,,Ne érj hozzám" (BEFEJEZETT)

Vallomás

Egész éjszaka forgolódtam, szóval nem valami sokat aludtam az este. Jóval az ébresztő előtt keltem fel és ki kullogtam a fürdőbe, hogy valamennyire helyre hozzam magam. Majd lementem, hogy készítsek egy pohár kávét és felkeljek nagyjából. Nem szoktam kávézni, de amikor muszáj akkor 1-2 csésze a maximum. Vissza mentem a szobámba, hogy valami ruhát keressek, de épp akkor jött egy üzenetem Adamtől. Reagáltam neki gyorsan. Azt mondta hamarosan itt lesz. Az utolsó üzenetére már nem is válaszoltam, mert indultam felöltözni. Még úgy gondoltam, hogy eszek egy szendvicset az utazás előtt. A konyhába már anya ült és kávézgatott.
-Jó reggelt.-léptem oda és pusziltam arcon.
-Jó reggelt.-mosolygott rám.
-Apa?-kérdeztem rá.
-Még alszik. Valamikor hajnalban ért haza.
-Értem. Te hogy hogy fent vagy ilyen korán?-kérdeztem rá, mivel még csak 5 óra lesz.
-Behívtak. Helyettesítenem kell az egyik kollegámat, mivel a kislánya lebetegedett.
Megértően bólintottam egyet. A csengő pedig élesen hasított bele a levegőbe. Azonnal mentem is ajtót nyitni.
-Nem válaszoltál az utolsó üzenetemre.-mondta Adam köszönésképpen és lebiggyesztette alsó ajkát.
Válasz helyett inkább csak megöleltem szorosan.
-Hiányoztál.-súgtam a fülébe.
-Te is nekem, hercegnő.-puszilt bele a hajamba.
Megmelengette a szívem ez a szócska.
-Gyere.-ragadtam meg karját, hogy jöjjön utánam.
Engedelmesen jött, de a kezemet nem engedte el.
-Jó reggelt.-köszönt anyának mosolyogva.
-Jó reggelt, Adam.-mosolygott anya.-Mi újság?
-Semmi. Hogy hogy fel van ilyen korán?-kiváncsiskodott.
-Behívtak az egyik kollegám helyett. Megyek is készülni, mert muszáj elindulnom.-válaszolt anya.
Még elköszönt tőlünk. Megölelt mindkettőnket és mondta, hogy vigyázzunk egymásra. Ezzel pedig el is vonult tőlünk.
-Induljunk?-fordult felém Adam.
-Lehozom a táskát és mehetünk.-indultam az emeletre.
Adam is jött utánam.
-Nem muszáj segíteni.-torpantam meg a lépcsőn és a vállam felett rá néztem.-Nem nehéz.
-Akkor is segítek.-válaszolta és kikerülve a szobám felé vette az irányt.
Felhúzott szemöldökkel meredtem rá. Aranyos gesztus ez tőle, de tényleg nem nehéz és csak pár ruha van benne. Elbírtam volna én is.
Utána eredtem és az íróasztalomnál állt.
-Ezen aranyos vagy.-mutatott felém egy kiskori képet.
A kamerába vigyorogtam rajta.
-Már nem is vagyok az?-nevettem el magam.
-Most is az vagy.-nézett a szemembe majd vissza tette a helyére a képet.
Felvettem a földről az utazótáskám, de a fiú elvette tőlem. Látva durcás arckifejezésemet elnevette magát.
-Na gyerünk.-karolt át vigyorogva és elindultunk lefelé.
Nekem is mosolyt csalt az arcomra, de kíváncsi vagyok a reakciójára szóval utána rögtön elkomorodtam.
Bedobta a csomagtartóba a táskámat majd beszálltunk.
-Mindent elhoztál?-fordult felém a kocsiba.
Átgondoltam, hogy minden nálam van-e majd bólintottam. Bekötötte magát én pedig kényelmesen elhelyezkedtem az ülésemben, majd gondoltam egyet és rá raktam az ő lábára az enyémet. Vigyorogva felém fordult.
-Mi az?-mosolyogtam rá.-Így nekem kényelmes.-dűltem az üvegnek.
Ő pedig lezárta az ajtókat.
-Így biztonságosabb.-paskolta meg a lábam nevetve majd végre elindultunk.
Az út eleje csendesen telt, csak a zenék mentek halkan, de nyugtató volt. Úgy döntöttem, hogy alszok egy kicsit még oda nem értünk. Sikerült is aludnom egy órát.
Egy nagyot nyújtóztam és megdörzsöltem a szemeimet.
-Jó reggelt, álomszuszék.-vigyorgott rám Adam.-Jól aludtál?
