortyoltam bele a teámba.-Többen mennénk. Ott lesz Hope meg Ian is.
-Hát jó, de nagyon vigyázzatok egymásra. Főleg, hogy mi éjszakások leszünk.-mondta anya.
-Rendben.-vigyorodtam el.
-Nincs alkohol.-nézett rám szúrósan.
-Nincs.-ráztam a fejem.
-Akkor jó.-mosolyodott el.
Nem szokásom inni. Az is más, hogy 1-2 felest megiszik az ember. Attól még nem rúg be és én nem is terveztem, hogy berúgok. Meg mind ott leszünk, hogy figyeljünk egymásra. Szóval holnap nem lesz semmi baj ez biztos. Főleg, hogy ott lesz Hope is és ő elég anyáskodó. Mellette meg nem lesz nyugtunk.
Felszaladtam a szobámba a cuccomért, mivel dudáltak. A hátamra kaptam a táskám, még gyorsan elbúcsúztam a szüleimtől. Mosolyogva ültem be a barátom autójába.
-Jó reggelt.-csókolt meg.
-Jó reggelt.-mosolyogtam rá.
Boldogan indultunk el az iskolába. Ezt a rövid utat végig énekeltem neki, amin persze ő csak röhögött, de én nem bántam. Kéz a kézben sétáltunk be a suliba. A legelső óránk az testnevelés volt. Szóval a folyosó végéig kellett elmennünk. Az öltözőknél külön váltak útjaink. Amikor beléptem mosolygós barátnőmmel találtam szembe magam.
-Szia.-ugrált hozzám és megölelt.
-Szia.-öleltem meg én is vigyorogva.
-Mi újság? Hogy aludtál?-tette fel sorra a kérdéseit.
Már megint be van pörögve, de én csak mosolyogva figyeltem.
-Semmi különös. Veled? Jól, na és te?- kérdeztem közben pedig elkezdtem öltözni.
-Semmi. Nagyon jól. Ma is ittam energiaitalt, hogy kivészeljem a napot.-nevett.
Én is elnevettem magam rajta. Hamar átöltöztem, ezért még kicsit leültünk beszélgetni Natalia-val. Folyamatosan beszélt nekem és volt amikor már elvesztettem a fonalat, hogy most mégis miről beszél olyankor csak mosolyogtam és reméltem, hogy nem kérdést tett fel.
Őt még az se zavarta, hogy becsengettek, mivel még akkor se állt be a szája, amit a kedves tanárúr nem annyira díjazott, de inkább rá hagyta. Nem akarta, hogy kora reggelre leszívja az agyát.
Futnunk kellett öt kört, amit Naty elég fitten bírt. Utána az óra további részébe röpizhettünk. A fiúk is velünk együtt játszottak. A barátnőmmel egy csapatba került Adam, akit folyamatosan kérdésekkel bombázott. A barátom nevetve fogta a fejét és suttogta, hogy segítsek.
-Reggeltől ezt csinálja.-mondtam nevetve.
Elkezdtünk játszani és Naty elhallgatott. Meglepődött mindenki ezen, de legalább csendben tudtunk játszani. Mindenki nagyon koncentrál. Döntetlen volt az állás, de végül a másik csapat nyert. Nem szomorkodtunk ezen, mivel a következő meccset meg mi nyertük. Szóval a végén 1-1 lett az állás. Fáradtan, de felébredve elkezdtünk kifelé kullogni az öltözőbe. Adam pedig rácsapott a fenekemre.
-Hé.-fordultam felé.
-Mi az?-kérdezte nevetve.-Az én csajom vagy. Nem tehetek róla, hogy jó a segged.
Csak megforgattam a szemeimet és bementem az öltözőbe átöltözni. Hamar kész lettünk és elmentünk a büfébe innivalóért. Persze a többiek is jöttek utánunk, de a sorba nagyon sokan álltak és mindegyik barátunk nekünk mondta, hogy mit vegyünk, de a többi sorban álló ezt nem nézte jó szemmel.
Nem zavart minket, inkább röhögtünk ezeken és végre valahára megkaptam az innivalómat. Nagyot kortyoltam belőle mikor Adam kikapta a kezemből.
-Hé..Szomjas vagyok.-fordultam felé nevetve, de ő nem akarta vissza adni.
A hátára ugrottam, de ő elvesztette az egyensúlyát és a földön kötöttünk ki, amin mindenki szakadt a röhögéstől. A kólát pedig a földre, illetve drága barátom felsőjére ömlött.
-Ezt megérdemelted.-álltam fel mosolyogva és poroltam le magam.
-Igen?-húzta gonosz mosolyra arcát.
-Igen.-húztam ki magam.
-Majd este is ezt mond, cica.-kacsintott és elvigyorodott perverzen.
Én pedig ott álltam lefagyta. A többiek pedig csak néztek és nevettek, de volt, aki tett megjegyzést is. Adam pedig büszkén állt be a büfének a sorába. Még mindig az előbb történteket emésztettem majd elnevettem magam. Adam pedig hozott egy újabb Fantát.
-Köszi.-vettem el tőle.
Csak bólintott. Majd mosolyogva lekapta a felsőjét, amit az előbbi lötty borított. A pólója is olyan lett és azt is lekapta magáról. Én pedig sokkot kapva álltam ott és majdnem félre nyeltem a kólámat. Ő nyugisan öltözködött át. Persze sok lány nagy örömére, amit én nem díjaztam.
