𝑀𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛 𝑅𝑒𝑛𝑑𝑏𝑒𝑛 𝐿𝑒𝑠𝑧...

32. rész

- Micsoda?!

- Nyitva van az ablak... és ő nincs sehol.

A férfinak nem kellett több, felkapta telefonját és kirohant a házból. Mia megszökött!
Kétségbeesetten nézett körbe az utcán, de nem látta semerre... mindössze tíz perc telt el azóta, hogy egyedül lett hagyva, nem tűnhetett el így!
Nem időzött el sokáig, felhívta szabad kollégáit, többek közt Gale-t, és nagy nehezen Cindyt is, hogy ha nem túl nagy kérés, ők is keressék a lányt.
Miután riasztotta ismerőseit, beszállt autójába és elindult az úton. Erősen szorította a kormányt, úgy, hogy az ujjai már belefehéredtek, közben jobbra - balra nézelődött és reménykedett, hogy épségben megtalálja a lányt. Kicsit enyhített a szorításon... megint túl aggódja a dolgot. Húgát sem féltette ennyire, amikor kitette lábát a házból.
Ez már szánalmas - csóválta meg a fejét magában.

Késő délutánig keresték a lányt, legalább háromszor konzultáltak, de senki nem találta sehol. Már besötétedett és Rick aggodalma egyre csak nőtt. Bár Seattle elég nagy város, de azért annyira nem, hogy még csak nyomát se találják. Meg akarta találni Miát, biztonságban akarta tudni. Magát hibáztatta azért, hogy a lány megszökött és bűntudata egyre csak fokozódott, ez hajtotta, megfogadta, hogy Mia nélkül nem megy haza.
Öt óra lehetett, amikor kiért a város legelfuseráltabb részéhez. Sikátorok, koszos, büdös utcák, huligánok amerre az ember néz, ez természetesen a bűncselekmények melegágya, Seatle legborzalmasabb kerülete.
Rossz előérzete volt, ahogy végignézett a helyen. Nem akart kiszállni az autóból, de ha itt is körbe akar nézni, jobbnak vélte, ha ezt a távot gyalog teszi meg, nagytermetű kocsijával úgysem férne el a szűk utcákon.
Lassan leparkolt, kiszedte pisztolyát a kesztyűtartóból és kiszállt az autóból. A fegyvert övére akasztotta és lomha tempóban elindult a sötét sikátorok felé.
Fél órán át bolyongott a rossz utcai lámpák pislákoló fényében és már épp azon gondolkodott, hogy ideje lenne feladni, amikor valaki hátulról belérohant és majdnem fellökte. Hirtelen hátrakapta tekintetét, de a döbbenettől nem tudott megszólalni: Mia állt mögötte, karjait dereka köré fonta és remegve bújt a férfi nagy és megnyugtató testéhez. Rick lehámozta magáról a lány törékeny végtagjait, megragadta vállait és erősen megrázta őt.

- Miért csinálod ezt velem?! Nem az első alkalom, hogy a szívbajt hozod rám! Miért szöktél meg?!

Mia szakadatlanul az orvos szemeibe nézett, még sajátjaiból folyamatosan potyogtak a könnycseppek. Rick szíve őrült módjára kalapált. Egyrészt hatalmas düh lobbant fel benne, másrészt pedig elmondhatatlanul örült, hogy megtalálta a lányt, hogy végre itt van a kezei között. Hirtelen magához rántotta Miát, fejét a mellkasához szorította és simogatni kezdte azt.
A lány zokogva ölelte át a férfi hátát, és úgy bújt hozzá, mint aki soha többé nem akarja elereszteni, ami a helyzettől függetlenül igaz is volt.

A pillanatot egy csapat fiatal srác hangos trappolása zavarta meg, feléjük futottak, majd mikor elérték őket, körbeállták kettejüket és vérfagyasztóan pszichopata vigyorral bámultak rájuk. Az orvos próbálta a háta mögé rejteni a lányt, de a mögöttük álló fiúktól ott sem tudta biztonságban tartani. Ricknek deja'vu érzése támadt, eszébe jutott, amikor feleségével került ugyanilyen helyzetbe. A fiú aki velük szemben állt ismerős volt neki, nem csak kinézete, a hangja is...

„ - Milyen gyönyörű nőt fogtunk ki magunknak.

Két fiú fogta le Laurát, míg egy harmadik összeszorította a nő arcát és azt forgatva vette szemügyre zsákmányukat.
Másik négy ember a férfit nyomta térdre, és fejét hátrafeszítve kényszerítették, hogy végignézze felesége molesztálását.