,,Ne érj hozzám" (BEFEJEZETT)

Drámák és fájdalom

Elérkezett ez a nap is. Péntek van. Az ébresztőmre keltem ma is, de most másabb volt. Nem tudom, hogy miért, de furán ébredtem. Nagyon lassan készültem el és mentem le a konyhába.
A szüleim ott kávéztak.
-Jó reggelt.-köszöntem nekik és egy-egy puszit nyomtam az arcukra.
-Jó reggelt.-mosolyogtak rám.
Szedtem anyukám rántottájából, amit jóízűen fogyasztottam el.
-Ma akkor mentek?-mosolygott rám anya.
-Igen.-mosolyogtam én is.
-Nagyon vigyázzatok.-mondta apa.
-Úgy lesz.
Felmentem a táskámért majd azzal a vállamon battyogtam lefelé. Amikor felhúztam a cipőmet pont akkor dudáltak. Adam hatalmas mosollyal sétált felém és kapott fel.
-Neked is jó reggelt.-suttogtam a fülébe.
-Jó reggelt.-puszilt bele a hajamba.
Egy gyors csókot váltva szálltunk be az autóba és indultunk el a suliba vezető úton. A parkolóba a többiek már vártak minket.
-Sziasztok!-köszöntünk.
-Sziasztok!-köszöntek vissza.
-Na gyerekek ma bulizunk.-mondta vigyorogva a bolond barátnőm.
-Az biztos.-mosolyogtam én is.
-Kapok egy külön számot is?-puszilta meg a nyakam Adam, amitől kirázott a hideg.
Persze jó értelemben.
-Majd kiderül.-kacsintottam rá.
A többiek pedig más-más beszólást tettek. Nagyon perverz egy banda az biztos.
-Akkor neked jó kis estéd lesz.-mondta Kay.
-Bizony.-nézett a szemeimbe.
Első két óránk az nagyon unalmas volt. Harmadik és negyedik órába pedig írtunk röpdolgozatot, amit az órán ki is javított a tanár. Nem volt nehéz. Nagyon egyszerű kérdéseket tett fel, de a fél osztály puskázott, mivel egyáltalán nem tanult a mai napra egy betűt se. Úgy gondolták, hogy péntek és úgy se írunk, hát ez nem így történt. Nem lehet kiszámítani, hogy mikor írunk ilyen dolgozatot. Ötödik órába végre kiengedhettük a fáradt gőzt, mivel testnevelés volt. Kosaraztunk ma. Naty és Adam is velem volt egy csapatban, aminek nagyon örültem. Mi nyertük mind a két játszmát és a vesztes csapatnak pedig öt kört kellett futni.
Az óráink nagyon lassan teltek el hiába csak hat volt. Mindenki nagyon izgatott volt a mai nap miatt. Szerették volna kiengedni a fáradt gőzt. Natyval megbeszéltük, hogy 5-re nálunk van és onnan megyünk. Persze Adam visz minket.
-Akkor kilenckor találkozunk.-csókolt meg a barátom.
-Kilenckor.-szálltam ki az autóból.
Bementem a házba és úgy gondoltam, hogy úgyis van sok időm, ezért kifeküdtem az ágyon.
Négy óra után lementem enni és ott találtam Iant.
-Szia.-köszöntem mosolyogva.-Hope?
-Szia.-köszönt.-Az egyik barátnőjét dobta a pasija és most őt vigasztalja.-harapott bele a szendvicsbe.
-Akkor nem is jösztök?-húztam el a számat.
-Hope nem, de mondta, hogy én menjek vigyázni rád.-nevett.
-Ez kedves.-nevettem el magam én is.-Nem sokára itt van Naty.-kezdtem el kutakodni a hűtőbe.
-Jaj.-fogta a fejét én pedig egy jót nevettem rajta.
Készítettem én is egy szendvicset majd megettem. Amikor elindultam az emeletre akkor csengettek.
-Én eltűnők. Majd talizunk.-nevetve szaladt az emeletre Ian.
