,,Ne érj hozzám" (BEFEJEZETT)

Konfliktusok

A reggelem elég érdekesen kezdődött. Nem tudtam, hogy itt aludt Ian és én bementem a fürdőmbe, de nem zártam be az ajtót. Talán itt hibáztam nagyot.
Bejött utánam és bezárta az ajtót.
-Menj ki! Készülődni szeretnék.-néztem vele farkasszemet.
-Neked is jó reggelt.-dőlt a mosdónak.-Mi újság?-mosolygott rám.
-Mit akarsz?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Beszélgetni szeretnék csak.-lökte el magát a mosdótól.-Szép a nyakad.-végig akarta rajta húzni az ujját, de hátráltam egyet.
-Zavar?-néztem a szemeibe.
-Igen.-jött még közelebb.-Nekem nem engedtél semmit, de neki 2 nap alatt odaadtad magad.-nézett rám idegesen.
-Nem feküdtem le vele.
-A nyakad nem erről árulkodik.-nézett gúnyosan.-Ami késik nem múlik, drágám.-fordult meg és mintha semmi se történt volna kisétált.
Én pedig ott álltam a fürdő közepén lefagyva és nem akartam elhinni, hogy ez megtörtént. Hamar kapcsolt az eszem és bezártam kulcsra az ajtót, hogy ne jöjjön vissza.
Leültem a földre és kellett pár perc még felfogtam a szavait. Nem akartam elhinni ezt az egészet, ez úgy hangzott mintha készülne valamire. Nagyon megijedtem és azt vettem észre, hogy potyognak a könnyeim. Valaki kopogtatott az ajtón, ezért gyorsan letöröltem az arcomat.
-Igen?-szólaltam meg.
-Én vagyok az.-szólalt meg Adam.
-Egy pillanat és nyitom.-gyorsan megmostam az arcomat, hogy ne vegye észre, hogy az előbb sírtam.
Magamra kaptam a ruhámat és kinyitottam. Majd elkezdtem még egyszer arcot mosni és elvégeztem a reggeli rutinomat.
-Szia.-csókoltam meg mosolyogva mikor kész lettem.
-Szia.-ölelt meg.-Hogy aludtál, cica?
-Hát nagyjából jól. Na és te?-néztem mosolyogva.
-Nem jól, mert nem voltál mellettem. -biggyesztette le az ajkait.
-Majd ma.-mosolyogtam rá.
-Nálam alszol?
-Aha.-sétáltam ki a fürdőből.
-Akkor jó.
Elindultunk le a lépcsőn.
-Van valami baj?-sétált mellém és magához húzott egyik karjával.
-Nincs.-mentem be a konyhába.
Pechemre ott volt Ian is, akire elég csúnyán néztem.
-Biztos?-ért utol Adam.
-Igen.-fordultam felé és megpusziltam az arcát.
-Nektek is jó reggelt.-röhögött Ian.
Szememet megforgatva indultam el a hűtőhöz. Elkezdtem melegszendvicset csinálni magamnak és Adamnek. Öntöttem hozzá két pohár narancslét.
-Kávét kérsz, szivem?-fordultam Adamhez.
-Igen.-puszilt meg.-Addig lehozom a telefonod meg a táskád még elkészíted.
-Köszi.-mosolyogtam rá.
Tovább tevékenykedtem, majd egy kezet éreztem meg a derekamon.
-Ilyen gyors voltál?-fordultam meg mosolyogva, de a mosolyom lehervad amikor Ian-t láttam mögöttem.-Azonnal engedj el!-mordultam rá.
-Az előbb még örültél nekem.-tolt még jobban a pultnak, ami már fájt.
-Eressz el!-szóltam rá ingerültebben.-Adam mindjárt itt lesz és nem fogja annyiba hagyni.-húztam ki magam a karjai között és mellkasánál fogva próbáltam eltaszítani, de sikertelenül.
-Nagyon heves vagy.-mosolygott rám.
Bennem meg egyre jobban felment a pumpa. Megpróbáltam újra eltaszítani, de akkor se engedett el.