-Igen.-mosolyogtam rá.-Mikor leszünk ott?-néztem ki az ablakon.
-10-15 perc.-mosolygott rám.
-Ahh..végre.-döntöttem fejem az üvegnek.
Ő nem szólt semmit csak mosolygott rám.
-Amúgy majd szeretnék veled beszélni.-fordultam felé.
-Miről?-nézett egy pillanatra rám majd újra az útra figyelt.
-Egy fontos dologról.-mondtam szűkszavúan.-Vagyis számomra az.-halkabban beszéltem a kelleténél.
-Ha azt mondod, hogy fontos akkor biztos fontos.-nézett rám.
-Rendben.-magam elé néztem és az út további részében nem beszélgettünk.
A zene halkan ment. Nem telt el sok idő mire Adam leparkolt és mi végre kiszállhattunk. Elsőként én ugrottam ki az autóból. Megváltás volt nyújtózkodni egyet. A fiú csak mosolyogva figyelte a jelenetet majd a csomagtartóhoz sétált.
-Még jársz egy örömtáncot is?-fordult felém vigyorogva. Csak megráztam a fejem.-Akkor jelentkezzünk be.-zárta le a kocsit és elindult.
Bólintottam és elakartam tőle venni a holmimat, de nem engedte el. A bejárat felé lépkedett én pedig lemaradtam. Gyorsan utána siettem és együtt a pulthoz mentünk, ahol egy fiatalabb lány tevékenykedett.
-Jó reggelt!-fordult Adam felé vigyorogva.
-Jó reggelt!-mosolyodott el egy picit a srác.-Szobát szeretnénk.
-Ti ketten?-nézett hol rám és hol rá a lány.
-Igen.-válaszolt bólintva.
-Rendben.-mosolyodott el és elkezdett valamit pötyögni a gépen.
Hamar elintéztünk mindent majd a szobánk kulcsával indultunk el felfelé. Lifttel mentünk fel a negyedikre majd ott megtalálva a szobánkat bementünk. Gyönyörű, rendezett szoba volt.
Azonnal ráugrottam az ágyra és elterültem.
-Fel se fogok kelni innen.-fordultam a hasamra.
Adam nevetését hallottam majd elkezdett valamivel zörögni. Kicsit oldalra fordultam, hogy megnézzem mit is tevékenykedik. Pakolt be a szekrénybe. Amikor rám nézett elmosolyodott és gyorsan befejezte, ami még maradt. Úgy döntöttem, hogy én is kipakolok. Szóval feltápászkodtam a kényelmes helyemről és eltettem a szekrénybe a ruháimat.
-Éhes vagyok.-jelentettem ki.
-Akkor megyünk enni.-indult el az ajtó felé Adam.
Én követtem és a földszintre mentünk. Hamar megtaláltuk, szóval nem kellett sokat keresgélni. Kerestünk magunknak egy helyet és leültünk. Rendeltünk egy-egy hambit, amit elfogyasztottunk és vissza mentünk a szobánkba.
Kiszedtem a bikinimet majd a fürdőbe átöltöztem, a szállodai köntöst magamra vettem és úgy indultam ki.
-Várj meg.-szólalt meg és eltűnt a fürdőbe.
Alig telt el pár perc és már kész is volt. Ketten indultunk le a medencéhez.  Az egyik ágyhoz sétálva lefeküdtem rá.
-Lazulsz?-nézett rám a srác nevetve.
-Aha.-bólogattam hevesen.
-Megyek iszok valamit. Te kérsz?-nemlegesen megráztam a fejem ő pedig tovább ment.
Figyeltem, hogy merre megy. Mindegy egyes lépését nyomon követtem. Agyaltam azon, hogy hogyan mondjam el neki, hogy szeretem. Az is eszembe jutott, hogy netán ő nem érez irántam semmit. Majd erőt vettem magamon, ledobtam a köntösömet és megindultam felé. Lesz, ami lesz alapon. Amikor majdnem ott voltam megláttam, hogy egy lánnyal beszélget és nagyon is jól elvannak. Nevetgéreztek, a lány pedig ide-oda billegtette magát. Azzal a lendülettel megfordultam és elindultam.
-Faith.-szólt utánam, de nem érdekelt.
Bementem a medencébe. Figyeltem, hogy hol van, de elvesztettem a szemem elől. Lehet lelépett a csajjal.
-Szóltam az előbb.-suttogta valaki a fülemben.
Ijedtemben ugrottam egyet és vállon csaptam.
-Te hülye vagy.-nyúltam a szívemhez és a medence oldalához kezdtem el úszni.
-Elmondanád, hogy mi a bajod?-fordított maga felé én pedig hátráltam még a medence oldalához nem értem.
Teljesen hozzám préselődött.
