Akkor kezdeném is az én kis történetemmel.Ott kezdem mikor fenekestől felfordult az életem.
Egy átlagos napként kezdődött.Felkeltem,felöltöztem elvégeztem a reggeli teendőimet és indultam a munkába.Egy Étteremben vagyok kiszolgáló azaz pincér.
Ma a szokásosnál kevesebben voltak. Ami fura hiszen ilyenkor kellene a legtöbben lenniük. Lustán ténferegtem az egyik üres asztal körűl amikor beléptek az étterembe. Arcukon a mosoly levakarhatatlan volt. leültek az én "körletemben". Gyorsan fogtam a noteszemet és egy hatalmas vigyort felöltve mentem az asztalukhoz.
- Jó napot Uraim! Itt az étlap. Ha sikerült választaniuk elég csak inteniük és én máris itt vagyok. De addig amíg választanak hozhatok valamit inni?- ezt mind egy szuszra mondtam el.
-Drága ________! nyugalom -nevetett- Nem fogunk megenni maximum a ház specíalitását. És kérlek hozz nekünk a legfinomabb pezsgőtökből ugyanis ma ünneplünk.
- Rendben és hozhatok még valamit?
- Igen - Szólt Daesung a sarokból- a telefonszámodat kérlek szépen - olyan angyalian mosolygott, hogy azt hittem menten elájulok.
-Öhm azt nem adom meg .- sarkon fordultam majd a konyhába mentem a pezsgőért és a poharakért. Teljesen össze voltam zavarodva. A BigBang énekese elkérte a telefonszámom. Ezzel úgy alapjába véve nincs semmi baj, de hogy ő a Biastom az már úgy neccesebb. Nagyon nehéz volt nemet mondani. De majd megoldom. Kivittem a pezsgőt és mindenkinek töltöttem. Majd felvettem a rendelést, és visszamasíroztam a konyhába. Volt egy kis ablak amin lehetett látni a vendégeket,amíg elkészül a rendelés. Mindig őt figyeltem elhatároztam hogy az étel mellé odacsúsztatom neki a számom had örüljön az én kis drágám.
- _______!Ébredj ne álmodozz kész a rendelés viheted.- nyomta a kezembe a megrakott tálcát a főnököm. Amilyen gyorsan csak tudtam kivittem majd egy alig észrevehető mozdulattal Daesung ölébe ejtettem a cetlit.
-Hozhatok még valamit?
- Nem köszönjük. -vágták rá mindannyian.
beálltam a recepciós fiú mellé, hogy nézzem kik ülnek még be az én körzetembe, de meglepődve kellett észrevennem ,hogy csak ők ülnek ott.
- Na mi van? látom sok vendéged van ma -nevetett gonoszul az egyik pincér akit ki nem állhattam.
- Az lehet hogy kevesen vannak de szerintem sokkal híresebbek azok ott 5-en mint a te körletedben ülők összességében.- nevettem én is úgy ahogy ő.- Tudod Ők a BigBang. Szóval erről ennyit.
Fogtam és ott hagytam. Szegény recepciós srác alig bírta visszatartani a nevetést.
visszabandukoltam a fiúkhoz de ők már csak a számlát kérték. gyorsan elmentem és kiszámolltam az összeget és vissza is mentem vele.
- Tessék- nyomott a kezembe GD majd 2-szer nagyobb összeget.- az apró a tied.
-Köszönöm- hajoltam meg mélyen. Gyorsan a kasszához mentem és kiszámoltam a megfelelő összeget majd a borravalót eltettem. Hírtelen elkezdett csipogni a telefonom jelezve hogy üzenetem érkezett.
- Szia _____! Daesung vagyok meddig dolgozol ma ?
-Szia hát mivel ti voltatok az utolsó vendégeim így már indulok is miért?
a válasz egyből jött: Itt várlak a parkolóban
Nekem sem kellett kétszer mondani villámsebesen felszaladtam az öltözőbe és átöltöztem majd ugyanezzel a sebességgel kirohantam a parkolóba. És igazat mondott ott állta az egyetlen lámpa alatt és engem várt. Gyosabb léptekkel odamentem hozzá és kedvesen rámosolyogtam.
-Szia ____ ! Hogy vagy? -látszott rajta,hogy ideges egy kicsit.
-Szia Daesung most már nagyon jól és te?
-Jól. Lenne kedved velem sétálni egyet?
-Persze. - elindultunk a város felé hiszen arra volt világítás. Nem sokat sétálhattunk amikor hírtelen megfogta a kezemet és visszarántott magához. A mellkasával szemeztem. Nem mertem felnézni de óvatosan az állam alá nyúlt fejem megemelte és lágyan megcsókolt.Életem legjobb döntése volt hogy akkor visszacsókoltam.....
-Nagyii és utána találkoztatok még?
-Persze kicsim! Ha nem találkoztunk volna akkor most ezt nem mesélhetnénk neked - mosolygott rá Daesung. Nagyon szerettem még így 50 év elteltével is . Soha sem untam meg a bolondságait és mind a mai napig ugyanúgy szeretem mint az elején. Feltétlen szeretet rajongás és bizalom. ez jellemezte a kapcsolatunkat egészen halálunkig.