Nem hiszem el. Hogy lehet valaki ennyire egy undorító alak? A nővéremmel van együtt, de mégis nálam próbál bepróbálkozni. Nekem is barátom van könyörgöm. Soha se csalnám meg.
-Engedj már el végre.-szóltam rá erélyesebben.
-Ti mit csináltok?-szólalt meg a hátunk mögül Adam.
Ajjaj.
-Csak segítettem levenni egy poharat a barátnődnek.-nézett a szemembe majd faképnél hagyott minket a konyhába.
-Ahha..poharat.-méregette gyanúsan Adam.
Direkt neki ment vállal. Elég mérges volt az egyszer biztos.
-Öhm..khm..kész a kaja.-szólaltam meg.
Megettük a reggelit, de elég feszült volt a hangulat. Nem szóltunk egymáshoz egész végig. Gyorsan betettem a mosogatóba a tányérokat és poharakat. Utána pedig elindultunk a kocsihoz.
-Most pedig beszélgetünk.-zárta le a kocsit és elindult.
-Az nem az volt, aminek látszott.-néztem rá kétségbeesve.
-Ohh..tényleg?-nézett gúnyosan.-Akkor mi volt?
-Ahh..-süllyedtem bele az ülésbe.-Reggel a fürdőbe bejött utánam.
-Ahh..szóval ti ilyen jó viszonyba vagytok?-mordult rám.
-Befejeznéd és végig hallgatnál már végre?-kiáltottam rá.
Közben a suli parkolójához értünk.
-Mondjad! Nincs időm.-mondta flegmán.
-Tudod mit? Nem érdemled meg, hogy elmondjam.-szálltam volna ki a kocsiból, de elkapta a csuklóm.-Ha annyira tudni szeretnéd..-húztam ki a csuklómat a kezéből.-..utánam jött és elkezdte mondani, hogy én rögtön neked adtam magam meg stb. Utána meg kiment és pedig elkezdtem sírni.A konyhába meg azt hittem, hogy te vagy és megkérdeztem, hogy ilyen gyors voltál. Erre meg ő állt mögöttem és nem engedett akár mennyire is elakartam tőle menni. Csak jobban szorított. Majd jöttél te és elment. Mint láthattad. Azt akarja elérni, hogy veszekedjünk és sikerült is.-mondtam el neki egy szuszra és se szó se beszéd nélkül kiszálltam az autóból.
Bementem a suliba a másodikra, mivel ott lesz az első órám. Megkerestem a termem és levágódtam a legutolsó padba.
-Mi újság, csajszi?-ült le mellém Naty.
-Semmi. Na és veled?-mosolyogtam rá halványan.
-Semmi. Olyan búval bélelt vagy. Történt valami?-nézett rám aggódva.
-Hétvégén összejöttünk Adammel. Ma pedig kicsit összekaptunk, mert félre értett valamit.-mesélem el neki egy szuszra.
-Hűha..hát az első részéhez gratulálok.-ölel át.-A veszekedésre pedig csak annyit tudok mondani, hogy úgyis ki fogtok békülni, mivel oda meg vissza vagytok egymásért.-mosolyog rám.
-Tudom. Csak olyan rosszul érintett, hogy már az elején, így összekaptunk és meg se akart hallgatni.
-Azt elhiszem, de úgyis belátja, hogy mi van és béke lesz.-mosolyog rám.-Amúgy a helyedbe hordanák sálat.-nevet egy jót.
-Jól van az így.-nevetek én is.
-Lefelé nincs kiszívva?-nevet még mindig.
Én csak válaszul bólintok, majd elpirulok. Mindketten nevetésbe törünk ki.
-Lefeküdtetek?-fejezi egy pillanatra be a nevetést és vált komolyra.
-Nem. Csak..hát elkezdte kiszívni a nyakam utána meg én is vissza adtam neki és ugye rajta nem volt póló szóval végig foltos és mondta, hogy így nem igazságos és vissza kaptam.-mondom neki a végét nevetve.
-Na ne..-nevet ő is.
Én csak hevesen bólogatok. Becsengetnek, de még Adam sehol se volt. A csengetés után érkezett be és leült mellém, mivel Naty előttem ült. Nem szólalt meg egyikünk se. Én csak hevesen körmöltem mikor rezget a telefonom. Egy üzenetem jött Naty-tól.

