,,Ne érj hozzám" (BEFEJEZETT)

Születésnap

Ahogy teltek-múltak a napok úgy elérkeztünk a mai naphoz is. Ma van a születésnapom. Végre 18 vagyok. Más volt ez a nap mint a többi. Mindenkinek más az ő szülinapja. Egy pont van mindenkiben, ami ugyanaz. Az pedig az, hogy mindenki várja.
Mondjuk valami furcsát is éreztem, de lehet, hogy az izgatottság miatt, de a délután vagyis helyesbítve az este folyamán rájöttem, hogy ez nem az izgatottság miatt volt.
Na, de ennyire ne tekerjünk a végére.
Reggel sokáig lustultam az ágyamba, vagyis csak akartam. Pontban 8 órakkor felhívott Adam, hogy fél órám van elkészülni vagy így megyek vele. Hiába kérdeztem, hogy hova vagy minek azt mondta ne faggatózzak. Nem is tudtam kiszedni belőle, ezért eleget téve a kérésének kimásztam az ágyamból és elvégeztem a reggeli rutinomat.
Éppen sétáltam le amikor jött egy üzenetem tőle, hogy lent vár. A folyosón összefutottam még Iannel. Apropó..Ian..amióta szakítottunk egyre több időt tölt a nővéremmel és már együtt is vannak. Egy picit zavar, mivel azért csak vele voltam meg minden. Nem haragszom rájuk félreértés ne essék csak picit zavar. Hirtelen is ért. Igaz én se éreztem teljes szerelmet iránta, de akkor is. Úgy vagyok vele, hogy majd hozzá szokok és nem lesz semmi gond.
-Jó reggelt,szülinapos.-vigyorgott rám.-Boldog szülinapot.-tette hozzá.
-Jó reggelt. Köszi.-mosolyogtam.
-Milyen 18-nak lenni?-vigyorgott továbbra is.
-Mint 17-nek, csak egy évvel öregebb lettem, meg nagykorú.-nevettem rá.
-Hát igen. Öregszel.-vigyorgott.
-Vicces vagy..-húztam össze a szemöldököm.-Na, de ha nem haragszol sietek.
Kerültem ki, de úgy gondolta elém ugrik. Értetlenül rá néztem.
-Ilyen korán?-ráncolta a szemöldökét.
-Aha.-válaszoltam egyszerűen.
-Hova?
-Még nem tudom.
Ez így is volt. Nem mondta el nekem, hogy mi a haditerv a mai napra.
-Kivel?-faggatózott tovább.
-Adam.-mondtam.-Na szia.-és lesiettem a lépcsőn.
A kocsiba ült és dobolt a kormányon. Mikor meglátta, hogy közeledem hátra dőlt az ülésben.
-Végre.-mondta mikor beszálltam.
-Neked is szia.-vigyorogtam rá.-Mi volt ilyen fontos?
-Majd megtudod.-mosolygott.-Amúgy boldog szülinapot.-puszilta meg az arcom.
-Köszi. Na és hova megyünk?
-Remélem nem reggeliztél.
-Ezt eltaláltad.-nevettem rá.
Majd szépen lassan elindultunk. Az út közben csak a rádió szólt közepes hangerővel. Nem volt feszültség közöttünk meg semmi, de ez így most pont jó volt. Nem olyan sokat kocsikáztunk. Egyik kedvenc kajáldám előtt parkolt le. Kiszálltunk és besétáltunk.
-Na mit szeretnél enni?-kérdezte a pultnál.
-Hát nem is tudom.-kezdtem el nézelődni, hogy mik is vannak.
-Akkor kérnénk 2 adag sültkrumplit hamburgerrel. Desszertre pedig 2 fagyikelyhet.-sorolta fel Adam a rendelést.
Én csak furán néztem rá.
-Mi van?-kérdezte nevetve.
Csak megráztam a fejem és a leghátsó asztalhoz sétáltam. Ott helyet foglaltam és vártam Adamet, hogy megérkezzen a rendelt ételekkel. Csendben eszegettünk.
-Ezért keltettél ilyen korán?-mondtam mikor már befejeztem a hamburgerem.
-Is.-kacsintott.
