𝑀𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛 𝑅𝑒𝑛𝑑𝑏𝑒𝑛 𝐿𝑒𝑠𝑧...

13. rész

- Szia Mia. Hogy érzed magad?

- Jól.

- Nem vagy valami bőbeszédű.

A lány válasz gyanánt fújtatott egyet, feltehetőleg arra játszott, hogy az orvos megszánja és elvigye családja nyughelyére. Szegény, naiv Mia nem tudhatta, hogy Rick épp e miatt érkezett.

- Hoztam neked valamit. A húgom küldi sok szeretettel.

- Mi az?

Rick letette az ágy végébe a táskát, amiben a ruhák voltak, majd megindult az ajtó felé, és onnan visszafordulva tette még hozzá:

- Délután négykor van vége a műszakomnak, addigra készülj el. - Ezzel elhagyta a termet.

Mia lassan kinyitotta táskát, és kiemelte onnan először a pulcsit, majd a nadrágot. Hamar rájött, hogy mit akar a férfi. A szája hirtelen fülig ért, de csak is amiatt, hogy sikeresen rávette valamire az orvosát, amibe nem lett volna köteles belemenni. Az óra kettőt mutatott, úgyhogy bőven volt ideje átöltözni és rendbe szedni magát, de annyira bezsongott, hogy rögtön a mosdóba szaladt és felpróbálta a ruhákat.
A farmer alját kicsit visszahajtotta, hogy jó legyen rá, de a pulcsi ujjait hagyta, hogy tenyereibe lógjanak, mindig szerette, ha túl lógnak csuklóin. Kissé elszomorította, hogy még az orvos húgánál is alacsonyabb, de hamar megrázta magát, eszébe jutott, hogy a férfi azt mondta neki, hogy így jó, ahogy van. Kifésülte hosszú barna haját, pár tincset a füle mögé söpört és késznek nyilvánítva magát, vissza sétált az ágyához, leült és tűkön ülve várta, hogy négy óra legyen.

Pontban négy óra volt, amikor látta, hogy az orvos elsétál az ablak előtt, és az ajtóhoz lépve kinyitja a zárat, majd nagy mosollyal az arcán lép be a terembe.

- Gondolom tudod, hogy mi a terv.

- Elvisz a családomhoz.

- Így van, gyere.

Rick maga elé engedte a lányt, majd felmutatta a biztonsági őrnek, a főorvos engedélyével ellátott papírt és elhagyták az intézményt. A férfi az autójához vezette Miát, és mikor az végre kicsodálkozta magát, kinyitotta az ajtót és betessékelte a jármű anyósülésére.

- Csatold be magad - kérte a lányt.

- Mennyire van messze a temető? - kérdezte miközben végrehajtotta az orvos kérését.

- Tíz kilométer, nagyjából negyed óra és ott is vagyunk.

- Oké.

Mia egész kicsire húzta magát. Zavarban volt, sosem volt még úgy kettesben a férfival, hogy körülöttük nem volt senki más, most meg egy autóban ülnek, egymás mellett és szokatlanul nem szól senki semmit... mármint Miától nem szokatlan, de Rick ennél sokkal beszédesebb szokott lenni.
A lány egész úton a tájat kémlelte, rég nem volt erre alkalma, miután kiszabadult fogságából, beleesett a következőbe, így már nagyon hiányzott neki a természet.
Rick fél szemét a lányon tartva vezetett. Érdekelte Mia minden egyes mozdulata, hogy mi, mit vált ki belőle, ezért inkább meg se szólalt, nehogy kizökkentse a lányt, jelenlegi állapotából.
Mikor megérkeztek a temetőhöz, Mia rögtön kipattant az autóból és a férfit lehagyva a bejárathoz sietett. Az orvos nem félt tőle, hogy a lány elmenekülne előle, tudta, hogy Mia tisztában vele, hogy csak ront a helyzetén, ha elszalad, így teljesen nyugodtan emelte ki a csomagtartóból, az előre megvett virágcsokrot.
Miután Rick megérdeklődte, hogy hol találják meg az Engels család nyughelyét, hamar megtalálták a családi sírkövet, ahol szülei és testvérei feküdtek. Mia elhelyezte a virágokat a sírkő előtt, majd összetette kezeit, lehunyta szemeit és egy jó néhány percig mozdulatlanul, csendben állt.