-Ne itt tartson sztriptíz-showt, kérem.-szólt be az igazgatóhelyettes Adamnek.
Persze ezen mindenki szakadt a röhögéstől. A barátom pedig csak lazán öltözködött tovább és folytatódhatott a második órával a napunk. Még azon kívül volt négy óránk, ami meg kibírható is volt. Állandóan hülyéskedtünk ezzel is jobban elviselve az iskolát.
-Végre.-szálltam be Adam kocsijába.
-Örülsz?-nevetett rám.
-Igen.-hajoltam hozzá és megcsókoltam.
-Tetszik ez a fogadtatás. Bár, ha még meztelen is lennél az lenne a legjobb.-húzta perverz vigyorra a száját.
-Majd egyszer.-kacsintottam rá.
-Nem sokára.-mondta és beindította az autót.
A rövid úton megint végig hülyéskedtem, de most ő is beszállt és ennyit énekeltük a zenéket.
-Majd nem sokára átmegyek.-néztem a szemébe mikor megálltunk.
-Mikor?-kérdezte kíváncsian.
-Eszek, elpakolok meg beszélek Kiarával és a tiéd vagyok.-mosolyogtam rá.
-Már alig várom.-mosolygott rám.
Elköszöntünk egymástól és kiszálltam a kocsiból. Besiettem a házba és rögtön megrohamoztam a konyhát. A tegnapi kajából ettem. Majd a szobámba felbattyogtam. Pakoltam holnapra, megnéztem, hogy mit kell tanulni majd átöltöztem. Beléptem Skype-ra és megnyomtam a hívás ikont. Második csöngésre felvette.
Hatalmasat sikított majd beleszólt.
-Szia, Faith.-mondta egy hatalmas mosollyal az arcán.
-Szia, Kiara.-mosolyogtam bele a kamerába.-Remélem nem gond, hogy hívtalak.
-Hogy gond-e? Azt vártam végre, hogy mikor keresel. Én nem mertelek felhívni, mert féltem, hogy nem szeretnél beszélgetni vagy elfelejtettél minket.-hajtotta le a fejét.
-Dehogy felejtettelek el titeket. Nagyon hiányoztok.-mosolyogtam.
-Te is nekünk.-vigyorgott.-Nem sokára megérkeznek a többiek is majd velük is tudsz beszélni.
-Ennek örülök.-mosolyogtam.-Na és mi újság van veled? Lucas? Lisa? Chris?-tettem fel a sok kérdést.
-Egyszerre csak egy kérdést.-nevette el magát.-Amúgy meg nincs semmi különös. Minden a régi. Mindenki jól van, de te nagyon hiányzol nekünk. Lisa meg Chris mindig együtt vannak, szinte elválaszthatatlanok. Lucas..hát vele van egy hatalmas helyzet.
-Mi? Baj van?-mondtam aggódva.
-Van barátnője.-vigyorgott a kamerába.
-Komolyan? Na és ki? Mesélj már.
-Nyugi.-röhögte el magát.-Hát..khm..én.
-Komolyan?-vigyorogtam mint egy bolond.-Uhh..nagyon örülök nektek. Nagyon sokáig. Majd megfenyegetem, hogy meg ne merjen téged bántani. Mióta vagytok együtt? Miért nem szóltál hamarabb?
-Köszönjük.-mondta boldogan.-Haha..jól van. 1 hónapja. Ne haragudj, hogy nem szóltunk.
-Nagyon örülök nektek.
Elmesélte még, hogy a sulival és a többiekkel mi van meg, hogy hogyan tengetik a mindennapjaikat. Majd megkérdezte tőlem is, hogy mi újság van én is elmeséltem neki mindent, aminek nagyon örült. Közben a többiek is oda értek és mondták, hogy találkoznunk kellesz már és ne hanyagoljam el őket. Nagyon sokáig beszélgettünk, de annyira jó volt végre, hogy legalább tudtunk beszélni még ha nem is személyesen, de akkor is. Nagyon boldog voltam. 3 órán keresztül csak beszéltünk minden féléről és mondták, ha nem is mindennap hívjuk egymást akkor legalább irkáljunk. Mondták, hogy holnap írnak. Mondtam nekik, hogy holnap megyek bulizni. Nagyon meglepődtek és mondták, hogy egyszer nekünk is kell egy jót bulizni.
Lassan elindultam végre Adamhez. Mikor meglátta, hogy ott vagyok kiszaladt elém és boldogan zárt a karjaiba. Bent köszöntem mindenkinek. Az anyukájának megint segítettem. Azután pedig Adam szobájába beszélgettünk. Kérdezte, hogy beszéltünk-e Kiarával és, hogy miről meg minden. Amikor megemlítettem őt is akkor széles mosolyra húzta a száját. Nagyon örült, hogy boldog vagyok és, hogy tudtam beszélni a barátnőmmel. Másfél órán keresztül beszélgettünk majd szólt az anyukája, hogy kész a vacsora és menjünk le enni. Azután még mindig beszélgettünk és kilenckor indultam haza. Igaz, hogy Adam alig akart haza engedni, de meggyőztem, hogy holnap egésznap velem lesz és még nálam is aludhat, amire felcsillant a szeme és azonnal belement. Én csak mosolyogva figyeltem őt. Otthon még gyorsan lezuhanyoztam majd fáradtan dőltem be az ágyamba.
Egy filmet kezdtem el nézni, de nem sok maradt meg bennem belőle, mert az elején már el is aludtam.