Egy pillanat elég

14.fejezet-Az Elem

Grace szemszöge:

-Pontosan-válaszolt a Mester türelmesen.
-De...azt hittem valami furcsa démonszerű teremtmény lehet...akit azért teremtett valaki, hogy leigázza a világot-értetlenkedtem. Tényleg valahogy így képzeltem el, de most aztán tényleg összezavarodtam. Ha Ian ember, akkor honnan vannak ilyen képességei?
-Egyszerű, csak hosszú. De az a feladatom, hogy tájékoztassalak mindenről titeket, amit szükségesnek láttok a feladatotokhoz-az idős férfi válaszolt a fel nem tett kérdésemre. Tina semmit sem értett az egészből, mert neki az én részem kimaradt, de én csak bosszúsan tekintettem a Mesterre. Kíváncsi lennék, itt mindenki tud-e gondolatot olvasni rajtam kívül, vagy csak ilyen a szerencsém.
-Egy őrzőnek feltétel-magyarázta meg az előbbit. Barátnőm ugyan megjegyezte, hogy lemaradt, de ezt figyelmen kívül hagytuk. Ebben az a jó, hogy már biztos, ő nem agyturkász.
-Akkor mondja el az elejétől-sürgettem az öreget.
Az sóhajtott, és ivott egy kortyot a maga mellé készített teából, amivel minket is megkínált, de inkább visszautasítottuk. Az előző ittlétünknél kértünk, de megbántuk. A teának borzasztó íze volt.
-Ian olyan, mint ti. Egyszer már meghalt, de visszajutott, ide, Grantembe. De ez már több, mint kétszáz éve volt. De fiatal voltam akkor még-merengett el, az állam pedig koppant a földön. Tina meg sem lepődött.
-Nálunk ez normális életkor-súgta.
-Köszönöm, Tina. Szóval, ott tartottam, hogy visszatért. És úgy, mint te-itt jelentőségteljesen barátnőmre pillantott-érdekelni kezdte ez a világ. Az újjászületés, a hatalom, és az Origó világa. Tudomást szerzett az Elemekről, és egy nap ellopta tőlem az egyiket. Ezzel isteni hatalomra, halhatatlanságra, irgalmatlan erőre tett szert, amivel nem tudott mit kezdeni. A hatalomvágy magába szippantotta, és most célja az egész világ meghódítása.
-Nem gondolja, hogy ez így igazságtalan?-kérdeztem.-Két ember egy Elemtulajdonos ellen?
-Igazad van-mosolygott halványan-Ezt már oda akartam adni.
Azzal a nyakamba akasztott egy famedált. Furcsa faanyagból készült, de mindenhol ilyen fákat látni itt. Egy faragott sárkány foglalt helyet rajta, aki méltóságteljesen ült, és olyan volt, mintha figyelne. Bár mostmár semmin sem tudnék meglepődni.
-Egy Elem-suttogtam hitetlenül.
-Nem is akármilyen. Az Elem, ami képes legyőzni Ianét. Ő a Pusztítás Elemét lopta el. Tiéd a Teremtés Eleme, hogy megállíthasd. A két legerősebb Elem, egymás ellen. A kettővel együtt, hazajuthattok. Mindegyiknek más különlegessége van. De ezt majd felfedezed te magad.
Intett, jelezve, végzett a mondanivalójával. Kimentünk a ház elé, és lóra ültünk. Hazafelé vettük az irányt, és integettünk az ajtóban álló Briannek, aki még utánunk kiáltott egy "vigyázzatok magatokra!" mondatot. Ez meglesz... remélem. Vagyis Mira otthona felé, gondoltam, de akármennyire is akartam meggyőzni magam az ellenkezőjéről, már Grantem is az otthonomnak számított. És ezen már nemigen tudtam változtatni.
-Gyakorni kéne a képességeit-szólalt meg Tina. Én csak bólintottam. Gyakorolni fogok, de nem ma. Ahhoz már túl fáradt vagyok.

A sátrak tövében ücsörögve néztem, ahogy James a lovakat terelgeti. Elmerengtem, de félig alvó állapotomból Tea zökkentett ki, azzal, hogy leült mellém.
-Tetszik?-kérdezte a szemöldökeit húzogatva. Szemet forgattam. Tudtam, a szőke fiúra gondol. Ha te azt tudnád, gondoltam. Bár, most, hogy így mondta. Soha nem néztem még meg jobban Jamest, de most, a lemenő nap fényében egész jól nézett ki.
Elment az eszed? Gondoltam, és gyorsan felálltam, ki kellett szellőztetnem a fejem. A medálra pillantottam. Remélem, nem az készülődik bennem, amire gondolok.

Köszi, hogy elolvastad!