Azt hittem,hogy 8 év elegendő lesz ahhoz,hogy felépűljek. De nagyon is tévedtem. Mindenki életvidám lánynak gondol,de belűl össze vagyok törve. Sose leszek már épp. Ő tette ezt velem. Senki sem tudott semmiről így egyedűl cipeltem a terheimet. Most is a "barátnőimmel" kell lennem. Ez annyit tesz mosolygok és azt a látszatot kelti, hogy boldog vagyok. Mindenki ezt hiszi hiszen senki sem akar olyan mélyen megismerni,hogy tudják a titkaimat. Fárasztó de egyben jó dolog is.Így senki sem kezd el sajnálni. Végre vége a mai programnak.Irány hazafelé, az üres lakás mint mindig csábítóan hívogat. Lassan sétálok a sötét utcán, ember már alig jár erre. Élvezem a csendet. Valahogy mindig is a magaménak tudtam,hiszen ilyenkor lehettem önmagam.Ilyenkor nem tudott senki sem bántani.
-Szia csinibaba mit keresel ilyenkor egyedűl?-jött egy hang mögülem. Nem volt józan.Ezt már az első szavából tudtam. Nem álltam meg mentem tovább de nem sejtettem hogy a következő sikátorból még két ember elém lép.
-Ne siess angyalom.Mi csak játszani szeretnénk-röhögött perverzen az egyikük.
-De én nem arok maguktól semmit és ha most megbocsájtanak-léptem el mellőlük de visszarántottak
-Mondtam hogy itt maradsz te kurva.Srácok vigyétek be-mutatott a sikátorra-majd vetköztessétek le. Játszunk egy kicsit.-röhögött majd a két fickó elkapott és bevitt a mocskos sikátorba és leszaggatták a ruháimat. Féltem.Most újra megtörténik. Ezt nem fogom kibírni. Beugrott egy emlék a 8 évvel ezelőtti alkalomról is.
-Szia törpe megjöttem.-jött be imádott nagybáttyám.
-Szia.Mi jót hoztál nekem?-kérgeztem csillogó szemekkel.
-Semmit ma elviszlek egy hétvégére. Szálloda állatkert meg minden Na? benne vagy?-kérdezte
-Igeeen-ugrottam a nyakába. Gyorsan összepakoltunk majd indúltunk is. Akkor még nem gondoltam hogy életem egyik legrosszabb élménye lesz. Ugyan is Szeretett nagybáttyám azon az éjszakán megerőszakolt.
-Kérem engedjenek el-Sírtam fogvatartóimnak.
-Jajj ugyan kedvesem nem fog fájni hogyha nem tiltakozol és csendben maradsz. Mert ha sikítsz kinyírunk-suttogta a fülembe mire én elkezdtem sikítani. Hiszen ha megteszi nem tudnék élni ezek után és én magam tenném meg. Éreztem ahogy egy kéz csattan az arcomon de tovább sikítottam. És éreztem ahogy valamit beledöfnek az oldalamba. Ezután csak zsibogást éreztem.
-Kellet neked te ribanc. Menjünk srácok ez úgy is megdöglik.-rúgott belém majd ejtett rajtam még pár vágást. Így legalább többet nem kell szenvednem. Lassan csukódtak le pilláim így kimélve meg a további szenvedéstől.