Én csak röhögve figyeltem majd kinyitottam az ajtót és beengedtem barátnőmet. Egymás után letusoltunk majd kezdetét vehette a készülődés. Elsőnek is a hajunkat kezdtük el megcsinálni ami összesen két és fél órát vett igénybe majd kiválasztottuk a ruhánkat és már csak a smink maradt. Épphogy kész lettünk kilencre.
-Milyen csinosak.-jött be Ian.
-Köszönjük.-mondta Naty.
Lesétáltunk, mert írt Adam, hogy már lent vár minket.
-Azta.-nézett végig rajtam.-Gyönyörű vagy.-csókolt meg.
-Köszönöm.-öleltem meg.-Te meg jól nézel ki.-mondtam, mire elmosolyodott.
-Hhh..én meg már nem is.-tette keresztbe kezeit Naty és duzzogva ült be a kocsiba.
-Te is szép vagy.-mosolyogott barátom.
-Így már jobb.-röhögte el magát.-Köszönöm.
-Induljunk.-szálltam be röhögve.
A barátom elindította az autót. A többiekkel megbeszéltük, hogy a klub előtt találkozunk. Fél óra kocsikázás után megérkeztünk és amikor már mindenki ott volt akkor bementünk. Ian is hamar csatlakozott hozzánk és egy asztalt megcéloztunk, ahol elfért ez a nagy társaság.
Összedobtuk a pénzt és úgy hozattuk a piákat. A második kör után már mindenki felállt táncolni. Felszabadult volt mindenki. Voltak, akik sorba húzták le a feleseket, de Ian meglepett. Ő egyszer ivott és annyi volt. Utána csak kólázott. Meglepődtem rajta, mivel idősebb mint mi és mégis ő az, aki nem iszik.
-Mindjárt jövök.-súgtam Adam fülébe.
-Siess vissza.-mosolygott rám.
Elindultam az asztalunk felé, ahol még mindig Ian ült. Mikor meglátta, hogy közeledem széles mosolyra húzta a száját.
-Szia.-ültem le mellé.
-Szia.-mosolygott.
-Mi újság?
-Semmi. Hogy hogy ide jöttél?-nézett rám mosolyogva.
-Láttam, hogy itt ülsz magányosan és még inni se iszol.
-Valami azt súgja, hogy nekem kell az mindegyikőtöket haza szállítani.-röhögte el magát.
-Én haza tudom vinni magam és Natyékat is.-nevetek én is.
-Ez jogos.-nevet ő is.
Majd megérkezett a barátnőm is, aki egy kicsit ki volt pirulva.
-Eljössz velem mosdóba?-súgta oda nekem.
Válaszul csak bólintottam és elindultunk. Útközben találkoztunk Adammal, aki vissza ült az asztalunkhoz.
-Nagyon meleg van.-mosta meg az arcát Naty.
-Az biztos.-igazítottam meg a sminkem.
10 perc múlva vissza is mentünk. Az asztalunknál nem ült senki. Elkezdtem szemmel követni, hogy hova is tűnhettek el, de sehol nem láttam őket.
Leültünk az asztalhoz majd kértünk két kólát, amit elfogyasztottunk. Naty már sokkal jobban érezte magát és időközben Ian is előkerült.
-Adam?-kérdeztem Iant.
-Nem tudom. Én a mosdóba voltam.-dőlt hatra a székben.
-Megyek megkeresem.-mondtam majd elindultam.
-Elkísérlek.-jött utánam Natalia.
Elsőnek kint néztük meg majd jött a mosdó, de ott nem volt. Még egyszer átnéztük az izzadtan vonagló fiatal társaságot, de én sehol se láttam.
-Te látod valahol?-kérdeztem a körbe-körbe forgó barátnőmtől.
A szeme megállapodott valahol és lefagyott.
-Ne fordulj meg.-kapta el a vállamat.
