Reggel amikor felkeltem Mostoha anyám idegesítő nevetése csapta meg a fülemet. Próbáltam kizárni ezért oldalra fordultam hogy köszöntsem Yoseobot mellettem, de csalódva kellett tudomásul vennem hogy bizony ő már nincs itt. Kénytelen voltam hát felkelni gyorsan magamra kaptam a köntösömet és lesiettem a konyhába, hogy az éltető reggeli kávémat megigyam. De amikor a konyhába léptem azt hittem ott helyben fogom az ásót és elásom mind a kettőt! Yoseob ott ült a pultnál az én helyemen. Oké ezzel eddig semmi probléma. De ahogy a mostoha kurva tette magát az több volt, mint amit el tudtam viselni! Valahogy éreztem hogy megváltozok és semmi más nem számított. Nagy léptekkel elindultam feléje.
- Hogy vagy képes erre? - néztem végig hiányos öltözékén, mélyen kivágott póló alatt nem volt melltartó ezt akár a vak is észrevehette, miniszoknyában amelyből szinte mindene kivillan. Gusztustalan szerintem egy 42 éves nő így nem öltözködik.
-Mégis mire? -nyávogta
-Nézz már végig magadon könyörgöm. Úgy nézel ki mint egy Ribanc - csak nagy szemekkel nézett rám szerintem még nem tudatosult benne hogy mit is mondtam.
- Én 42 évesen is jobb nő vagyok mint te. Jelentette ki nyugodt hangon. erre annyira felment bennem a pumpa hogy az első kezem ügyébe kerülő dolgot a falhoz vágtam. Nagyon forrt bennem a düh hogy azt sem vettem észre ahogy mostoha anyám a sarokba húzódik félelmében. Szinte reszketett a félelemtől. Kezdtem teljesen elveszíteni az önkontrollomat,amikor megéreztem hogy egy kar fonódik a derekam köré.Idegesen fordultam meg amikor megláttam hogy ő ölel. A saját bejáratú démonom valós alakjában. Lenéztem magamra. és megdöbbenésemre egy fekete pánt nélküli ruha váltotta fel az eddigi köntösömet fekete hajam vörösre változott szárnyim is lettek de igazán fura hisz az egyik fehér a másik fekete, és sokkal sápadtabb letettem. Yoseob viszont egy törölközőben állt ott szárnyai kitárva melyek gyönyörű ébenfekete színben pompáztak. Lassan magához ölelt és úgy tartott egész addig amíg mostoha anyám kiabálása meg nem szakította ezt az idili pillanatot. Hírtelen felé kaptam haragos tekintetem hogy tudja be kell fognia de ebben a pillanatban észrevettem hogy egy gyönyörű nő áll mellette és egy kisebb tőrrel átvágja a nyakát. Nem szerettem az biztos sőt utáltam de sose akartam hogy meghalljon hiszen ő nevelt fel ő segített amikor épp nem bántott. Mikor az első csepp vére földet ért a padlón megfogadtam hogy meghal ez a némber aki a vérét vette. Dühös pillantásokat vetettem az ujj onnan érkezőre aki mintha nem is törődött avval amit az imént csinált.
- Ki vagy te? - Az akinek az az erő kell amit te örzöl. Tudod 23 évvel ezelőtt már találkoztunk ugye Yoseob?
- Nephthys, a férjed tudja hogy itt vagy? -kérdezte maró gúnnyal a hangjában mire a nő gyűlölködő szemekkel nézett rá. Nagyon ismerős volt a neve valahol mintha hallottam már volna.
-Set-et hagyd ki ebből! Nekem csak a lány kell hogy átvegyem az uralmat a pokol felett. Amúgy is nézz rá pont úgy néz ki mint Lilith a haját leszámítva. szerinted majd meg fogod kapni mi? tudod milyen a nagyfőnök odalent -nevetett gonoszan.
- Drága MyungHee -szólított meg az idegen nő- gyere velem hogy megfelelő helyen és körülmények között tudjam elvenni az erődet.
- Még mit nem - nevettem hangosan mire mind a ketten felém kapták a fejüket.
