𝑀𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛 𝑅𝑒𝑛𝑑𝑏𝑒𝑛 𝐿𝑒𝑠𝑧...

3. rész

- Esküszöm neked Gale, ha valami jelentéktelen dolog miatt rángattál ki, megfojtalak - fenyegetőzött az orvos, miközben engedelmesen követte barátját.

- Nem jelentéktelen, a húgod van itt. - A fiú természetesen nem vette komolyan a férfi szavait, ahogy jó esetben máskor sem, testtartása mégis kemény volt és kissé feszült.

Az orvos gyorsított a tempóján és a bejárathoz sietett ahol a tolószékben ücsörgő testvére mosolyogva fogadta. Rick leguggolt hozzá, egyik kezét a lány térdére fektette, míg a másikkal erősen tartotta a széket, mintha csak attól félne, hogy az elgurul előle.

- Nem megmondtam, hogy ne mászkálj kint egyedül ilyen későn?! - Bár elsőre durvának tűnhetett a kérdése, valójában a szemeiben tükröződő féltés kellőképpen megnyugtatta a lányt annyira, hogy véletlenül se vegye magára a hangnemet.

- Csak látni akartalak bátyus. Olyan ritkán jössz haza. - Hatalmas, csillogó, és nem utolsó sorban a testvéréhez hasonló kék szemeivel nézett a férfira, mire annak szíve kissé ellágyult, és máris visszavett a hangerejéből.

- Tudom,és hidd el, hogy nagyon sajnálom. Viszont akkor sem biztonságos egyedül kint mászkálnod ilyenkor. Nem tudnám elviselni, ha megint elveszítenélek.

Nehéz volt mindazt feldolgozni a családnak, amit a legkisebb Harvey eltűnése okozott. A fiatal lány még kisebb volt, amikor egy családi karneválozás alkalmával elkeveredett testvére mellől, és hiába kereste órákon át, nem találta meg, és sajnos a később bevont rendőrség sem járt sikerrel. Fél évre rá, ugyanolyan rejtélyes módon került elő, ahogyan eltűnt, és köszönhetően annak, hogy hetekre némaságba burkolózott, nem is tudtak utánajárni az ügynek, csak jóval később, mikor már minden használhatónak vélt nyom kihűlt.
Nehezen beszélt a történtekről, de Ricknek részletesen beszámolt mindenről - bár erre is csak jóval az események után volt képes. - Elmondta, hogy az illetőnek, aki magával vitte különböző kínzó eszközei voltak, és minden nap mást vett elő. Élvezte, ahogy szenved, szinte önkívületi állapotba került attól, hogy a sikolyait hallgatta, ő pedig nem volt elég erős ahhoz, hogy megtagadja tőle ezt az örömöt. Végül a különféle kínzási technikáknak hála, az ízületei és sajnos az izmai is olyan mértékben roncsolódtak, hogy kerekesszékbe kényszerült, bár még így is olcsón megúszta.
Mindennek persze már nyolc éve, és Lili látszólag teljesen megemésztette a történteket és belenyugodott a helyzetébe. Az egyetlen, aki még ennyi év elteltével sem tette túl magát ezen az egészen, az Rick volt. Ilyen hosszú idő múltán is saját magát okolta azért, hogy a legféltettebb kishúgának ilyen nehézségeken kellett átesnie.

- Jól van, nyugton maradok - hajtotta le megadóan a fejét. Mély jelentésű szavaikkal könnyen tudtak egymásra hatni.

- Köszönöm - borzolta meg a lány haját.

- Akkor most haza viszel?

- Nem tudlak, ügyelek. Viszont, ha jól tudom Gale már végzett mára, igazam van? - fordult barátja felé.

- Pontosan, szóval, ha nem bánod Lili, én leszek a ma esti társaságod.

Lili egy szó nélkül megfordult székével és elindult a kijárat felé. Gale, mielőtt a lány után ment volna még váltott pár szót az idősebbik testvérrel.

- Ott maradjak vele megint?

- Megköszönném.

- Jól van - veregette vállba barátját - Akkor jó ügyeletet.

- Köszönöm.

Többször is előfordult már, hogy Gale, Lilivel maradt, hogy ne legyen egyedül éjszaka, és ez különös nyugalmat adott mindhármuknak. Rick nagyon szereti a húgát, de nem repesett az örömtől amikor a szüleik kitalálták, hogy a lány költözzön hozzá. Lili arra számított, hogy így több időt tölthet majd együtt bátyjával, de attól még, hogy egy fedél alatt laknak, Ricknek ugyanannyit kell dolgoznia. Az összeköltözéssel csak annyit értek el, hogy a férfi minden nap azon aggódik, hogy húgának ne essen bántódása. Így amikor csak lehet Gale vigyáz a lányra, hogy barátja ne izgulja végig a műszakját. Időközben pedig Lili egészen megbarátkozott a helyzettel és egy remek barátságot alakított ki a fiatal orvossal.