,,Ne érj hozzám" (BEFEJEZETT)

Ebéd és alvás

Reggel olyan kilenc óra tájékában ébredtem fel. Kikeltem az ágyból majd lecsoszogtam a konyhába valami élelem után kutatni.
-Jó reggelt.-köszöntem a szüleimnek.
-Jó reggelt.-köszöntöttek vidáman.

Leültem megreggelizni.

-Délbe indulunk.-mosolygott rám anya.
-Rendben.

Gyorsan megettem a pirítóst majd leöblítettem egy kis teával és elindultam az emeletre.
Megágyaztam és összepakoltam a cuccaimat a szobámba. Majd kerestem valami ruhát a mai napra és elindultam a fürdőbe. Vettem egy gyors zuhanyt és felöltöztem majd leültem telefonozni.
Megnyitottam a messengert és láttam, hogy jött pár új üzenetem. Elsőnek is Iannek írtam vissza.
Szerelmem😻: Jó reggelt, drágám.❤
Me: Jó reggelt❤
Szerelmem😻: Alig várom, hogy lássalak.
Me: Nem sokára találkozunk úgy is.
Szerelmem😻: Tudom.❤
Me:❤❤

Majd gyorsan megnéztem mit írt Adam.

Bfff😁❤: Jó reggelt, királylány.
Me: Jó reggelt az úrnak.😁
Bfff😁❤: Mi újság?
Me: Semmi. Uncsizom. Veled?
Bfff😁❤:Velem sem. Holnap találkozunk suliba. Ma akartam csak a szülőkkel eljöttünk a nagyszülőkhöz.😑
Me: Legalább nem unatkozol.😁
Bfff😁❤: Azt te csak hiszed. Bocsi..most mennem kell. Holnap tali. Szia. Puszillak. Vigyázz magadra, királylány😙❤
Me: Rendben. Jó szórakozás. Szia. Puszi. Te is vigyázz magadra😙❤