-Akkor még miért?-kiváncsiskodtam.
-Még van pár dolog mára.
-Mégis mi?-húztam a szemöldököm össze.
-Majd mindent a maga idejében.-mondta és elkezdte kanalazni a fagyiját.
9:30-kor indultunk a következő állomásunkra, ami az innen 20 percre lévő pláza volt. Meglepődtem mikor leparkolt ott, de amikor a mozi felé vettük az irányt értelmet nyert az egész.
-Ez komoly?-röhögtem el magam.
-Aha.-vigyorgott ő is.
-Te nem vagy normális.-ráztam a fejem.
Erre ő csak tovább nevetett. A kasszához húzott és megmondta, hogy mivel ez az én napom én választok filmet.
Valami romantikus filmet választottam.
-Nők.-forgatta a szemét, de azért megvette a jegyeket rá.
Az alatt a majdnem 2 óra alatt elpusztítottunk két nagy popcornt és 1-1 kólát.
-Én nem bírok.-mondtam a film végén.
-Pedig indulnunk kell a következő helyre.-vigyorgott.
-Hova?-néztem rá
Nem válaszolt csak maga után vonszolt. Az egyik kedvenc üzletem előtt álltunk meg.
-Lásd mennyi áldozatot hozok érted.-nevetett.
Majd maga elé tessékelve bementünk és kaptam tőle 2 pólót.
-Köszönöm.-pusziltam meg mikor a kijárat felé mentünk.
-Ugyan.-mosolygott.-Mennyi is az idő?-nézett az órájára.-12:19.-mondta inkább magának.-Időben vagyunk.
A következő állomásunkra 1 előtt értünk oda és egy kis dobpergés kérnék. Mi is lehetett volna az? Gondolkozzak egy kicsikét..áá..meg is van az állatkert.
Elég sokáig elidőztünk ott mire végig jártuk az egész állatot. Mindegyik nagyon tetszett nekem és volt ahonnan Adamnek kellett elrángatnia. Ez a gyerekkoromat idézte fel, mivel akkor elég sokát jártunk a szüleimmel közös programokra és persze mindig jutott idő az állatkertre is. Nagyon szerettem az egészet.
-14:15.-mondta mikor kiértünk az állatkertből.
-Még van valami?-kérdeztem.
-Most elmegyünk sétálni a parkba. Számításam szerint 15:30 fele végzünk. Azután pedig elmegyünk mekizni. Azzal úgy kb 1 órát töltünk el, amibe benne van az utazás is. Majd 16:30-kor elindulunk hozzád, ami egy óra lesz. Szóval 17:30-ra ott vagyunk. Majd filmezünk még és átadom az ajándékot.-vigyorgott rám.
-Ez már nagyon sok ajándék.-nevettem el magam.
Vállat vonva tovább mentünk a következő úticélhoz. Úgy is lett ahogy megjósolta. Nagyon kellemesen telt el vele az idő. Szeretem a társaságát és őt is. Jó vele lenni és hálás vagyok, hogy ennyi mindent megtesz értem. Tényleg kitett magáért és hálás vagyok, hogy ő van nekem.
Mielőtt kiszálltunk a házunk előtt megpillantottam a „Boldog szülinapot!” feliratot. Azonnal rá mosolyogtam. Majd bekötötte a szememet és vezetett maga mellet.
-Elesek akkor véged.-szólaltam meg.
-Nyugi.-súgta a fülembe.
A fürdőmbe vette le a szememről.
-Mit keresünk itt?-néztem rá furán.
-Nyisd ki azt a dobozt!-mondta nekem
Egy gyönyörű szép ruha volt található benne.
-Majd a másikat is.-ismételte meg.
Hirtelen könnyek szöktek a szemembe, hogy ennyi mindent megtett értem.
-Köszönöm. Ez az egészet.-borultam a nyakába.
-Öltözz!-törölte le a könnyeimet és magamra hagyott a fürdőben.
Gyorsan felvettem az új ruhámat és cipőmet. A tükör előtt megnéztem magam és mintha csak rám öntötték volna. Csodálatos volt. Megmostam az arcom, majd kifestettem a szempillám és a számat. Amikor Adam meglátott csak elismerően bólintott.