-Semmi.-próbáltam kerülni a szemkontaktust.
-Hogyne.-fogta meg az állam és maga felé fordított.-Elindultál felém, majd megtorpantál, amikor szóltam beugrottál a vízbe, mintha meg se hallanád.
-Nem akartalak zavarni titeket.-mondtam gúnyosan.
-Féltékeny vagy?-nevette el magát.
-Nem.-vágtam rá azonnal.
-Az vagy.-mosolygott.
-És akkor mi van, ha az vagyok? Ha?-rántottam ki az arcomat a kezéből.-Szeretlek cseszd meg.-csaptam mellkason.-Szeretlek, de nem úgy mint egy barátot. Szerelemmel szeretlek.-csapkodtam továbbra is.-Lehet ezzel tönkre teszem a barátságunkat. Lehet, hogy te nem ,így érzel irántam, de nem tartom tovább magamban.-csaptam egy utolsót rá és a szemébe néztem.
Nem szólt semmit. Mint, akit nyakon öntöttek csak meredt rám.
-Nem mondasz semmit?-húztam fel a szemöldököm.
Ő válasz helyett csak magához húzott a derekamnál fogva és megcsókolt. A pillangók feléledtek a gyomromban és belemosolyogtam a csókunkba. Az első csókunkba. Megemelt egy picit, én pedig a dereka köré kulcsoltam a lábaimat. Már teljesen hozzá préselődtem. Egy pillanatra se szakadtunk el egymástól. Belemarkolt a fenekembe én pedig belenyögtem a csókunkba.
Kifulladva hajtotta fejét a nyakhajlatomba.
-Én is szeretlek.-csókolt bele a nyakamba.-Nagyon szeretlek.-nézett a szemembe.
-Akkor mire vártál eddig?-néztem összeráncolt homlokkal rá.
-Azt hittem, hogy te nem érzed ugyan ezt.-puszilta meg az arcom.
-Eddig én se tudtam mit érzek, majd megvilágosodtam és láss csodát.-nevettem el magam.
-Örülök neki.-tett le az öléből.
-Szóval..-kezdtem.-Akkor..mi?-néztem rá.
-Akkor mi továbbra is barátok vagyunk, akik néha csókolóznak és huncutkodnak.-nézett rám komolyan majd elnevette magát.-Együtt vagyunk.-kulcsolta össze a kezünket.
A további időt a medencébe töltöttük. Hülyéskedtünk, úszkáltunk és élveztük egymás társaságát. Örültem, hogy megtettem ezt a lépés és ennyire boldog vagyok tőle. Meglepett, hogy ilyen jól reagált és ő is szeret engem. Megkönnyebbültem ettől az egésztől és ezentúl egy párt alkotunk. Fura, így kimondta, de tényleg együtt vagyunk és, ha rajtam múlik együtt is maradunk. Engem nem fog érdekelni semmi és senki, mivel szeretem és a szeretet bármit le tud győzni.
-Éhes vagyok.-ölelt át hátulról Adam.
-Már egy kicsit én is.-válaszoltam és kimentünk a vízből.
Belebújtunk a törülközőnkbe és felmentünk a szobánkba átöltözni.
-Rendelek valamit.-mondta mikor a liftbe beszálltunk.
Bólintottam. A szobába beérve én mentem valami ruhát keresni. Addig a barátom hívta a recepciót. A fürdőbe gyorsan felkapkodtam magamra a ruháimat és mentem vissza. Majd cseréltünk és ő ment öltözni. Közben kopogtak, kinyitottam az ajtót és egy huszonéves srác állt ott azzal a kis gurulós asztalkával.
-Ön rendelte?-mosolygott rám.
-Igen.-bólintottam és kicsit arrébb álltam, hogy utat engedjek neki.
Az asztalra kipakolta, amik a kocsin voltak majd elindult az ajtó felé.
-Jó étvágyat.-mosolygott.
Pont akkor lépett ki Adam a fürdőből.
-Köszönjük.-válaszolt a hátam mögött állva.
A srác csak bólintott és már ki is ment. Mosolyogva fordultam barátom felé.
-Akkor együnk.-kerültem ki és ültem le a székre.
Ő is ugyan így tett és jóízűen elkezdtük fogyasztani az ennivalót.
Az este további része is kellemesen telt. Folyton mosolyogtunk, mindig egy-egy puszi. Majd nyolckor úgy döntöttünk ideje pizsamát felvenni. Ami nála csak egy rövidnadrág volt. Valami filmet kezdtünk nézni, de nem nagyon érdekelt. Sokkal inkább rá figyeltem. Majd nem tudom mikor, de a mellkasára feküdve nyomott el az álom és boldogan aludtam el.