Mindig ott leszek amikor szükséged van rám! Most is itt ülök melletted és a szívedet szorongatom. Tudom ,hogy fáj hiszen itt zokogsz de hidd el egy idő után már megszokod a jelenlétem. Tudom utálod, de csak én vagyok itt neked.Hányszor hagytak már cserben a nők? Hányszor mondtad azt, hogy nem érdekel senki? Én mégis itt vagyok melletted. Fájdalommal kommunikálunk egymással. Így tartottuk egymást életben .Lassan eldőlsz a kanapén és sírva álomra hajtod a fejed. Egy szebb jövőt álmodsz ahol engem elfejetesz. Én csak csendben ültem melletted és néztem ahogy alszol. Az álmaidat meghagytam neked. Hiszen álmodozni mindenkinek kell. Még a megtört szívű embereknek is. Rengeteg ilyen emberrel találkozol az utcán, csak te nem ismered fel őket. Én viszont rengeteg testvéremmel találkozok ezáltal, akik ugyan így szenvednek mint én. Gyűlöljük magunkat, talán még jobban mint ti. Csörög az órád lassan felkelsz és álmosan nyitogatod pilláidat. Körbenézel de nem változott semmi. Még mindig én vagyok itt. Vállaidra teszem kezeimet és a szemedbe nézek. Tudom hogy te nem látsz de én így is azt érzem hogy te látsz engem és a fájdalom mögött érzed a jelenlétemet. Szemeid lehunyod és egy könnycsepp gördül végig arcodon melyet próbálok letörölni, de mindhiába. Csak még nagyobb fájdalmat okozok neked. Elvonulsz a fürdőbe. és otthagysz engem. Attól hogy én vagyok a fájdalom és rengeteg testvérem van attól még a Magány rám is rám telepszik.De a Sors irányít mindent, és mindenkit. Ő sokkal nagyobb úr mint én. Csörög a telefonod. A srácok hívnak hogy hol vagy már. Te kisietsz a fürdőből és mosolyogva felveszed. Elmondod hogy rögtön ott vagy és hogy sietni fogsz. De én nem akarom hogy siess, mert ha ma kilépsz innen akkor...akkor már nem kellek neked többet. Hiszen Ő ezt így tervezi. Amint kilépsz az ajtón elintézi hogy az események sorozata úgy következzenek be, hogy te ne éld meg a holnapot. Próbállak visszatartani. erősen szorítalak magamhoz érzem hogy fáj, hogy meg tudnál halni de te mosolyogsz és kilépsz az ajtón. Ott csimpaszkodok rajtad és nem engedlek el. Még nem késő, talán még vissza tudsz lépni a sorsod elöl. De te csak mész előre mint a katona a harcmezőn, akit már számtalan helyen megsebeztek. Gyalog mész,mert az autód nem indul. A cég nincs messze így tudod, hogy csak fél óra lesz a késésed. Vagyis jobb esetben. Lassan sétálsz hisz a fájdalom oly mértékben eluralkodik rajtad, hogy alig bírsz mozdulni. De ismételten meglepsz hiszen tovább sétálsz meg sem állsz. A testvéreim csak szomorúan nézik ahogy beléd csimpaszkodva üvöltöm hogy fordulj vissza. Lelépsz a járdáról, már mindjárt beérsz csak egy kicsi. És ekkor váratlanul feltűnik egy kocsi. te nem veszed észre mert elvagy foglalva a fájdalommal. Én rögtön leugrom rólad de ekkor már késő. Az autós nem állt meg.Kíméletlenül áthajtott rajtad. Ott térdelek melletted. Te még élsz. Végigsimítok összetört arcodon és te Rám nézel. Tekinteted enyémbe fúrod és elmosolyodsz. Tudom hogy ez már számodra a vég. Hiszen megláttál. Ajkaidra nyomok még egy utolsó csókot és mind a kettőnk lelke az égbe száll.