-Gyönyörű vagy.-puszilt meg.
-Köszönöm.-pirultam el kicsit.
Majd újra bekötötte a szememet és felkapott.
-Mit művelsz?-nevettem.
-Így gyorsabb.-nevetett.-Itt is vagyunk.-tett le.
Majd levette a szememről. A kertünkben álltam, ami fel volt díszítve. Gyönyörű volt. Mindenki itt volt, aki számított és szeretett.
Egyszerre kiabálták, hogy „Boldog szülinapot!”
A kert közepén állt egy nagy asztal azon voltak az italok, a poharak, és a tortám.
Mellette pedig az ajándékaim. Elbőgtem magam. Soha se volt részem egy ilyen csodálatos napban. Soha.
Sorra jöttek oda hozzám és öleltek meg és kívántak boldog szülinapot nekem.
Szerintem életem legszebb napjai közé sorolhatom a mait. Amennyit szeretet kaptam az nem kifejezés. Végre elkezdődhetett a buli és mindenkivel koccintanom kellett. Majd felvágtuk a tortát és miután az elfogyasztottuk jött az ajándékozás. A szüleim szerették volna elsőnek ideadni. Szóval azt mondták sétáljunk előre. Így is tettünk a tömeggel előre ment mindenki.
Amikor megláttam a hatalmas masnival átkötött fekete szépséget lefagytam. Örömömben még jobban sírtam és a szüleim nyakába borultam.
-Köszönöm...köszönöm..köszönöm.-mondtam nekik folyamatosan.
Egy autót kaptam tőlük. Nagyon hálás voltam érte és nem bírtam hogy megköszönni nekik.
A hatalmas sokk után jött Adam, akitől egy hatalmas dobozt kaptam. Annak az egyik felében rózsa a másikban pedig kindertojás volt. A nyakába borultam neki is. Ott ölelkeztünk. Nagyon sokáig ott álltunk. Majd mindenkitől sorra megkaptam az ajándékaimat. Natytól egy wellnes-hétvégét kaptam, ahova 1 főt magammal vihetek. Mindenkitől nagyon szuper ajándékokat kaptam. Nem tudtam már, hogy hogyan is köszönjem meg. Majd 8 fele a szülők és idősebbek leléptek szóval nekünk fiataloknak elkezdődhetett az igazi buli. Mindenki sorban itta meg az italokat és táncolt. A zenék egyre és egyre pörgősebbek lettek. Folyamatosan táncoltunk a füvön. Hol egyedül, hol pedig többen is. Egyre kevesebb pia maradt és egyre több részeg ember. Hajnali 1 fele elkezdtek már emberek haza menni, de igazából 3 órakkor tűnt el a sok részeg fiatal a kertünkből. Nagyon kevesen maradtunk maximum 10-en.Én már éjféltől nem is ittam és kezdtem már kijózanodni. Adam rám mosolygott majd elkezdett felém jönni, de az útját állta Ian. Nem tudtam mit akar tőle. Azt hittem, hogy csak beszélgetni akar. Az elején annak is indult, de amikor Ian meglökte Adamet tudtam baj lesz. Elkezdtem feléjük menni. Adam kiakarta kerülni és nem akart balhézni, de Ian csak egyre jobban fokozta a helyzetet. Még Adam behúzott neki egyet és vérzett az orra. Rögtön a vérző orrához nyúlt. Beletörölte a felsőjébe majd Adamnek esett. Olyan hirtelen történt minden, hogy gondolkozni se volt időm. Szét szedni nem tudtam őket. Már a földön ütötték egymást. Adam volt felül.
-Valaki szedje őket szét.-ordibáltam és próbáltam újra szétszedni őket, de esélytelenül.
Majd amikor a fiúk meglátták, hogy mi folyik itt gyorsan szaladtak. Adamet hárman rángatták le Ianről. Az utóbbit pedig ketten fogták le.
-Sajnálom.-szólalt meg Adam.
Láttam, hogy nem ő kezdte. Csak védekezett. Itt a legnagyobb hibás Ian. Adam annyiba hibázott, hogy nem állt le annak ellenére se, hogy közéjük álltam.