Naty❤😻
Miért késett?

Me:
Nem tudom.

Azután nem érkezett több üzenet. Helyette Adam szólalt meg.
-A kocsiba ültem és nem volt kedvem bejönni.
-Oké.-vontam meg a vállam.
-Jó, oké. Igazad volt és nagyon sajnálom. Hülye voltam és nagyon féltékeny, mivel nagyon szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Ideges voltam és azért reagáltam úgy. Nem akartalak megbántani.
-Tudod milyen rosszul esett? Sose csalnálak meg, de te meg úgy csináltál mintha bármelyik pillanatban eldobnálak, mert nekem más kell. Meg az a legrosszabb, hogy már az elején, így összevesztünk. Akkor mi lesz később?-vontam fel a szemöldököm.
-Nem fordul ilyen elő, ígérem. Megfoglak hallgatni és nem leszek ilyen önfejű. Nagyon szeretlek.-húzott fél kézzel magához.
-Én is szeretlek.-néztem rá.
-Olyan romik vagytok. Szóval béke?-fordult hátra izgatottan a drága barátnőm.
-Igen.-nevettem rá.
-Akkor jó, de ha megbántod vagy miattad szomorú lesz vagy bármi akkor én verlek meg.-figyelmeztette Naty Adamet.
-Nyugi.-röhögött a drága barátom.-Nem lesz olyan.-mosolygott.
-Én is, így gondoltam.
Az óra további része már sokkal vidámabban telt el. Örültem, hogy meg tudtuk ezt beszélni és nem szakítás lett a vége. Elég durva, hogy Ian így össze tudott minket uszítani. Remélem, hogy többet nem lesz ilyen, de félek is a szavai miatt, mert nagyon elszántnak tűnt. Reménykedem abban, hogy semmit se tervez, mert nem szeretnék megint olyan zárkózott lenni mint anno. A szünetekben a baráti társaságunkkal voltunk és hülyéskedtünk vagy éppen a büfét ostromoltuk. Gyorsan eltelt a maradék 6 órám és végre valahára mehettünk haza egy csomó leckével.
-Indulás.-mosolygott Adam és összekulcsolta a kezeinket.
Elmosolyodtam én is és követtem az autóig. Ott illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót. Átsietett a másik oldalra és indulhattunk nálunk. Senkit se találtunk otthon, mivel anyaék dolgoznak, Hope pedig az egyetemen van. Elsőnek is a konyhába mentem, nyomomba a barátommal és készítettem valami gyors kaját. Miután megettük a rántottát a szobámba mentünk fel. Elkészítettük a házi feladatokat és azután kezdtem csak bepakolni egy kisebb utazótáskába holnapra ruhát és pizsit. A táskámba pedig a holnapra szükséges könyveimet. Még egyszer mindent ellenőriztem, hogy eltettem-e.
-Elszaladok még pisilni.-pusziltam meg Adam arcát.
-Oké. Én addig kiviszem a cuccodat.-mosolyog rám és elindult.
Gyorsan beszaladtam a fürdőbe és elvégeztem a dolgomat. Mikor indult le hallottam egy hangos csapódást. Megszaporáztam a lépteimet és elindultam a hang irányába, ami a nappaliból jött.
-Remélem megértetted.-nyomta a falnak Ian-t Adam.
Csak gúnyosan mosolygott barátomra.
-Ti mit műveltek?-emelem fel a hangom.
-Nekem támadt a barátod.-mondta gúnnyal teli hangon.
-Szerintem tudod miért.-engedte el Adam.
-Itt meg mi van?-jött be Hope.
-Semmi, kincsem. Csak egy kis félreértés.-mosolyog nővéremre majd fél karral átöleli.
-Mész valahova?-fordul felém.
-Igen. Adamnél alszom.-mondom a testvéremnek.
-Aztán védekezzetek. Nem hiányzik nektek egy gyerek.-beszél még mindig gúnyosan Ian és elindul a konyhába.
Ennyire egy pofátlan alakot.
