,,Ne érj hozzám" (BEFEJEZETT)

Találkozás

2017.szeptember.1

Elsõ nap a suliban. Az ébresztõm 6:30-kor keltett. Az ágyból nehezen, de feltápászkodtam. Ezt köszönhetem a késõi lefekvésnek. Ásítva vonultam be a fürdõszobába. Komótosan felöltöztem és végeztem el a reggeli rutinomat. Miután elkészültem indultam a szobámba a táskámért.

Dobtam bele egy füzetet meg két tollat. Ma még úgy se tanulunk. A lépcsõn baktattam lefelé a konyhába, ahol a családom többi része kezdte a reggelit.

-Jó reggelt!-kösztem nekik egy enyhe mosollyal.

-Jó reggelt!-köszöntek vissza vidáman.

Reggelire tojásrántotta volt. Mikor végeztünk megöleltem õket és indultam kifelé. Az ajtóba megtorpantam, mert Naty állt.

-Szia.-köszöntött vidáman és megölelt.

-Szia.-köszöntem neki és vissza is öleltem.

Elindultunk kifelé és meglepõdve figyeltem, hogy Ian is itt van kocsival.

-Szia.-pattant ki az említett és megölelt.

Annyit ölelkezek ebbe a két napban mint amikor kicsi voltam.

-Hogy-hogy kocsival?-kérdeztem rá furcsán.

Ritka volt mikor Ian fuvarozott minket.

-Õ..-mutatott a testvérére.-..fel ajánlotta, hogy elvisz minket.

Bólintottam, hogy megértettem amit mondott.

-Naty hátra.-utasított húgát.

-Utállak.-morgolódott orra alatt.

Szálltam volna én is hátra, de rám szólt, hogy üljek elõre. Így indultunk el a suliba. Hamar odaértünk majd mind a hárman kiszálltunk.

-Faith..-szólt utána a fiú.

-Igen?-fordultam felé

Várakozóan a húgára nézett.

-Az osztályba megvárlak.-szólt Naty és elindult.

Mikor kellõ távolságban volt Ian megszólalt.

-Hát..-kezdte el.-..,hogy is kezdjem?-kérdezte inkább magától. Amin kuncognom kellett.- Eljönnél velem este vacsorára vagy valami?-nézett rám ártatlanul.

Kicsit gondolkodóba estem. Nem tudtam, hogy ez egy randi lesz-e vagy egy baráti találkozó.

-Benne vagyok.-mosolyogtam rá.

-Komolyan?-kérdezett rá.

Csak bólintottam erre õ felkapott.

Fura érzés volt és nem élveztem. Megijedtem.

-Tegyél le,kérlek.-utasítottam.

-Öhm..-vakargatta a tarkóját.

-Bocsi.-kezdtem el.-Nem szoktam az ilyenekhez és még fura. Nem miattad, hanem az eset miatt. Nem mindig tudok közel engedni magamhoz embereket.

-Én hibám. Nem kellett volna hiszen tudom, hogy min mentél keresztül. Megértem.-szabadkozott.

-Este találkozunk.-mentettem a menthetõt.

-Este 7-re ott vagyok.-mosolyodott el kicsit.

-Szia.-adtam puszit az arcára majd elindultam be.

Hûha..elég mozgalmasan kezdõdik az életem. Felmentem a másodikra ahol a termünk van.

-Na mi történt?-támadott le barátnõm.

-Azt mondta szervkereskedõ.-néztem rezzenéstelenül az arcába.