A figyelmeztetése ellenére megfordultam. Elsőnek nem vettem észre, hogy miért is mondja majd amikor megláttam Adamot, egy csajjal táncolni elég erotikusan táncolni közben pedig csókolóztak elborult az agyam. Elindultam feléjük. Abban a pillanatban nem érdekelt semmi és senki. Dühösen és összetörten viharzottam hozzájuk. Adam annyira részeg volt, hogy azt se tudta, hogy hol van, de ez nem kifogás. Szétszedtem őket, Adamot felpofoztam.
-Egy utolsó gerinctelen féreg vagy!-csak úgy köptem neki a szavakat.-Nem akarlak soha többé látni.-pofoztam fel újra és lefolyt az első könnycsepp.
A csaj csak nevetett, de amikor bevertem neki egyet lehervadt az arcáról a mosoly. Nekem akart jönni, de lefogták.
Naty is üvöltözött mindkettővel.
-Utállak!-mondtam sírva.
Mintha kezdett volna a volt barátom agya kitisztulni. Megbánás csillogott a szemébe, de engem nem érdekelt.
Észre vett Ian és azonnal szaladt hozzánk. Csak elakartam tűnni onnan és nem találkozni senkivel. Szerelmes voltam, menthetetlenül, de ő kihasználta ezt és összetört. Megcsalt és nem érdekelte, hogy én komolyan szeretem. Még annyit se mondott, hogy bocsánat. Nem szólt semmit. Csak állt és várta a csodát. Én pedig megsemmisültem.
-Várj!-szaladtak utánam a  Reed testvérek.
Ian azonnal a karjai zárt. Én pedig kapaszkodtam belé mintha valami mentőöv lenne és nem engedtem el. Zokogtam mint egy kisgyerek.
Kiértünk a klubból. Ian az autójához vezetett minket, amibe beszálltunk. Egész úton próbáltak vigasztalni, de nem sikerült nekik. A sírásomat hallgatták csak.
-Veled alszom.-mondta Naty.
-Egyedül szeretnék lenni.-fordultam az ablakhoz.
-De, ha bármi van hívj vagy valami.-simította meg a vállam, de én nem válaszoltam semmit.
Haza vittük elsőnek Natyt majd elindultunk hozzánk. Nagyon fájt ez az egész, hogy én csak ennyit jelentettem neki. Ilyen egyszerűen eldobott és egy másik lányt csókolt. Lehet, hogy ha később kezdem el keresni akkor valamelyik mosdóba találom meg őket. Hogy tehette meg ezt velem? Meg miért? Mi rosszat tett?
Annyi kérdés fogalmazódott bennem, de egyre se tudtam választ adni. Csak ültem ott és nem akartam senkivel se beszélni. Csak egyedül szerettem volna lenni. Távol mindenkitől.
-Hova szeretnél menni?-szólalt meg a hosszas hallgatás után Ian.
-Haza.-válaszoltam szűkszavúan.
-Elhoztam amúgy a táskád.-kezdett el kotorászni a hátsó ülésen.
-Nem érdekel.-beszéltem még mindig az ablak felé fordulva.
Haza érve. Azonnal kipattantam a kocsiból és megpróbáltam kinyitni az ajtót, de nem sikerült másodszorra se. A kulcsot a földre hajítva ültem le a lépcsőre. Fejemet a kezembe temetve sírtam.
Ian leült mellém és átkarolt.
-Annyira fáj.-bújtan hozzá zokogva.-Nagyon fáj.
-Shh..-simogatta a hátam.-Gyere menjünk be. Hideg van.-állított fel.
A kulcsot felvette és egyből kinyitotta az ajtót. Felkísért a szobámba és leült velem.
-Egy barom volt, hogy ezt megtette.-simogatta a hátamat.-Én biztos nem tettem volna meg ezt veled.-ölelt magához.
Szavai villám csapásként értek. Hiszen ő a nővéremmel van. 
-Te Hope-al vagy.-húzódtam el tőle.
Majd felálltam.
-Tudom, de attól én még szeretlek.-jött közelebb.-Nem tudlak elengedni. Nagyon megbántam, hogy szakítottunk.-próbált megölelni, de hátrább léptem.
-A nővéremmel vagy.-ismételtem meg magam.