-Ian!-rivall rá Hope.-Akkor holnap találkozunk.-ölel meg, majd elköszön tőlünk és a drága pasija után megy.
Egy ilyen utolsó gerinctelen férget. Mi közben elindultunk kifelé a kocsihoz. Mindketten beszálltunk és elindította az autót.
-Nem esett bajod?-néztem kétségbeesve a barátomra.
-Nincs semmi bajom.-mosolyog rám kedvesen.-Nem volt semmi, csak megmagyaráztam neki a reggeli szitut.
-Örülök, hogy jól vagy.-mosolyogtam rá.
Esemény dús egy nap ez és még nincs vége. Bár mondjuk most úgy se fogunk vele találkozni. Lassan megérkeztünk. A kis utazótáskámat még mindig ő cipelte, hiába mondtam neki, hogy boldogulok vele.
-Anya, megjöttünk!-kiáltotta el magát.
Az ajtóban azonnal megjelent édesanyja, akinek illedelmesen köszöntem, de mondta, hogy tegezzem, mivel a családjuk tagja vagyok.
-Ez nagyon kedves, de nem fogom letegezni.-mosolyogtam az anyukájára.
-Hát jól van.-mosolygott rám kedvesen.-Ti menjetek fel nyugodtan. Nem sokára kész a vacsora.-mondta és eltipegett a konyhába.
Én gyorsan felszaladtam a cuccommal majd vissza siettem Adam anyukájához, Maryhez.
-Jöttem segíteni.-léptem be a konyhába.
-Ez nagyon aranyos tőled, de nem kell.-mosolygott rám.
-Én szeretnék segíteni.-léptem közelebb hozzá.
-Akkor hámozd fel légyszíves a krumplit.-simított végig a karomon.
Tettem, amit mondott. Meghámoztam a krumplit és utána felvágtam és kisütöttem a sültkrumplit. Azután elkezdtem felvágni a zöldségeket.
-Hűha. Mi lesz a vacsi?-jött be Adam.
-Gyrost készítünk.-szólaltam meg.
-Azt szeretem.-lopott el egy sültkrumplit és nyomott egy puszit az arcomra. -Apa mikor jön?
-Nyolckor.-válaszolt az anyja.
-Thomas?
-Ő lassan itt van Samantha-val.
-Az jó.-válaszolt a barátom.
A szószt is elkészítettem és betettem egy kicsit a hűtőbe. Adam helyet foglalt a nappaliba és inkább tévézett. Mi addig elkészítettük gyorsan a vacsorát. Megérkezett Thomas és a barátnője is.
-Sziasztok!-köszöntek mikor beléptek.
-Sziasztok.-köszöntem.
Édesanyja arcára egy puszit nyomott.
-Mi újság, sógornőm?-állt meg velem szemben a magas fiú.
-Semmi különös. Na és veletek?-mosolyogtam rájuk.
-Semmi.-mosolygott Samantha.
Még kicsit beszélgettünk átlagos dolgokról. Thomas kiment tőlünk, de barátnője velünk maradt. Segített nekünk összepakolni és az asztalt is megteríteni. Utána pedig kivittük az ételeket. Mikor már az innivalóval sétáltam akkor érkezett meg David, a fiúk apja. Neki is illedelmesen köszöntem, azután pedig helyet foglaltunk az asztalnál és mindenki jóízűen látott hozzá a vacsorához.
-A két menyemmel csináltunk mindent.-mosolygott férjére Mary mikor befejeztük az étkezést.
-Ügyesek vagytok.-dicsért meg mindkettőnket.
Miután mindenki befejezte segítettünk leszedni az asztalt és felmentünk a szobába. Lezuhanyoztam és utána Adam is.
-Filmezzünk?-zárta be az ajtót es bújt be mellém az ágyba.
-Rendben.Mit nézünk?-bújtam hozzá közelebb.
-Nekem mindegy.-mosolygott és bekapcsolta a tv-t.
A végén valami bugyuta sorozatnál állapodott meg, de én annyira nem is figyeltem a filmre. Beszívtam a barátom jó illatát és még közelebb bújva hozzá aludtam el.