,,Ne érj hozzám" (BEFEJEZETT)

Új érzelmek

Reggel ölelő karjaiban ébredtem. Ami megnyugvást okozott nekem. Egyre jobban szeretem a jelenlétét azt, hogy itt van mellettem. Egyszóval szeretem.
-Jó reggelt.-köszöntött kicsit rekedtes hangján, mikor meglátta, hogy ébren vagyok.
-Jó reggelt.-köszöntem neki vidáman.
Válaszul csak egy puszit nyomott az arcomra.
-Készülj asszony.-nevetett rám.
Felhúzott szemöldökkel meredtem rá, mire ő csak elnevette magát.
-Ne parancsolgass.-nyújtottam ki a nyelvem.
Erre ő megindult felém én hamar kapcsoltam és szaladtam előle. A gyorsasága miatt hamar utolért pontosabban a fürdőbe. Elnevettem magam rajta ő pedig csak megölelt és felkapott a vállára, így mentünk vissza a szobámba. Ott pedig az ágyamra dobott és felém mászva lefogta mind a két kezemet.
-Szabad nyújtogatni a nyelved?-nevetve tette fel a kérdést.
-Szabad.-nyújtottam rá megint.
Válaszul megharapta az említett testrészt. Majd végre elengedte.
-Ez fájt.-erre elengedte mind a két kezemet.
-Ne haragudj.-csókolt meg.
Egyre szenvedélyesebben faltuk egymás ajkát amikor megéreztem hideg kezét a felsőm alatt. Hasamat kezdte el simogatni majd az oldalamat. Beugrott egy rémkép arról az estéről amikor megerőszakoltak. Próbáltam nem arra figyelni, hanem csak Ianre, de nem ment. Hirtelen felindulásból lelöktem magamról. Meglepődött és a földre került.
-Sajnálom.-kezdtem egy pityeregni.
-Te ne haragudj.-ugrott fel a földről és ölelt át.-Elhamarkodtam, de egyszerűen nem tudok neked ellenállni.-nézett mélyen a szemembe.
-Nem tudtam mit csinálni, de eszembe jutott azaz éjszaka.-bújtam szorosabban hozzá.
-Megértem.-simogatta a hátamat.
Még így ültünk 10 percen keresztül. Azután felálltam, kerestem ruhát és elindultam a fürdőbe. Felöltöztem és elvégeztem a reggeli rutinomat majd vissza sétáltam a szobámba. Megvártam még elkészül ő is.  A konyhába vettük az irányt valami reggeli után kutatva. Megállapodtunk a gabonapehelynél és leültünk enni.
Elég szótlanul ültünk ott egymás mellett, sőt az eltelt kb 20 percbe is. A reggeli kis dolog után nem nagyon beszéltünk. Lehet megharagudott rám vagy valami, de nem tehetek erről. Lehet mással boldogabb lenne mint velem. Nem akarok elsietni semmit se ebben a kapcsolatban, de ezt Ian is tudja. Nem tudom mi tévő legyek. Nem volt gyors a döntésem, hogy vele legyek? Annyi kétely van bennem. Jó..már évek óta ismerem, de az nem ugyan az. Akkor csak barátok voltunk, semmi több nem voltunk köztünk. Most meg új ez az egész. Nekem is meg neki is. Lehet nem is szeret csak vonzódik hozzám és amiatt akar velem lenni. Még ő se tudja szerintem.
-Elviszlek suliba.-szólalt meg egy kis idő után.
-Rendben.-mosolyogtam rá.
Elindultam a cuccaimért majd ki a kocsiba ahol már Ian várt.
-Haragszol?-néztem rá.
-Dehogy.-simogatta meg az arcom majd megcsókolt.


***Ian Reed***
Elvittem az iskolához és szállt volna ki a kocsiból amikor megszólaltam.
-Nem haragszom. Elhiszem, hogy neked idő kell. Meg is értem. Sok rosszat megéltél.-nyúltam a keze után.
-Nem akartam ennyire kiakadni.-fordult felém.
Megsimogattam az arcát és a szemébe néztem.
Sajnálom azokat, amiken keresztül ment. Nem lett volna szabad. Hiszen még fiatal.
Magamhoz húztam és nyomtam egy puszit az arcára.
-Én mindig itt vagyok melletted.-súgtam a fülébe.
-Köszönöm.-puszilt meg.-Lassan mennem kell.-nézett rám.
Bólintottam, hogy megértettem. Megcsókoltam és kiszállt az autómból.
Befelé menet összefutott Adammel. Nagyon jól elvoltak egymás társaságában. Pedig pár napja ismerik csak egymást. Mégis olyan közvetlen a sráccal.
