Egy pillanat elég

5.fejezet-Támadás

Grace szemszöge:

-Mira! Kicsim, ébresztő! Támadás történt! Minden segítő kézre szükség van!-robbant be a sátramba Terez, vagyis most apu. Szokatlan így hívni.
Kirohantam a szabad levegőre, de rögtön meg is bántam. Mindenütt sikítozó, rohanó emberek, akik vagy támadnak, vagy magukat védelmezik. Legszívesebben azonnal végrehajtottam volna egy hátra arcot, és a sátramban megvárni az ütközet végét, de nem tehettem. Mit csinálna most Mira? Tettem fel magamnak a kérdést, és gondolkozni kezdtem. Ugyan nem ismerem túlzottan, de biztosan nem hagyná veszni az otthonát a saját gyávasága miatt.
Körbenéztem, mit tehetnék. Egy sátor mögött egy csapat tündér- és manógyerek toporgott, némelyik már sírva a félelemtől. Lassan közelítettem feléjük, körbenézve valami fegyver után. Találtam egy hosszú faágat, ha másra nem, megvédeni magamat jó lesz egy darabig. Közben a gyerekekhez beszéltem, akik engem figyeltek.
-Rendben-suttogtam odaérve melléjük.-Bújjatok el a sátorba. Egy pisszenést se!-mondtam ők pedig engedelmesen leültek a földre, a biztonságot nyújtó sátor belsejében.

Fél óra múlva még inkább veszni látszott a helyzet. Amennyire tudtam, kérdezősködtem, ki, és miért csapott le ránk, de senki sem tudta a választ. Mira barátai közül eddig csak Timothy-t, Teát, és Jamest láttam, de Tinát sehol. Kezdtem kétségbeesni, és fáradni. Valahogyan rá kell jönnöm, ki, és miért. Életbevágóan fontos. Szó szerint.
Lett egy szabad percem, így szemünyre vehettem az ellenséget. Leginkább megbűvölt állatok voltak, csak nagyobbak és sokkal vérszomjasabbak. Ekkor oldalról nekem ugrott egy hatalmas, fülsüketítően ordító farkas, de még idejében felemeltem az ágat, és lecsaptam a fenevadra.
-Ez kelleni fog!-termett mellettem James hirtelen, és felém hajított egy kardot. Én csak biccentettem neki, ám belül megijedtem. Féltem. Féltettem magamat, az itt élő lényeket, de nem adhattam fel. Nem most. Támadó állásba vágtam magam, és az épp újra támadó farkasra vetettem magam.
Miután legyőztem, elkezdtem újra nézelődni. Magam sem tudom mit kerestem. Az ellenség vezérét? Tinát? Bajbajutottakat? Talán mindet egyszerre.
-Tina!-ordítottam teli tüdőből, hogy a lány meghallja hangomat a csatazaj már kissé monotonnak tünő, ám mégis mindent elnyomó hangjában.
Minden érzékemet a válaszára összpontosítottam, és egy pillanatra meg mertem volna esküdni, hogy az ő hangját hallottam. Elindultam a vélt irányba, és tovább kiáltoztam. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy borzasztóan be fogok rekedni, de az akkor szemernyit sem tudott érdekelni. Ismét felhangzott Tina sikítása, én pedig rohanni kezdtem.
De amit láttam, arra nem lehetett felkészülni. Tina egy bokor mellett gubbasztott, és apámmal nézett farkasszemet. Apa... a szemembe könnyek gyűltek, amikor eszembejutott a nap, ahogy elköszön tőlünk, elmegy munkába, de soha többé nem tér vissza. És soha többet nem láttam viszont.
-Megan! Ne!-sikított Tina, bennem pedig összeállt minden. Ő itt nem az apám, hanem Ian. És Tina pedig ezt pontosan tudja. És ő valószínűleg most Megannel néz farkasszemet. És itt, ha megkérdezik mit csinálok, nem tudtam volna válaszolni. Olyan mérhetetlen düh áramlott szét bennem, hogy szinte az irányított. A kardommal ugrottam Ianre, aki a nem várt csapástól megtántorodott. Magabiztos, undorító vigyora eltűnt az arcáról. Helyét enyhe meglepettség vette át egy pillanatra. Aztán rendezte vonásait, fütyült egy hatalmasat, és az összes fenevaddal együtt elkotródott.

Pár perc múlva már mindenki engem ünnepelt, és azt találgatta, hogyan lehetett elég az állatoknak ennyi. Illetve azon veszekedtek, hogy ki is támadta meg Tinát, és miért, érthető okból. Hiszen mindenki mást lát benne.

-Nem maradhatunk itt tovább-kezdte a szónoklatot Terez, vagyis most apu.-Nem biztonságos. Mindenki maradjon készültségben, és holnap hajnalban indulunk. Keresünk egy jobb helyet.-keze ökölbe szorult, és elvonult a sátrába. Előtte még megölelt, és a fülembe súgta:"Minden renben lesz. Nem engedem, hogy megint megtörténjen az, ami anyáddal."

Én pedig arra gondoltam:"Már megvan, hogy ki, de miért?"

Nagyon sajnálom a sok kihagyást, de büntetésben voltam. Köszi, hogy elolvastad!