-Tudom.-jött közelebb én meg mentem hátrább.-Próbáljuk újra.-nézett mélyen a szemembe.
-Most csalt meg a barátom.-keltem ki magamból.-Te pedig a testvéremmel vagy.-mondtam el neki újra.
Ő egyre közelebb jött, én pedig mentem hátrébb. A tér megszűnt köztünk. Falnak ütköztem.
-Együtt boldogok lehetnénk.-szakította meg azt a pár milliméteres távolságot és csípőjét az enyémnek nyomta.
-Nem. Én szeretem Adamot. Hiába azt tette velem.-hajtottam le a fejem.
-Ő mivel jobb mint én?-mondta halkan.
Nem válaszoltam neki. Megpróbált csókolni, de elfordítottam a fejem, amit ő nem díjazott.
-Kérlek menj el. Szeretnék egyedül lenni.-sírtam még mindig.
-Nem megyek sehova.-mondta és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
Próbált újra megcsókolni, de eltaszítottam magamtól.
-Ne csináld.-mondta könyörgően.
Próbáltam kiszabadulni, de nem sikerült.
-Engedj.-mondtam a szemébe nézve.
Nem akart sehogy elengedni és nem tudtam, hogy mitévő legyek. Nem jutott semmi az eszembe és egyre ingerültebb lett. Lefogta a kezeimet is, hogy még azt se tudjam használni. Nagyon féltem, mivel azaz éjszaka jutott eszembe. Rettegtem, hogy most mi fog történni.
Nem értettem, hogy miért nem enged el, hogy ez neki mire jó. Meg, ha a nővéremmel van miért nekem mond ilyeneket? Ez egyszerűen nem függ össze.
-Azonnal engedd el!-szólt Ianre Hope.
Én pedig hálát adtam az égnek, hogy valaki megmentett.
-Megmagyarázom.-mondta Ian.
-Nekem te ne magyarázz semmit.-mondta ingerülten a testvérem.-Tűnj innen. Befejeztük.-kezdte el kilökdösni a szobámból én pedig megkönnyebbülve rogytam le a földre.
Nem telt el sok idő Hope jött vissza.
-Mi történt?-nézett rám aggódva.
Hozzá bújtam és elkezdtem neki sorolni a mai eseményeket. Még a múltkorit is elmeséltem. Ő pedig felháborodva hallgatta. Iant és Adamot is elakarta kapni és finoman mondva kiakarta őket herélni, amin egy jót nevettem. A telefonom folyton csöngött az ágyamon, de nem érdekelt.
Bementem a fürdőbe és befeküdtem a kádba. Két óra hosszán keresztül csak feküdtem, gondolkoztam és törölgettem a szemem. Fájt ez az egész. Ian pedig tetőzte ezzel. Elegem van mindenből és mindenkiből.
Nagy nehezen, de kimásztam a kádból és megtörölköztem. Felvettem a pizsamámat majd az ágyon lévő telefonomért nyúltam.
50 nem fogadott hívásom volt.
2 Natytól a többi pedig Adamtől.
Meg 20 üzenetem. Mindegyik tőle.
,,Nem akarlak elveszíteni.”
,,Nem voltam tudatomnál. Ne haragudj.”
„Nagyon szeretlek, beszéljük meg.”
,,Nélküled én nem létezem.”
„Szerelmem, hallgass meg kérlek. Ez nem úgy történt. Valaki kiakart velem tolni.”
Ennyit olvastam el belőle. A többit nem. Az utolsót pár perce küldte.
„Oda megyek, hogy beszéljünk.”
Nem válaszoltam neki egy üzenetére se.
A telefonomat kikapcsoltam és eltettem a fiókomba. A párnámat és a takarómat pedig a vendégszobába vittem át. Ott ágyaztam meg magamnak. Még hallottam, hogy csengetnek és Hope idegesen kiabál. Majd egy ajtócsapódás és nyílt nálam az ajtó. Könnyes szemmel fordultam a másik oldalra.
-Itt volt.-lépett be nővérem.
