𝑀𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛 𝑅𝑒𝑛𝑑𝑏𝑒𝑛 𝐿𝑒𝑠𝑧...

22. rész

Lassan összeszedte magát és lezuhanyozott, sokan vártak még a fürdőre, nem tehette meg, hogy órákig szenved a földön ülve. Fürdés után felvette pizsamáját és rögtön elindult barátnője szobája felé. Szerencséjére senki sem állta útját, így zökkenőmentesen jutott be Lilihez. Mia már nem akart beszélgetni, úgyhogy a matracra vetődött, arcát a párnájába nyomta és igyekezett úgy tenni, mint aki már el is aludt.
Sokáig kellett tettetnie az alvást, tulajdonképpen még akkor is, amikor rajta kívül már mindenki húzta a lóbőrt. Hosszú órák után feladta az alvásra tett próbálkozásokat és úgy döntött, hogy inkább felkel.
Sötétben botorkált végig a folyosón, ki a nappaliba és az előtérbe, amíg el nem érte a bejárati ajtót, ahol aztán magára kapta cipőjét és kabátját. Szerencséjére a kulcs a zárban volt, így hamar kijutott a teraszra, ahol leült a padra és az égen ragyogó csillagokat kémlelte. Hamarosan újra feltárult a nagy ajtó, Mia elsőre azt hitte, hogy felébresztette az orvost és utána jött, de amikor a bejárat felé fordult, a férfi édesanyjával találta szembe magát.

- Jó estét.

- Szervusz.

Az asszony lassan letelepedett a lány mellé és követve a példáját, ő is a csillagokat vizslatta. Mia egy darabig a nőt figyelte és várta, hogy az végre kibökje, hogy mit akar tőle, mert látszott, hogy akar valamit. