Egy pillanat elég

Prológus

-Szia anyu! Majd jövök!-kiáltottam a középkorú, fekete hajú nőnek, majd kiléptem a kellemes, nyári délutánba. Dúdolva sétáltam az utcán, és a közeli tóhoz irányítottam lépteimet. Bele sem gondoltam, hogy ez az egyszerű kis baráti találka szó szerint végzetes fordulatot vehet. Gyaloglás közben kiszedtem a fülhallgatómat és a telefonomat a kis kézitáskámból, és elkezdtem zenét hallgatni.

-Cső, Grace!-hallottam Paul hangját, amint nekem integet. A többiek is követtek a példáját, majd én is integetni kezdtem. Emma és Sissy odaszaladtak hozzám és megöleltek.
-Akkor fürdünk?-türelmetlenkedett Ted, de én csak nevettem rajta. Nem volt az a türelmes típus.-Olyan meleg van már...
-Igaza van!-kiáltott Paul, és elrohant átöltözni. Utána indultam, és leváltottam könnyű nyári ruhámat az új bikinimre. Mire visszaértem már mindenki átöltözött, Ted pedig már belevetette magát a tó hűs vizébe. Emma és Paul kézenfogva sétáltak a vízhez, de a fiú az utolsó pillanatban felkapta a visítozó lányt, és a vízbe hajította. Emma minden gond nélkül bukott fel, és lefröcskölte barátját, hogy legalább egy kicsit törlessze az előbbi incidenst.

Be kell vallanom, kicsit féltem, mert nem tudtam olyan jól úszni. Nem is volt szándékomban túl mélyre bemenni, ezért elhessegettem az akkor még feleslegesnek tűnő félelmet. Nem, Grace, annál erősebb vagy, hogy megijedj egy kis víztől!

Ekkor Ted kiugrott a tóból, és felém indult, nagy vigyorral az arcán. Nem sejtettem, mit akar, de azonnal világossá vált, amikor menyasszony pózba felkapott, és a móló irányába cipelt. A félelem újult erővel tört rám, és úgy kapaszkodtam Tedbe ahogy csak tőlem tellett. De ő csak kinevetett, és a móló szélén megállva nagyot lendített rajtam, mielőtt a tóba hajított volna. A levegő kiszorult a tüdőmből, mikor nagy csobbanással egy hasast hajtottam végre a vízbe. Az esés égette a bőröm, és a pánik rettegésbe csapott át. Anyu tanított úszni, de csak felszín felett, és fogalmam sem volt róla, mit csináljak ilyen helyzetben. Próbáltam felfelé menni, de a kapálózás nem segített a helyzetemen. Tompa röhögést hallottam, és mondatfoszlányokat, amikben arra fogadtak, mindjárt elkezdek segítségért visítozni. Valószínűleg ezt is tettem volna, ha nem lettem volna a víz alatt, így csak süllyedtem lefelé a feketeségben. A levegőm már régen elfogyott. Kezdtem egyre rosszabbul lenni, és a fülem lüktetett az azt érő nyomástól. A barátaim elkezdtek ijedten kiabálni, és újabb csobbanást hallottam, ami azért lehetett, mert valaki a megmentésemre indult.
Egy pillanat volt az egész, és minden elsötétült.

A részek hétvégenként lesznek várhatóak, de ha megjön az ihlet, meglepik is lehetnek. Köszi, hogy elolvastad!