Lassan úgy gondoltam ideje elindulnom. Elsőnek is mentem a cuccaimat összeszedni Faithez.
Leparkoltam a házuk előtt és elindultam az ajtóhoz. Szerencsére nyitva volt, de hangosan szólt a zene, ami azt jelezte vannak itthon. Ki is lehet az?! Hope.
Felballagtam az emeletre és bementem Faith szobájába. Összeszedtem a cuccaimat majd kiakartam menni, de Hope-ba botlottam. Csak egy törőlköző takarta el testét..semmi több. Kicsit beindította a fantáziámat az, hogy így állt előttem.
-Nem tudtam, hogy itt vagy.-térített vissza a valóságba.
-A cuccaimért jöttem.-cikázott rajta végig a tekintetem már sokadszorra.
Elképzeltem ahogy lehullik róla. A másik opció pedig, hogy én szedem le róla villám gyorsan és teszem itt helyben magamévá. Az a test..ahogy itt állt. Olyan ártatlanul és szűziesen teljesen beindított. Igaz már regóta nem szűz, de ez csak fokozta bennem a vágyat.
Mintha a testem önálló életre kelt volna közelebb léptem hozzá. Tudtam eddig is, hogy kibaszott jó csaj, de most efelől semmi kétségem sincs.
Egyre közelebb kerültünk a falhoz. A nadrágomba pedig vészesen kevés hely lett. Hope pedig nem tett semmit. Várta a következő lépésemet. Ő is akart és én is őt..
-Kurvára akarlak.-néztem a szemébe.
Csak állt előttem és nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel.
-É..-köszörülte meg a torkát.-Én is.
A köztünk lévő távolság egyre csak eltűnt. Egyre kevesebb hely marad közöttünk. Mindketten tudtok, hogy egymást akarjuk jelen pillanatban.
Majd hirtelen mint, akit fejbe vertek jött a felismerés. Én Faith-el vagyok. Ezek után pedig nem tudom, hogy mit érzek iránta. Elbizonytalanodtam.
Felkaptam a táskám, ami idő közben a földre került és elviharzottam. Az autómig meg se álltam és mihelyst bepattantam már rögtön indítottam is.
Nem tudtam mit művelek. Azt se tudtam, hogy mi volt ez az előbbi jelenet, de nem tehetem ezt Faith-el. Lehet régen szerettem, de ez az érzés elhalványult. Nem verhetem át. Lehet ő se szeret és így lesz a helyes.
Rögtön a sulijához indultam. A parkolóban megálltam és írtam neki egy üzenetet.
Me: Sulinál vagyok kint. Tudunk beszélni?
Rögtön jött is az üzenet.
Szerelmem❤: 10 perc és szünetem van. Azután rögtön megyek.
Ez a 10 perc nagyon lassan telt el a kész örökké valóságnak tartottam. Amikor megláttam, hogy közeledik a kocsim felé kifújtam az eddig bent tartott levegőt. Beült és felém fordult.
-Szia. Na miről szerettél volna beszélni?-nézett a szemeimbe.
-Tudod..-kezdtem el.-lehet elhamarkodtuk ezt az egészet.-folytattam.
-Szerintem is.-értett egyet.
-Én nem akarlak megbántani meg semmi..-majd mondtam tovább.-Várj mit mondtál?
-Szerintem is elsiettük a dolgokat. Szeretlek, de nem mondanám azt, hogy szerelemmel.-mondta.
-Azért maradunk barátok?-néztem rá.
-Persze.-ölelt meg.
-Szereted?-mutattam Adam irányába.
-Nagyon bírom.-sütötte le a szemét.
-Hé..-nyúltam az állkapcsa alá és úgy kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.-Ezzel nincs semmi baj. Örülök, ha boldog vagy.
-Ki a csaj?-kérdezte hirtelen.
-Mi?-néztem rá furán.
-Tuti bejön neked valaki.-nézett rám.
-Öhm..senki.
-Ne hazudj!-szólt rám és mosolygott.
-Ez kínos.-vallottam be.
-Miért?
-Mert a nővéred.-dőltem a kormányra.-Sajnálom ezt.
-Azta.-nevetett fel.-Látom te mindenképp a családunkba akarsz kerülni, de áldásom rátok.
Erre a mondatára felnéztem. Meglepődtem rajta.
-Komolyan.-nevetett fel és elkezdte nyomkodni a telefonját.
-Mit csinálsz?-hajoltam közelebb.
Majd láttam, hogy a kapcsolati státuszát változtatta meg és a profilképét cserélte le.
-Szóval..-szólalt fel.-Vele ne siesd el a dolgokat.
-Hát jó
-Én megyek órára.-nevetett.-Vigyázz magatokra.-mosolygott rám.
Megvártam még kiszáll. Láttam ahogy Adamhez sétál és megöleli. Kicsit féltékeny lettem erre a jelenetre, mivel az előbb szakítottunk.
Gondoltam egyet és kiszálltam a kocsiból. Elindultam feléjük. Rám kapták a tekintetüket.
-Neked nincs valami dolgod?-nevetett fel Faith.
-Láttam ahogy ölelkeztek meg minden.-néztem rá.
-Csak nem zavar?-nézett rám Adam.
-Egy kicsit.-vallottam be.
-Az szar ügy.-mondta flegmán Adam.
Be kell vallanom idegesített a hapsi.
-Mi megyünk órára.-nézett Adamra Faith.
Elkapta a karját és elkezdte befele húzni. Ott álltam teljesen lefagyva majd gondoltam egyet és rohantam a kocsimhoz. Elsőnek céltalanul indultam el, de a végén azt vettem észre, hogy leparkoltam. Kiszálltam az autóból és befelé mentem. Egészen fel az emeletre ahol rögtön benyitottam Hope szobájába. Az ágyon feküdt egy köntösbe.
-Hát te?-nézett rám.
Én nem válaszoltam határozottan megindultam fele. Erre felült az ágyon én pedig lejjebb hajolva megcsókoltam.
Hirtelen eltolt magától.
-Szakítottam vele.-szólaltam fel.
-Miért?-nézett értetlenül
-Nem szeretjük egymást és erre te ébresztettél rá.-néztem a szemeibe.
-Ohh..-ennyi volt rá a válasza.
-Veled nem akarom elsietni a dolgokat.-kezdtem.
-Igaz..a csók az nem elsietés főleg úgy, hogy nem vagyunk együtt.-nevetett fel.
Olyan édesen mint még soha senki.
-Nem bírtam ki.-nevettem rá.-Na szóval, elsőnek csak megismerjük egymást, meglátogatjuk a másikat, elmegyünk ide-oda majd amikor már kellő idő telt el bejelentjük, hogy együtt vagyunk. A többit a képzeletedre bízom.-kacsintottam rá.
-Oké.-nevetett rám.
-Most megyek. Este jövök érted..-mentem közelebb és csókoltam meg.
Nem volt belőle ennyi elég és tovább csókoltam. Egyre szenvedélyesebben csókolóztunk még az ölembe nem került. Hirtelen elhúzódott tőlem.
-A többit a képzeletedre bízom.-kacsintott és leszállt rólam.-Most, ha pedig megbocsátasz fel szeretnék öltözni.
-Te kis szemét.-húztam össze a szemöldököm.
-Baj van?-nézett rám.
-Tudod majd, ha alattam leszel és már nagyon élvezed a helyzetet akkor fogom abba hagyni.-kacsintottam rá és lefagyott.
Én pedig szépen kisétáltam és végre hazamentem. Otthon beszéltem a szüleimmel, hogy mi a helyzet. Megértették és azt mondták támogatnak..
A nap további része nagyon lassan telt el főleg, hogy azt vártam egésznap, hogy este legyen.
Fura lesz a szüleiknek is meg nekem is, hogy nem Faith-hez, hanem Hope-hoz megyek. Igaz nem sokat voltunk együtt, de hát akkor is. A lényeg, hogy nem vitával váltunk szét, hanem közös megegyezéssel amit sokra értékelek. Meg persze azt is, hogy barátok maradunk a továbbiakban is és nem lesz semmi baj. Ezután a sógornőm lesz. Szóval ezzel meg kell barátkoznunk. Nem csak nekünk, hanem a körülöttünk lévőknek is.
Szeretném, ha majd Faith is boldog lehetne valakivel, ha Adam lesz az akkor is támogatom. Abba pedig biztos vagyok, hogy ha megbántja vagy továbbra is ilyen fölényes lesz velem és az orrát betőröm.
A napom ilyen és ehhez fogható gondolatokkal telt el, míg nem felöltöztem és elindultam Hope-hoz. Egyik kedvenc éttermembe vittem el. Nagyon jól telt az egész este és örültem, hogy minden ilyen jó. Éjfél körül vittem haza, mert addig elbeszélgettük az időt mindenről. Ezáltal is jobban megismertük egymást és közelebb kerültünk a másikhoz. Mindketten megnyíltunk a másik előtt, aminek nagyon örültem. Igaz volt olyan pillanat amikor kicsit lelombozódott a jókedve, de utána a megvigasztalásom után újra jókedvre lelt és végre ugyan olyan önfeledten beszélgethettünk tovább.
Éjfél után értem haza. Gyorsan ledobáltam magamról mindent és befeküdtem az ágyamba. Rögtön elnyomott az álom.