- Lilithet mondtatok ugye? már a te neved is ismerős volt Nephthys de azt hittem valahol olvastam. de nem ! Most jöttem rá hogy honnan nem tudom de érzem hogy igaz! Szóval akkor kibököm én Lilith gyermeke vagyok. Mind a ketten döbbenten néztek rám nem értették hogy honnan veszem ezt. Hát én sem csak azért mondtam hogy ne tűnjek gyávának. - Bizonyítsd! - Rendben - vontam meg a vállam hanyagul bár belül reszketem. - Lilith kérlek jelenj meg ezen a földi síkon és bizonyítsd be hogy vér vagyok a véredből.-mondtam fennhangon mire a szobára halálos csend telepedett, majd megjelent egy női alak aki szem látomást olyan volt mint én csak a haja volt fekete és a szárnyait nem mutatta.
- Andariel kedves lányom , gyönyörű fiatal lettél megint! De most már felfedezted az erődet így már nem kell amiatt aggódnom hogy elveszítelek. Köszönöm Hadnagy hogy megtaláltad a lányomat. Ígérem ezért nagy jutalmat kapsz. - csak döbbenten álltam ott és nem értettem hogy ez tényleg így van hogy az én anyám egy pokolbéli szépség..Várjunk csak akkor én is démon vagyok vagy mi a fasz? Eddig próbáltam nem mutatni hogy milyen ideges is vagyok vagy hogy nem kavar fel ez az egész de mégis...én...én ezt nem bírom vagyon nem jó. És ebben a pillanatban éles villanás és megjelent Onew. Na már csak ő hiányzott, védelmezően takart a szárnyaival. Úgy állt előttem mint aki ölni is képes.
-Hééé - kocogtattam meg a vállát- te mit is keresel itt?
Lassan hátrafordult. de amint meglátott keresztet vetett és vagy 3 lépést hátrált. Ezt a cselekedetét nem értettem. Végignéztem magamon és még mindig a fekete ruhában voltam igaz a szárnyaim elég feltűnőek, de hát ő már megszokhatta.
- Ezek szerint hiába siettem elkéstem. Azt hittem még lesz időm változtatni a döntéseden. És hogy eltudom neked mondani hogy szeretlek...
A szobában minden megfagyott semmi sem mozdult egyik felem azt súgta vesd a karjaiba magad a másik viszont emlékeztetett hogy elárult. Csak álltam és meredten néztem és ez volt a baj Nephthys ezt a pillanatot választotta a támadásra. Valahogy mögém lopódzott és egyenesen a hátamba állította a tört. Az első pillanatban nem tudtam hogy mi is történt de amint az eszem felfogta hogy úgy néz ki itt a vég a szívem két felé húzott de egyik fiút sem érhettem el. Mind a ketten Nephthyst támadták.Anyám sietett hozzám majd egy számomra ismerős mégis idegen nyelven beszélni kezdett. Éreztem ahogy lassan elszáll belőlem az élet. Nem tudott megmenteni. Pedig akart Éreztem tudtam. Látókörömbe került Yoseob és Onew is arcukon aggodalom és fájdalom. felemeltem mind két karom és mind a kettőjük arcát megsímitottam Soha akkora fájdalmat nem éreztem mit akkor
-Szeretlek titeket-suttogtam alig hallhatóan. a két erő mely bennem szunnyadt nem lehet tudni hogy mi lett hiszen én meghaltam vagyis egrekedtem a két világ között. egy szellem lettem aki sehová sem való.egy olyan szellem akit még az angyalok és démonok sem látnak de én láttam mindent.Láttam amit Onew hófehér szárnyai feketék lettek Yoseob arcáról egy könnycsepp hullott élettelen arcomra és láttam ahogy alig fél órája megismert édesanyám csak zokog a testem felett.
(Onew azért lett bukott angyal mert meghasadt a szíve meg megölt valakit ezért kegyvesztett lett és száműzték a menyországból)
UI.: Myunghee ezekután mindig Yosobék mellett volt, hiszen a legjobb barátok lettek mégha az elején 2-szer is megölték egymást.( de mivel halhatatlank mindig újjá éledtek )