Leült az ágyra majd megsimogatta a hátamat.
-Tudom.-suttogtam.
-Nagyon beszélni akart veled.
-Tudom.-suttogtam újra.-A telefonomba láthatod, hogy mi mindent írt.
-El olvashatom?
-Csak nyugodtan.
Kiment a szobából. Én pedig felálltam és magamra kulcsoltam. Újra egyedül voltam a sötétben és ez így volt jó.
Még hallottam ahogy dörömböl Hope az ajtón, de nem érdekelt. Nem álltam fel és nyitottam ki neki. Csak feküdtem az ágyban. A könnyeim is csak folytak. Homályosan láttam már tőle. Feküdtem mint egy bábú. Mint, aki nem tud mozogni és abba a pozícióba kell lennie. Bevettem egy szem altatót, amit még 2 évvel ezelőtt kaptam és elaludtam.

****Hope szemszöge****
Amikor mondta Faith, hogy megnézhetem az üzeneteket azonnal kíváncsivá tett. Be is mentem a szobájába és egy kis kutakodás után meg is találtam a fiókjában a készüléket. Bekapcsoltam és azonnal feloldottam. Végig futtattam szemeimet az üzeneteken, de egy megfogott.
„Hallgass meg kérlek. Tényleg nagyon szeretlek. Te vagy a mindenem. Láttad, hogy mennyit ittam, de azután már csak Iannel ittam egyet és annyi volt. Vissza mentem a klubba és kértem, hogy mutassák már meg a felvételeket. Valamit bekevert az italomba. Valószínű, hogy drogot. Nem tudtam uralkodni a testem felett. Beszéljünk. Nem akarlak miatta elveszíteni.”
Mi? Most komolyam bedrogozta? Nem hittem a szemeimnek. Azonnal felhívtam, hogy magyarázza el.
-Láttam mit írtál Faithnek.-mondtam mikor felvette.
-Mind igaz. Meg tudom mutatni a felvételt.
-Ez most komoly?
-Igen.
Elmesélte a történetet az ő szemszögéből és én hittem neki. Elmeséltem én is, hogy mi történt, amire felkapta a vizet és rám nyomta a telefont.
Én azonnal szaladtam Faithez, hogy elmondjam mi történt. Léptem volna be, de be volt zárva. Dörömböltem is, de hiába nem nyitottam ki. Azonnal szaladtam a kulcsért és megpróbáltam elsőnek is kilökni azt a kulcsot, ami benne volt. Majd végre bejutottam. Az ágyon aludt. Hallottam ahogy egyenletesen szuszog. Megsimogattam, betakargattam majd hagytam aludni és kimentem a szobából.
Folyamatosan próbáltam hívni Adamet, de nem vette fel. Eltelt több mint egy óra is mire felhívott.
-Hol voltál?-kérdeztem azonnal.
-Kicsit megvertem Iant.-válaszolt lihegve.
-Mi?-kérdeztem.
-Mindjárt ott vagyok nálatok és elmesélem.
Nem telt el 10 perc és csengettek. Én rohantam ajtót nyitni. Bejött és leültünk a nappaliba.
-Faith?-kérdezte azonnal.
Én megfigyeltem az arcát, amin nem egy seb volt.
-Alszik, de kérlek ne ébreszd fel.
Megértően bólintott. Majd elmesélte, hogy miután rám nyomta a telefont azonnal felkereste Iant és összeverekedtek, de biztosított róla, hogy ő sokkal rosszabb állapotban van. Majd még a videót is megmutattam. Szegény nagyon ki volt. Biztosítottam róla, hogy segítek neki, mivel ez a rohadék Ian tehet mindenről. Ez volt a célja, hogy szakítsanak.
-Akkor beszélsz vele holnap?-kérdezte az ajtóban állva.
-Igen.-válaszoltam.
-Köszönöm. Én pedig kibékítem.-mondta és kilépett az ajtón.
Elég eseménydús nap volt a mai. Nagyon fáradtam mentem fel a szobámba és zuhantam az ágyamba. Azonnal elaludtam.