𝑀𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛 𝑅𝑒𝑛𝑑𝑏𝑒𝑛 𝐿𝑒𝑠𝑧...

31. rész

Ez a remek beszélgetés rányomta a bélyeget Rick hangulatára. Szerencsére nem kellett a pácienseivel foglalkoznia, elég, hogy a kollégáival goromba volt. Igyekezett távol maradni a többiektől, így inkább egész éjszaka az irodájában ült és bár nehezen, de csak a munkájára koncentrált, addig sem kellett gondolkodnia.
Reggel sokkal nyúzottabb volt, mint bármelyik másik éjszakai műszak után. Nem elég, hogy álmos és fáradt volt, de még dühös is, egyetlen szerencséje, hogy mehetett haza. Már épp indult, hogy leadja a portán irodájának kulcsát, amikor Cindy megállította.

- Na mi van Hajas baba? Még mindig durcás vagy?

- Cindy, nagyon szépen kérlek.. ezt most ne.

- Szóval igen. Jaj Rick, nem hittem volna, hogy képes vagy ennyire felhúzni magad a témán.

- Tudod, nem szeretem, amikor az emberek jobban akarják ismerni az érzéseimet.

- Most tényleg megsértődtél?

- Szia Cindy.

Rick intett a nőnek majd, amíg a nő még mindig beszél hozzá, ő elindult a portás felé, hogy végre hazamehessen.
Cindy döbbenten fordult barátja után, sosem csinált még ilyet... most vagy tényleg nagyon felbosszantotta, vagy csak nem akar beszélni a nyilvánvalóról.
A férfi bedobta táskáját az anyós ülésre, visszakapott fegyverét pedig a kesztyűtartóba rakta, jobb, ha kéznél van. Becsatolta a biztonsági övét és végre elindult haza... Haza, ahol aztán minden csak rosszabb lett.

× × ×

- Szia Rick, milyen volt a mű-

- Nem akarok róla beszélni.

- Ennyire rossz volt? - jelent meg a másik lány is.

- Azt mondtam, nem akarok róla beszélni!

Rick megemelte a hangját, nem tűnt fel neki, hogy a második kérdést már nem a húga tette fel, hanem az időközben betoppanó Mia. Mikor a lányra nézett, az arca kissé megenyhült, de valahogy még idegesebb lett.
Mia megszeppenve nézett a férfira, de nem mondott semmit, inkább hátat fordított és visszament Lili szobájába.
Rick dühből a szoba legtávolabbi sarkába vágta táskáját, leült a kanapéra, térdeire támasztotta könyökeit és két tenyerébe ejtette arcát.
Lili aggódva ült át testvére mellé és bíztatóan megérintette a hátát, mire a férfi felemelte fejét és húgára nézett.

- Ne haragudj.

- Mi borított ki ennyire?

- Kicsit összekaptam Cindyvel, felbosszantott még tegnap a műszak elején.

- Akkor egész éjszaka ilyen mogorva voltál, mi?

- Igen, de végig az irodámban voltam, hogy ne haragítsak magamra mindenkit.

- Bölcs döntés - mosolygott. - És min vesztetek össze?

- Jobban akarta tudni, hogy mit érzek, mint én.

- Mármint mivel kapcsolatban?

- Elmeséltem neki, hogy mi történt múlt éjjel... gondolom, már te is tudsz róla. Annyi a lényeg, hogy Cindy szerint én érzek valamit Mia iránt, de ez nem most alakult ki, hanem már régebben - lóbálta meg ujjait a levegőben, hogy fokozza a kijelentés abszurditásságát. - Persze ez nem így van. Próbáltam magam beleképzelni a helyzetbe, mint éjszaka, de nem éreztem semmit.

- És Cindy tovább erősködött?

- Igen. Márpedig én utálom, amikor az emberek jobban akarják ismerni a gondolataimat vagy az érzéseimet.