𝑀𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛 𝑅𝑒𝑛𝑑𝑏𝑒𝑛 𝐿𝑒𝑠𝑧...

52. rész

Ez a nap, május negyedike így már nem csak Mia születésnapjáról szólt, ez a dátum lett eljegyzésük napja, az ember nem is kívánhat ennél jobb születésnapi ajándékot.
Az ünneplés éjszakába nyúlt. A szülők és Andrew korábban magukra hagyták az ifjú párt, de a fiatalokat bombával se lehetett kirobbantani a házból.
Éjfél tájt lehetett, amikor mindenki kidőlt a fáradtságtól. Kit, ahol elnyomott az álom, ott aludt egészen reggelig. Egyedül Mia volt az, aki a ház mini erkélyén álldogált és a hold fényével megvilágított gyűrűjében gyönyörködött. Bal kezét a másikba fektette, és jobb kezének hüvelykujjával simogatta az apró köves ékszert.
Még mindig nem hitte el, hogy a lánykérés valóban megtörtént, hogy ők ketten össze fognak házasodni és végre törvényileg is egy család lesznek. Pár hónap és ő lesz Mrs. Harvey... furcsa ez így kimondva, már a múltukat tekintve. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy ennyit küzdöttek egymásért.

Mikor megunta a múltba révedést, bement a házba és ő is lefeküdt aludni.
Másnap reggel az idősebbek azt sem tudták, hogy áll a fejük. Hát igen, kicsit sok volt az alkohol, de nem kellett félni. Lili és Mia megúszták józanul az éjszakát és elsőként felébredve lefőzték az erős kávét, hogy az egészségügyi brigád hamar magához térjen.
Miután mindenki - viszonylag - magához tért, egyesével befoglalták a fürdőt. Gale már otthon érezte magát, Cindyt pedig nem érdekelte, hogy hol van, ő fürdeni akart. Amíg a többiek készülődtek, Rick és Mia nyugodtan ültek kint a nappaliban és levakarhatatlan mosollyal figyelték a fel s alá szaladgáló barátaikat.
A lány, az orvos vállára dőlve karolta át őt, míg Rick keze menyasszonya derekán pihent.

- Mikor tervezted ezt el? - emelte a férfira szürke szemeit.

- Hogy megkérem a kezed? Nem tudom, egy pár hónapja.

- A többiek tudtak róla? - mosolygott.

- Nem, csak arra kértem meg őket, hogy készüljenek a születésnapodra, de azt nem árultam el senkinek, hogy én mire készülök. Teljes meglepetést akartam. Lili amúgy is elárulta volna.

- Miért árulta volna el?

- Nem szándékosan, de az izgatottság meglátszott volna rajta és abból biztosan rájössz, hogy készül valami a háttérben, akkor pedig már nem lett volna váratlan és nem lett volna ekkora hatása.

- Az is igaz.

Visszahajtotta fejét a férfi vállára és csendben nézte tovább a többieket, akik mint a mérgezett egerek rohangáltak és szedegették össze, az éjszaka szét szórt cuccaikat.
A mai napon már Ricknek is dolgoznia kellett, ezért a lányok magukra maradtak, amikor a három jó barát elindult a munkahelyükre. Gale és Cindy most először érezte, hogy nem képesek végig vinni egy rövid műszakot sem, ezzel szemben Ricknek annyi energiája volt, hogy úgy érezte, akár reggeltől estig képes lenne dolgozni.
A lányokat sem kellett félteni, egy éve nem találkoztak és amikor Miáék végre hazaértek, akkor sem volt idejük beszélgetni, mert el voltak foglalva az ünnepléssel.
A kimaradt traccs partik pótlásaként, kényelmesen elhelyezkedtek a kanapékon és a fiúk megérkezéséig - reggel nyolctól délután négyig - megállás nélkül beszélgettek.

A következő pár hónap, az esküvő szervezésével telt el. Mivel Ricknek sok bepótolni valója volt munkahelyén nem igen tudott foglalkozni a témával, - de természetesen figyelt arra, hogy ezzel véletlenül se bántsa meg a lányt - ezért a testvérpár szülei segítettek megszervezni az eseményt. A vőlegénynek a végén nem is igen maradt beleszólása a történésekbe, amit a kezdeti „nemtörődömsége" miatt meg is értett.
Az egyetlen, ami az ő ötlete volt és mindenki kitörő lelkesedéssel fogadta, hogy a dátum legyen az a nap, amikor megismerték egymást. Nem életük legszebb napja volt az, de az esküvő majd tesz róla, hogy idős korukban is meleg szívvel gondoljanak Augusztus tizenkilencedikére.
Mia a szervezésben talán a ruhaválasztást élvezte a legjobban. Mindig is imádta a hatalmas fehér ruhákat nézegetni, már gyermekkori álma volt, hogy belebújhasson egy ilyenbe. Mivel a szalagavatós keringőjéből ki kellett, hogy maradjon rossz lába miatt, ekkor kitörő örömmel várta, hogy felpróbálhasson megannyi ruhát. Ebből fakadóan nem tudta kiválasztani a megfelelő darabot, mert mindegyik ugyanannyira tetszett neki. A jelenlévők - Lili, Cindy, Carol és a szalon egyik dolgozója - javasolták, hogy próbálja a vőlegény szemével nézni a ruhákat, de a választás így sem sikerült. Tudta jól, hogy Ricknek egy egyszerű kisestélyiben is ugyanannyira tetszene, mint egy ilyen menyasszonyi ruhában. A döntés így a kísérőkre hárult, ami megint csak nem volt egyszerű, mert ahányan voltak, annyi féle ruhát tartottak megfelelőnek.
Végül előkerült egy olyan darab is, ami mindnyájuknak elnyerte a tetszését. Egyszerű volt, mégis szép és bájos. Nem volt abroncsa, így a szoknya része fátyolként zúdult a földre egy mini uszályt képezve hátul. Vállán két, szintén fátyolszerű vékony pánt kapaszkodott 'v' alakú kivágást képezve, míg derekát, egy a ruha anyagából készült öv, és a rajta pihenő rózsa fogta körbe.
Miának is annyira megtetszett a ruha, hogy le se akarta venni. Bő három órát töltöttek el a szalonban és akkor a fodrásznál még nem is jártak. Nem volt az se egyszerű döntés, de végül megszületett a választás a hajkölteményt illetően.
Úgy gondolták, hogy, ha a ruhája is olyan egyszerű, akkor a frizurát se gondolják túl. Egy egyszerű, laza kontyot készítettek, amiből kuszán kilógott egy két tincs és így tűzdelték tele apró fehér virág alakú hajtűkkel.