Három éve éltem egy eldugott helyen egyetlen egy ház mellett.A szomszédaim összesen öten vannak. Hisz pont a Shinee kapott mellettem helyet. Vicces az egész hiszen ezalatt az idő alatt észre sem vették,hogy valaki lakik mellettük. A szobámban egyetlen kép kapott helyet.Történetesen a csapat dívájáról Kibumról. Tudom kicsit talán idiótának tűnök de én teljesen beleszerettem mikor megláttam. Fura volt hogy itt lakik mellettem mégsem tudja hogy létezem.
-Gyere démon menjünk sétálni-szóltam a két éves Husky kutyusomnak aki örömmel kezdett vakkantani. Rácsatoltam a pórázt és kiléptünk a házból. Gondosan bezártam az ajtót mire drága kutyusom vad ugatásba kezdett. Megfordúltam és láttam hogy egy autó áll meg a fiúk lakása előtt. Ezek szerint ma korán végeztek. Kutyusom el kezdett húzni,és én hiába próbálkoztam nem bírtam visszatartani.
-Héé Démon állj már meg kérlek szépen-könyörögtem hangosan neki de mind hiába. A póráz vágta a kezemet így kénytelen voltam elengedni. Amint megérezte hogy nem fogom vissza nekiiramodott és az épp kiszálló Maknee-ra vetette magát. Eszeveszetten kezdtem rohanni hogy Démon ne nyomja agyon a törékeny fiút.
-Aigoo de buta kutya-rángattam le a megszeppent fiúról a hiperaktív ebet.-Nagyon sajnálom. Nem tudom mi ütött ma belé.-szabadkoztam miközben ő feltápászkodott a földről.
-Tiszta nyál lettem-nyafogott mire én csak lehajtottam a fejem és a botcsinálta ebre néztem aki kölyökkutya szemeket meresztett rám.
-Ezért még számolunk ifju úr-mondtam dühösen a kutyának. Időközben az összes tag kiszállt a kocskból és röhögve nézték Taemin szenvedését.
-Nyugi csak mosakodj meg nem halsz bele. Hiszen neked is vannak kutyáid-Röhögött Onew.
-De azok az enyémek ezt meg isten se tudja honnan szalasztották.-felelte bunkón és az én kisfiamra mutogatott.
-Öhm már megbocsáss Lee Taemin De az Én kutyámat a szomszédodból szalasztották. Fajtiszta Husky törzskönyvezett be van oltva.És mégegyszer ne merj így beszélni róla mert harapni is tud de én mégrosszabb leszek.-szemeimmel ölni tudtam volna. Nekem már csak ez a kutya maradt és nem szeretem ha bántják.
-Nekünk van szomszédunk?- kérdezte Jonghyun kikerekedett szemekkel
-Ezek szerint igen. De mi a neved?-kérdezte Minho
-Lee Minyoung és ő a kisfiam Démon.-nyújtottam a kezem feléjük amit el is fogadtak.
-Mióta laksz itt?-kérdezte Kibum
-Ma pontosan három éve-mosolyodtam el szélesen mire csak hitetlenkedő pillantásokat kaptam.
-Jinki hyung három éve él eme bombázó a szomszédban és én csak nem is tudtam?Milyen világban élünk mi?-akadt ki Joghyun mire Kibum nyakonvágta.
-Nincs kedved bejönni egy teára?-kérdezte mosolyogva mire a szívem kiakart ugrani a helyéről.Éreztem,hogy elpirultam de egy aprót bólintottam.
-Ugye nem baj ha a kutya is jönne?
-Dehogy is csak ne engedd Taemin közelébe mert még a végén Hisztirohamot kap.-nézett szomorúan Onew a makneera.
-Nem is-duzzogott az említett
Lassan elindultunk befelé. Az előszobába érve levettük a kabátjainkat és a cipőinket. A nappali igen tágas volt és halvány kék szinben pompázott. Minden a helyén volt.
-Nagyon szép a lakásotok. Tetszik a szine a nappalinak.
-Köszönjük ez Kibum ötlete volt, szerinte nyugtató szín. -magyarázta Jonghyun kedvesen.
-Gyere foglalj helyet a kanapén pár perc és hozom a teát-mosolygott Kibum. Úgy tettem ahogy kért eközben Démon is elhelyezkedett a lábamnál és éberen figyelte a fiúkat.
-Mesélsz magadról?-kérdezte félénken Taemin.
-Mit szeretnél tudni?-néztem rá kedvesen
-Hány éves vagy? Kivel laksz együtt? Van barátod? Mit dolgozol? Szüleid mivel foglalkoznak?-záporoztak a kérdések a fiatalabb szájából.
-23 éves vagyok, Démon a lakótársam, egy reklámcégnél dolgozom,jelenleg egyedülálló vagyok és már egyetlen rokonom sem él-halkultam el a végére és elkezdtem démont simogatni.Valahogy ez a cselekedet mindig megnyugtat.
-Sajnálom.De barátaid azért csak vannak?-hozott vissza az elmélkedésből Onew
-Barátok? azok csak azoknak járnak akik megérdemlik, és én nem tartozom közéjük-feleltem halkan
-Ne butáskodj a barátokat mindenki megérdemli még a legrosszabb ember is.-jött be a nappaliba Kibum egy tálcával rajta 6 gőzőlgő bögrével.- Hiddnel én is éreztem ezt és nézd meg 4 igaz barátot kaptam. Majd mi leszünk a barátaid-nyújtotta felém az egyik bögrét egy ellenállhatatlan mosoly kiséretében.
-Köszönöm -teljsen elérzékenyültem eme szavak hallatán melyet hűséges társam megérzett, rám nézett és vakkantott egyet.
-Én is szeretlek Fiam-nevettem rá-És meséltek nekem milyen ez az élet?
-Nehéz. De boldog. Hisz mind ezt akartuk. És itt vagyunk már 6 éve-mosolygott Minho. Mindanyiukon látszott, hogy boldogok.
-Köszönöm a vendéglátást de nem szeretnék tovább zavarni. További jó pihenést és ha kell valami gyertek nyugodtan-álltam epfel és idúltam meg kifelé.
-Héé nem zavarsz de menj akkor és majd meglátogatlak.-jött utánam kedvesen Kibum.Amikor kiléptem az ajtón ő megfogta a kezem és visszahúzott magához egy ölelésre.
