𝑀𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛 𝑅𝑒𝑛𝑑𝑏𝑒𝑛 𝐿𝑒𝑠𝑧...

25. rész

- Nem akarsz inkább egy puha ágyban feküdni?

A lány alig láthatóan nemet intette a fejével, mire csak egy sóhaj volt a reakció.

- Mond, hogy nem burkolózol megint némaságba. Nehezen bírtalak szóra, és nem szeretném elölről kezdeni, kérlek, mondj valamit.

- Az öcsém meghalt... nem maradt senkim.

- Hékás - bökdöste meg finoman a lány lábát - én még itt vagyok. Segítek, amiben kell, csak mond, hogy mit szeretnél.

- Bármit kérhetek?

- Igen.

Talán kicsit meggondolatlan volt tőle, de nem gondolt semmi komoly kérésre. Mia lassan felállt és Rick is követte a példáját. A lány kilépett a kádból, közvetlen a férfi előtt állt meg és kissé felemelte fejét, hogy az orvos szemeibe tudjon nézni.

- Szeretném megölelni, - pirult el kissé - de nem megy.

Rick nem igazán tudott mit mondani erre a kijelentésre, így csak kitárta karjait és hagyta, hogy a lány magától nyisson. Mia lassan közelebb lépett a férfihoz, majd egy szempillantás alatt átkarolta az orvos derekát és egészen hozzábújt. Rick egyik kezével átfogta a lány derekát, a másikkal pedig ismét a fejét kezdte simogatni. Mindezzel csak annyit ért el, hogy ismét sírni kezdett.

- Ez jó jel, ha sírsz, az jó jel.

- Az öcsém meghalt...

Az orvos nem tudott mit mondani. Meg akarta nyugtatni, de bármit mondott volna, azzal csak még nagyobb fájdalmat okoz a lánynak, így inkább csendben várta, hogy megnyugodjon.
Miának kellett Egy jó tíz perc, mire sírása abbamaradt, már csak halkan szipogott, míg a férfi szüntelenül simogatta hátát, illetve fejét. Lassan eltolta magát Ricktől, és kipirosodott arccal, valamint vörös szemekkel nézett a férfi szemeibe.

- Kaphatnék még egy bögre teát?

- Ha utána lefekszel aludni, igen.

- Rendben.

Bár látszott Mia szemeiben, hogy nem akar aludni menni, nem ellenkezett. A mai után biztosan nem mond ellent a férfinek soha többet.
Rick kikísérte a lányt a nappaliba, majd ott hagyta testvérével, amíg ő megcsinálta a teát. Lili átült barátnője mellé, de nem tett semmit, nem tudta, hogy tehet e. Mia érezte a lányon, hogy nem mer nyitni, így, hogy megmutassa, hogy nincs mitől tartania, Lili vállára hajtotta fejét. A lány felbátorodott és átkarolta Mia vállát, hogy szavak nélkül is részvétet nyilváníthasson.
Hamarosan az orvos is visszatért, leült páciense másik oldalára és a kezébe adta a bögrét. Jó fél óra múlva Mia ismét aludt, ezért a többiek folytatták eszmecseréjüket.

- Most mi lesz?

- Őszintén? Fogalmam sincs. Nem tudom, hogy, hogy fog ebből újra talpra állni.

- Nem lenne jobb, ha vissza vinnéd a kórházba? Ott mégis csak szemmel tudják tartani a nap huszonnégy órájában. Ha itthon marad, nem tudsz rá figyelni, mert dolgoznod kell.

- Nem vihetem vissza. Akkor végképp összezuhanna.

- De akkor hogyan akarod megoldani?

- Nem tudom Lili. Az is lehet, hogy csak pár nap kell neki, hogy viszonylag kiheverje a látottakat, az is lehet, hogy soha többet nem jön rendbe, tényleg nem tudom.

- Ma mindenesetre jó volna, ha nem hagynátok egyedül.

- Nem terveztem magára hagyni.

- És éjszaka mi lesz vele? Lili azt mondta, hogy itt szokott kint aludni.