Megnéztem mennyi az idő és még csak 11-et mutatott.
Gondolkoztam, hogy mivel is üthetném el az időt és arra a meghatározásra jutottam, hogy megnézek egy filmet. Sokáig keresgéltem amíg meg nem találtam a megfelelőt. A Lenyűgöző teremtmények volt a címe.
Annyira nem figyeltem a filmre, mert elkezdtem gondolkozni nagyon sok mindenen. Elsőnek Adamen. Csodálkoztam, hogy ilyen kis idő alatt ilyen jóba lettem vele, de ő megért engem és mellettem van. Meghallgat amikor arra van szükségem és jól érzem magam a társaságában. Egy nagyszerű barátra tettem szert az ő személyében. Sose szeretném elveszíteni. Azt akarom, hogy mindig mellettem legyen. Bármi van ő legyen mellettem. Nagyon megkedveltem ez alatt a pár nap alatt. Nem tudom, hogy a titokzatossága végett vagy, mert ennyire nyílt és őszinte ember. Fogalmam sincs, hogy vagy éppen mikor, de Adam Bush belopta magát a szívembe. Onnan pedig nem igazán fog kimászni, ha rajtam múlik, mert nem szeretném elengedni. Tényleg ő olyan ember számomra, akire évek múltán is számíthatok. Éppen úgy mint Natyra. Ő is mellettem lesz mindig. Hiszen ismerem. Tényleg vele már kiskorom óta jóba vagyok. Lehet voltak már kisebb nagyobb vitáink, de mindig is kibékültünk történjen bármi. Minket nem lehet szétválasztani. Soha. Mi mindig ott leszünk a másiknak bármi is történjen.
-Indulunk.-kiabált fel anya.
-Megyek.-kiabáltam vissza.
Lesétáltam a lépcsőn majd felkaptam a cipőmet és a bőrdzsekimet majd kiindultam az autóhoz.
Hátra bepattantam. Megvártuk még Hope is megérkezik és elindultunk végre. A 15 perces út során nem igazán kommunikáltunk inkább csak halkan szólt a rádió és néztük az elsuhanó tájat.
Amikor megérkeztünk az étteremhez leparkolt apa és elkezdtünk befele menni. Az ajtónál találkoztunk Iannel és családjával. Köszöntünk mindenkinek és pedig egy gyors csókot váltottam a barátommal. Majd besétáltunk a szép kis épületbe.
A pincér az asztalunkhoz kísért minket és mi helyet foglaltunk. Hoztak mindegyikünknek egy-egy étlapot.
-Gyönyörű vagy mint mindig.-suttogta a fülembe Ian.
Lányos zavaromban elpirultam.
-Köszönöm.-súgtam vissza.
Gyorsan minden más-más ételt választott magának, amiket hamar ki is hoztak majd mikor befejeztük jött a desszert és közben elkezdődött a nagy beszélgetés és szülők között.
-Uram!-fordult apa felé a drága barátom.
-Mond, fiam.-nézett apa rá.
-Ma Önöknél aludhatok?-mosolygott szemtelenül.
-Hát..-kezdett gondolkozni.
-Legyen.-mosolygott anya.
-Hálás köszönetem.-nézett anyámra
Közben mindenki mindenkivel beszélgetett miután ez lezajlott.
-Veled alszom.-jelentette ki a szemembe nézve.
-Apa élve nyúz meg.-nevettem el magam.
-Vannak trükkjeim, de érted ez is semmiség.-ölelt magához és puszilta meg a fejem búbját.
Lassan mindenki végzett és felálltunk az asztaltól. Elég hangulatos egy hely és nagyon szép is kívül is meg belül is. Lehet többször nézek el ide.
Mindenki beszállt a saját kocsijába és elindult haza.
Ian azt mondta, hogy egy óra múlva nálunk van. Örülök is neki csak nem szeretnék semmit se elkapkodni. Ezt remélem ő is tudja. Szépen lassan..lépésről lépésre. Nem tudom, hogy jött ez a nálunk alvás, de anya eléggé jól viselte. Apa kicsit hezitált, de elfogadta végül. Amikor haza értünk a szobámba felsiettem és befeküdtem az ágyamba. Addig is emésztem a kaját még nincs itt a barátom.
Közben valaki hívott. Adam.
-Szia.-hallatszott hangján, hogy vidám.-Milyen volt az ebéd?
-Szia. Elég jó.-mondtam mosolyogva.
-Nem történt semmi izgi?-kérdezte kiváncsian.
-Ian itt alszik.
-Komolyan?-hallatszott hangján a döbbenet.
-Igen.
-Megleptél.
-Engem is meglepett.-mondtam el az igazságot.
-Félsz?
-Hát..talán.
-Semmi olyan nem fog történni, amit te nem akarsz. Bármi baj van csak hívj és megyek hozzád. Ezt jegyezd meg. Megbánt megverem.-hallottam hangjába a komolyságot.