Nem érdekelt most egyik fiú se. Megfordultam és felszaladtam a szobámba. Azt kulcsra zártam és bevonultam a fürdőbe. Ledobálva a cuccaimat magamról befeküdtem a kádba közbe megindítottam a vizet. Elsírtam magam, hogy egy ilyen szép nap miért fulladhat ilyen kudarcba egy srác miatt, aki a nővéremmel van és nagyon részeg. Csodálkozom, hogy még a lábán is meg tudott állni. Egy órát áztattam magam a kádba majd úgy döntöttem megfürdök és befekszem az ágyamba.
Próbáltam kizárni a dolgokat, amit egy órával ezelőtt történtek. Remélem Adamnek nincs semmi baja. Igaz láttam rajta 1-2 karcolást, de remélem csak ennyi az egész. Jóval négy után feküdtem be az ágyamba, de sehogy se tudtam elaludni csak forgolódtam.
Majd amikor már mindent kizártam a gondolataimból és majdnem elaludtam kopogtak. Kissé kómásan felkeltem, de a kopogás nem akart megszűnni. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ez az erkélyemtől jön. Elhúztam a függönyt. Adam állt ott. Kinyitottam az ajtót és beengedtem. Szótlanul zárta be újra és közeledett felém.
-Sajnálom.-nézett mélyen a szemembe.-Nem akartam, hogy ez legyen. Én csak egy jó napot szerettem volna neked.
-Meg is kaptam azt a jó napot és hálás vagyok érte. A verekedés pedig nem a te hibád volt, de leállhattál volna amikor próbáltalak szétszedni titeket.-néztem a szemébe.
-Tudom. Sajnálom.
Válaszul csak jó szorosan magamhoz öleltem.
-Neked nincs semmi bajod?-vizslattam az arcát.
-Nincs.-puszilt bele a hajamba.
-Annak örülök.-mosolyogtam rá.
Egymás szemébe néztünk. Csak ott álltunk a szoba közepén és bámultuk egymást. Az arcunk közel volt a másikéhoz. Ott abban a pillanatban megakartam csókolni. Nem érdekelt, hogy ő csak a barátom. Nem érdekelt, hogy mit teszek tönkre. Semmi se érdekelt akkor. Csak is ő. Őt akartam teljes egészében. Majd egy hirtelen kattanás jött, de mi van, ha ő csak a barátjának tart?! Ha nem akar tőlem semmit?! Ha örökre elfordul tőlem?!
Én abba belepusztulnék.
Arca vészesen közeledett az enyémhez. Homlokát az enyémnek döntötte. Úgy néztük egymást. Ott is akkor rájöttem, hogy én többet érzek iránta, hogy csak egy hónap fog eltelni, de nekem ő kell.
Csak egy a baj. Nem merek lépni, mert félek, hogy csalódni fogok. Csak, ha így fogom fel akkor magányos leszek.
Nem tudom mitévő lehetnék. Egyáltalán nem tudom.
Már majdnem megcsókolt amikor megszólalt a telefonom.
A francba.. Ennek is pont ilyenkor kell. Nem lehetett volna egy kicsivel később?! Vagy egyáltalán nem.
Az ágyon heverő telefonomért nyúltam, amin Naty neve villogot. Azonnal fogadtam.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Persze. Már aludni fogok.-válaszoltam és ásítottam egyet.
-Rendben. Bármi van hívj.
-Jól van. Szia, Naty.
-Szia.-köszönt el és bontottuk a vonalat.
Adam csak ott állt még mindig.
-Akkor aludjunk.-szólalt meg hirtelen és levette magáról az ingjét.
Kicsit furán néztem rá.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem homlok ráncolva.
-Aludni fogok.-mondta.-Veled.-tette hozzá.
Az övét is kicsatolta majd befeküdt az ágyamba. Megütögette a maga mellett lévő helyet és én is befeküdtem mellé.
Fura volt ez az egész. Az előbb majdnem csókolóztunk, most pedig velem akar aludni és úgy tesz, mintha az előbbi jelenet semmi se lenne. Hát oké.
-Jó éjt.-puszilt meg és közelebb húzódott hozzám.
-Jó éjt.-bújtam hozzá közelebb.
Egymásba bújva nyomott el minket az álom.