Lehetetlennek gondoltam hogy ő a rokonom legyen hiszen ő egy híresség, én meg egy földönfutó kis senki. De mégis amikor megölelt úgy éreztem hazataláltam.
-Annyira örülök neked. Már négy éve kutatok utánad. elsem tudod képzelni mennyire jó érzés végre megölelni téged.-törölgette a könnyeit.
-Sajnálom- hajtottam le a fejem- én nem akartam gondot okozni neked. Sőt senkinek sem. -és itt elkezdtem sírni. Hiszen eddig azt sulykolták belém hogy semmit sem érek, senki sem szeret és most itt van ő, aki alig két perce látott meg és már azt mondja, hogy szeret. Mindig is ezt akartam hallani. Fura dolog ez az egész. Ő gyengéden átölelt.
- Gyere, menjünk haza. Vagyis hozzád, ha nem gond, bár nemsokára mennem kell.-hajtotta le szomorúan a fejét.
-Hát nem tudom hogy a nevelőanyám mit szolna hozzá... de gyere menjnk hozzám.- mosolyogva megfogtam a kezét és gyalog indultam meg vele. Igaz hogy messze laktam, de éjszaka valami csodálatos volt az erdőben sétálni. Félősen fogta a kezemet, de annál több erőt adott nekem. Minden apró kis neszre felkapta a fejét. Aranyos volt.
-Ne félj csak néhány nyuszi, meg őzike az.-nyugtatgattam. alig láthatóan bólintott de a kezemet nem engedte el. Úgy egy óra alatt hazaértünk. Halkan nyitottam ki az amúgy is nyikorgó bejárati ajtót. Természetesen "anyám" már ott volt és várt rám. mint minden este.
-Mivan már kurválkodsz is újjabban?-köpte nekem a szavakat. Felvont szemöldökkel mentem el mellette mögöttem Kibum akinek a karját elkapta és kifelé kezdte húzni. Nem ellenkezdtem vele így én is kimentem a ház elé.
-Sajnálom.-hajtottam le a fejem-azt hittem ilyenkor még alszik. Úgy is csak éjjel szoktam hazajönni.
-Mit mondott neked? -arcán látszott, hogy dühös volt.
-Azt hogy kurva vagyok.-keserűen felnevettem.-Oppa nem mehetnék veled? Könyörgöm csak vigyél el innen.- térdre esve kezdtem el sírni. Nme bírtam már ezt a lelki terrort amit ő alkalmazott. Túl sokáig tűrtem. Elfogyott az erőm.
- Gyere menkünk csomagoljunkössze neked és elviszlek magammal.-simogatta a hátamat. Bár én kértem nem hittem volna hogy igent mond. Örömmel ugrottam a nyakába és azt hajtogattam neki, hogy szeretem. Mikor eláltak a könnyeim, ismét bementünk de ezúttal nem állt az utunkba. A szobám fel volt dúlva. Gondolhattam volna hogy nem hagyja bosszú nélkül az előbbit. A kedvenc ruháim, és plüssállataim szétszaggatva. Nehezen de megálltam sírás nélkül, és elővettem egyetlen kis böröndömet mejbe a maradék kis ruháimat pakoltam be.
-Miért tesz ilyet?-kérdezte hírtelen Kibum.
-Én is szeretném tudni. Sosem értettem miért utál. Pedig én mindent megcsináltam itthon. a munka mellett vezettem a háztartást, bevásároltam. De ezt kapom cserébe.-vontam vállat. Nagyon hamar végeztünk a bepakolással. -Oppa ugye nem fogok neked gondot okozni mert akkor inkább maradok.
-Ne beszélj butaságokat. Te sosem okoznál nekem gondot! sőt velem és a srácokkal fogsz a dromba lakni. Már beharangoztalak.-simogatta meg az arcomat.-De gyere idehívtam a kisérőimet. Kimegyünk a reptérre és nemsokára az új otthonodban leszel.
El sem tudtam képzelni ennél szebbet. Komolyan mint egy tündérmesében úgy éreztem magam, tudtam hogy valami baj még lesz de evvel most nem akartam törődni. Jelenleg csak boldog akartam lenni. és semmivel sem törődni.
*****
Két év telt el azóta, hogy Koreába jöttem Kibumal. Elösször féltem de a fiúk kedvesen fogadtak. Főleg Minho.
-Mim. Akkor ma este főzöl nekünk vagy menned kell valahova?-nézett kiskutya szemekkel Taemin.
-Főzök neked, de ne nézz így.-bújtam Bátyám mögé.
Taemin!-szólt rá erényesebben.-Téged is szeretlek de érte bármit megteszek. akár a világ végére is elmegyek
-Ugyan hyung már megtetted.-mosolygott pimaszul a maknae mire én kiosontam a konyhába, hiszem Bummie támadásba lendült és kergette a fiatalabbat. Lassan nekiáltam főzni, mire két kart éreztem a derekamon.
-Minho ha ezt Kibum meglátja kicsinál.-suttogtam.
-Nem érdekel Szeretlek. igazán megérthetné végre.-puffogott és erősebben szorított.-Taníts meg az anyanyelveden-szólalt meg hírtelen
-Vacsi után a tiéd vagyok. de ha nem főzök Taeminnie kiakad és megint elkezd hisztizni. Azt meg senki sem akarja.-kedvesem egyetértően bólintott majd elengedett és leült az asztalhoz. Főzés közben a gondolataimba merűltem. Le kell ülnöm Kibummal beszélgetni.Tényleg imádom és ő az egyetlen az életemben aki szeret. de ez már kicsit sok Hiszen Minho bizonyított már nem egyszer. Randizni is elvitt, vacsorát is főzött már, úgy bánt velem mint egy királynővel. Mire feleszméltem már rég mindenki evett.
-Oppa. beszélnünk kell! vacsi után ráérsz? Majd Jonghyun és Taemin mosogatnak.-osztottam ki a feladatokat. megvártam míg megeszi majd berángattam a dolgozószobába.
- Kérlek engedd meg Minhonak hogy legalább megcsókoljon. Szeretlek, teljes szivemből oppa de, nem óvhatsz meg mindentől 15 évig szenvedtem, de ez most olyan mintha megfolytanál. -a végét suttogtam. Féltem a reakciójától
-Sajnálom tudom hogy néha túl sok vagyok. csak tényleg féltelek. Te vagy nekem az egyetlen rokonom és aish jó megpróbálok nyugton maradni. mikor együtt vagytok. Szeretlek kicsi Donsaengem.-adott egy puszit.
És megtartotta az igéretét. Hónapokkal később már mosolyogva nézett minket és örűlt nekünk. Imádtam a bátyámat, és a kedvesemet is. nélkülük talán nem éltem volna túl ezt az életet.