-Köszönöm. Rád tényleg számíthatok. Szeretlek.-mosolyogtam.
Most először mondtam ezt ki és komolyan is gondoltam.
-Én is szeretlek, királylány.
-Adam!-hallottam anyukája hangját.
-Hív a kötelesség.-mondta nevetve.-Vigyázz magadra. Bármi van hívj.
-Te is. Rendben.
Majd bontottuk a vonalat.
A csengő hangjára lesiettem. Az ajtóba ott állt a drága barátom. Virággal és tasakkal a kezébe.
Apával kezet fogott majd átnyújtotta a tasakot.
-Önnek hoztam.
-Köszönöm, fiam. Üdv a családban.-mosolyodott el apu.
Majd anyának átnyújtott egy virágcsokrot.
-Köszönöm.-ölelte magához.
-Végül ez a tiéd.-jött felém egy szép virágcsokorral és megpuszilt.
-Köszönöm.-bújtam hozzá.-Ruhát nem hoztál?
-A kocsiba van még.-mosolygott rám.-Ameddig a virágot vízbe teszed addig behozom.-puszilta meg az arcomat.
Én tettem amit mondott és ő addig kiment a táskáért.
-Gyors vagy.-nevettem rá.
-Tudom.-nevetett.
Majd elindultunk a szobámba. Hope pedig akkor indult le.
-Szia.-mosolygott.
Ian válaszul csak a táskájába matatott.
-Várj. -szólt nővéremnek. Majd egy kis idő múlva előhúzott egy doboz bonbont.
-Köszi.-mosolygott rá majd tovább ment.
Felvezettem a szobámba.
-Csak nyugodtan pakolj ki.-mosolyogtam rá.
Nem válaszolt csak tette a dolgát. Hamar meglett, mivel sok cuccot nem hozott.
-Gyere.-húzott magával.
-Hova?
-Titok.
Egészen ki a kocsijáig mentünk. Ott abba beszálltunk és elindultunk egyenesen.
-Elárulod hova megyünk?-kérdeztem kiváncsian.
-Majd meglátod.-kacsintott rám.
Egy óra kocsikázás után. Egy végig nevetett óra után megérkeztünk egy erdős részhez. Ahol gyönyörűen rá lehetett látni a városra. Csodaszép. Főleg így ahogy már egyre sötétedik.
Kiszálltunk az autóból és a széléhez sétáltunk. Ő hátulról átkarolt és csak néztük a tájat. Csak gyönyörködtünk benne. Nem tudom meddig állhattunk ott, de maga volt a tökély. Majd elindultunk lassan haza, de közben beugrottunk egy boltba. Vettünk popcornt, nutellát, oreót és kekszet. Majd végre hazamentünk. Kereken 20:00-ra érkeztünk meg.
A házba belépve levettük a kabátokat és cipőket majd a szatyorral a konyhába mentünk.
Gyorsan elkészítettük a popcornt. Majd a nuttellához két kanalat elvettünk a kekszet és az oreót tálba öntve felsétáltunk.
-Anyaék elmentek.-jött be Hope.
-Rendben.-válaszoltam.
-Én nem kapok semmit?-nézett ránk.
-Konyhába megtalálsz mindent.-mosolygott Ian.
-Komolyan imádom a sógoromat.-nevetett ránk és megfordult.-Ja. Én nem fogok bejárkálni.-zárta be az ajtómat.
Elnevettem magam kijelentésén.
-Elpakolok holnapra meg minden és tiéd vagyok.-mosolyogtam rá
-Nem lehetne most?-döntött az ágyra és csókolt meg.
-Nem.-nevettem majd felálltam.
Gyorsan bepakoltam holnapra. Vettem ki ruhát magamnak majd elmentem letusolni, amivel hamar végeztem. Majd leültem az ágyra.
Ameddig én kerestem egy romantikus filmet, Ian elment letusolni és alsógatyában tért vissza meg egy pólóba.
Felhúzott szemöldökkel néztem rá majd elnevette magát és lefeküdt mellém az ágyra. Elkezdtük nézni a filmet közben tömtük magunkba a sok egészségtelen kaját. Nevettünk a hülye poénokon és jól éreztük magunkat egymás társaságában.
Amikor végeztünk elpakoltunk magunk után. Elmosogattam majd visszamentünk a szobámba és befeküdtünk az ágyba.
Én ráfeküdtem drága barátomra és megcsókoltam.
-Szeretlek.-mosolygott rám.
-Én is.-mosolyogtam én is.
Össze-vissza puszilgatott és csak feküdtünk.
-Amúgy én féltem ettől az együtt alvás dologtól.-hajtottam le a fejem.
-Miért?-nyúlt az álam alá.
-Hát...izé..tudod..-pirultam és hebegtem-habogtam.
-Semmi olyan nem történik, amit te nem akarsz. Nem sietek el semmit.-puszilt meg és húzott magához.
Majd levette pólóját. Magához ölelt és így aludtunk el.