Világ életemben, a tánc éltetett. Erre már akkor rájöttek a szüleim amint lábra álltam. Ennek köszönhetően már óvoda óta táncoltam. Más szülők furcsán néztek édesanyámra, mikor elvitt a tánc tanárhoz. De én a világ legboldogabb embere voltam azokban az órákban mikor én a táncteremben energiát nem spórolva táncolhattam. És itt vagyok most húsz évesen, és rombadölnek az álmaim. Az ami eddig a legtöbb örömet jelentette számomra, a legnagyobb fájdalmat is okozza. Nem tudtam elkerülni. De így is folytattam nem adtam fel. Így jutottam idáig. Ma meghallgatásra megyek és elfogyott a fájdalom csillapítóm. Minden egyes lépés megtétele hatalmas fájdalommal jár, de arcomon mosoly és önbizalom. Nem hagyom, hogy mások gyengének lássanak.
-Moon Danbi-szólítottak. Gyorsan siettem a terem felé ahol a jövőmet reméltem. Belépve a nem túl tágas terembe, egyből kiszurrtam őket bár csak öten voltak ott. De engem csak ő érdekelt. A kicsi Maknae Jungkook. Bár ez fordítva nem lehet elmondani, unottan figyigyelte az egészet, már attól tartottam, hogy elalszik. Jelenleg 2 posztra pályáztam meg a BIG hit-nél mint háttértáncos, vagy mint koreográfus. Mind a kettőt imádtam volna hisz táncolni nekem mint lélegezni. Bemutatkoztam mindenkinek majd elindítottak egy számomra igen kedves számot. Ajkaimon mosollyal álltam neki táncolni, bár a fájdalom minden egyes lépésnél erősödött.
- Ki kell tartanod Danbi. Ezért küzdöttél az, hogy a térdeid rosszak nem azt jeleni hogy fel kell adnod. -korholtam magam miközben a testem automatikusan mozgott a zene minden egyes ütemére. 3 perc és 45 másodperc. Csupán eddig tartott a dal. Arcomon mosoly terűlt szét amint befejeztem. De a reakciók, valahogy nem ezt vártam. Azt hittem le lesznek nyűgözve de ehelyett unottan néztek.
-Nos kisasszony köszönjük magában megvan a tehetség elvégre közel húsz éve táncol, a lelkesedés is meg van önben, így alkalmazzuk magát. Mely pozíciókra jelentkezett?
-Koreográfus, és háttér táncos. -feleltem határozottan. Feltehetőleg a menedzserrel beszélgettem
- Rendben ezentúl maga lesz a Bagtan boys új koreográfusa. Mivel a régi felmondott így holnap már munkába kell állnia, ugye nem gond? -mosolygott rám.
- Dehogy gond. Nagyon örülök, hogy megkaptam a munkát. Ígérem nem fognak bennem csalódni.-hajoltam meg tisztelet tudóan. Majd elhagytam a termet. A portástól elkértem a -még jövetelemkor-elkobzott táskám és kabátom majd haza indultam. Már két éve egyedül éltem. Örültem is meg nem is, mivel esténként mindig egyedül voltam és én utáltam egyedül lenni. De hát a sors ezt dobta. Hazaérve, felkaptam a fájdalom csillapító receptjét a patikába szaladtam kiváltani. A patikus néni mindig örömmel fogadott és mikor nem volt bent senki, mindig beszélgettünk. Egyedül ő tudta, hogy ma meghallgatásom lesz. Belépve a kis patikába egyből rám kapta tekintetét.
- Hogy sikerült?-kérdezte izgatottan
- Szép napot ahjuma, felvettek -mosolyogtam rá boldogan. Annyira örült nekem, hogy még boldogságában el is sírta magát. Sokáig beszélgettünk, majd hazafelé vettem az irányt. Éreztem, hogy bedagad a térdem. Remek már csak ez hiányzott. Pedig meg sem erőltettem, sőt szinte ma pihentettem. Mikor hazaértem egy kád langyos vízbe ültem közben bevettem a fájdalom csillapítót. Most már lazíthatok. A vízben ülve elgondolkodtam kik is voltak ma ott. Jungkook az biztos, meg Namjoon is. Hoseok, Taehyun , és Suga. Kíváncsi vagyok rájuk milyen hatással voltam. A kádból kikászálódva, a törölközést követően kedvenc Gumball-os pizsimbe bújtam, majd az ágyba. Jólesően elterűltem és már aludtam is.
Másnap reggel az ébresztő idegesítő hangjára keltem. Ránéztem az eresztőre. Hajnal három. Minek is kelek én ilyen korán? Aztán beugrott, én meg kiugrottam az ágyból.
Gyorsan kávéztam és felöltöztem. Reggeli fog mosás, és irány a Big Hit. Izgultam. Igazából kaptam tegnap egy sms-t miszerint ráérek 6-ra bemenni, de tőlem biciklivel jó másfél óra az út, és még a szerződést is alá kell írnom. Imádtam a mozgás minden fajtáját. Ez meg is látszik hiszen vékony vagyok de nem az elől deszka hátul léc típus. Mivel félig magyar vagyok, elég dús keblekkel ajándékozott meg a jó isten így mondhatom magamra hogy dögös voltam. Beérve az ügynökségre, a portás már mosolyogva fogadott és elirányított a főnökhöz. Amint feljutottam hozzá kopogtam egy halk "szabad" után benyitottam.
- Jó reggelt Moon Danbi vagyok. És a szerződést jöttem aláírni.
- Áhh igen a BTS új koreográfusa. Nem gondoltam volna hogy nőt vesznek fel.- csóválta a fejét. Nem értettem. Elém tolt egy köteg papírt.-ezeket írja alá és töltse ki ahol kell alatta ott a fiuk napirendje. Ezt kell követnie és alkalmazkodnia.-mondta majd bíztatóan rám mosolygott.- És a legfontosabb hogy tartson ki. Ne hátráljon-mosolygott én meg elhagytam az irodát. Akkor még nem sejtettem mire értette ezt. De alig egy óra múlva mindenre fény derült.
