Egy pillanat elég

4.fejezet-Ian

Grace szemszöge:

Néhány perc múlva elértünk egy sátrakkal teli táborhelyet.
-Végre otthon-sóhajtott fel az előttem lovagló szőke fiú, akinek-másik két társával együtt-még mindig nem tudom a nevét.

Tina megmutatta a sátramat, és magyarázott egy keveset az itteni kultúráról és szokásokról.
-Nos,-kezdte-mi itt sátrakban élünk. Ezek itt, amiben most is vagyunk.
-Tudom, mi az. Nálunk is vannak, csak mi nem lakunk állandóan bennük-szakítottam félbe, mire ő csak bólintott, majd folytatta.
-Remek. Akkor nem kell magyarázni. Mindenkinek saját sátra van.
-Mint a szoba-szóltam közbe megint, de rögtön el is szégyelltem magam, es intettem Tinának, mondhatja tovább.
-Szóval ott tartottam, hogy sátor. Egy nagy sátor van a faluban. Itt van a fő tűz. Ezt mindig őrzi valaki. Szinte már szent dolognak számít. És itt készítik el a kosztot. Mindenki együtt eszik. Aztán van még pár legelő a lovaknak, és a teheneknek. Mindenkinek megvan a maga feladata. Én minden delelőtt a tüzet őrzöm. Timothy, a fekete hajú fiú, akit ma is láttál, az apjánál segít a tehenek gondozásában. Tea, a vörös hajú lány, mellesleg Tim barátnője, aki mellette is lovagolt ma, is ott dolgozik. James, a szőke fiú, lovász. És-itt kicsit elpirult, és a földre nézett-Mira udvarlója. Csak hogy tudd kezelni a helyzetet.
Most rajtam volt a sor, hogy elpiruljak. Tina kuncogni kezdett, majd elindultunk, mert dobolni kezdtek. Ez a vacsora kezdetét jelentette, amiről nagy vétség elkésni. Aki mégis ezt teszi büntetést kap, kortól és rangtól függetlenül.

Két nap telt el azóta, hogy ide kerültem. Felkeltem, felöltöztem, majd egy kiadós reggeli után beszóltam Terez sátrába, hogy sétálni megyek Tinával. Ez alatt a két nap alatt nagyon sok mindent mondott még. Például vándorolni is szoktak. És Terez Mira apukája. Illetve az Audák vezére. Mert ez a nép, ahol a manóktól a tündérekig, és a varázslóktól az emberekig mindenféle teremtmény megtalálható, így nevezte el magát. Ők az Audák, és kész. És minél többet vagyok itt, annál inkább olyan, mintha egy különleges nomád nép hétköznapjaiba csöppentem volna.

Már néhány perce sétáltunk az erdőben, csöndben, élvezve egymás társaságát, mikor megtörtem a csendet azzal a kerdéssel, ami azóta fúrja az oldalamat, amióta tudom, Tina is járt ott, ahol én és Mira találkoztunk.
-Tina... én... ha nem baj... csak meg akartam kérdezni...-dadogtam.
-Mondd már ki-nevetett, miközben fekete szemei életvidáman csillogtak. De amint meglátta milyen komoly vagyok, ő is abbahagyta a mosolygást.
-Szóval-vettem nagy levegőt-azt akartam megkérdezni, te hogyan haltál meg.
Tina nagyon meglepődött. Ugyanakkor láttam a szemében, már számított erre a kérdésre.
-Tudod... Megan volt az. Legalábbis évekig azt hittem. Megan pelenkás korom óta a legjobb barátnőm volt. Aztán egyszer csak eltűnt. Senki sem tudja, mi lett vele, rajtam kívül. Csak nekem volt képes elmondani, hogy megszökik. Azt mondta nem tehetett mást.-itt könnyek szöktek a szemébe.-Rá egy héttel, az erdőben sétálgattam, amikor elém ugrott, a semmiből. Aztán kirántott egy kést az övéből, és egyszerűen leszúrt. Évekig abban a tudatban éltem, ő volt az. De aztán hallottam Ianről. Ian senki sem tudja kicsoda.. vagy inkább micsoda. Egy nagyon alattomos szörnyeteg. Bármin és bárkin átgázol ha azzal eléri a célját. És az mindig úgy is lesz. Igazából senki sem tudja, hogy is néz ki valójában. Mindeki azt látja benne, akiben a legnagyobbat csalódott eddig. És ez nekem Megan volt. Hogy képes volt egy szó nélkül itthagyni, a mázsás titkával, hogy ne mondjam el senkinek. És az sem könnyített a helyzeten, hogy senki sem hitt nekem. Hogy meghaltam. Mert senkinek sem volt még része ilyenben. Azóta minden alkalmat megragadok, hogy többet tudjak meg Ianről, az Origóról, vagy akármiről ezzel kapcsolatban. De még nem jutottam semmire. És, hogy találkoztam veled, el sem tudom hinni. Olyan, minha a sors ajándékozott volna nekem, hogy közelebb kerüljek ehhez a szörnyű titokhoz. Elmondhatatlan, mennyit jelent ez nekem-mondta, majd zokogásban tört ki. Átöleltem a vállát, bár én is sokkos állapotban voltam. Szegény Tina. Miken mehetett keresztül, de most mégis nekem segít. És, ha tényleg a sors ajándéka vagyok számára, az a dolgom hogy segítsek, igaz? Nem magam sajnáltatni. Mellesleg Mira sorsa is rajtam múlik.
-Tina... tudnod kell, hogy segítek. És kitartok melletted akármi is lesz.

Szeretnélek kérni titeket, hogy véleményezzetek. Mit gondoltok a történetről, esetleg építő kritikát, miből lehetne több-kevesebb, min változtathatnék...
Köszi, hogy elolvastad!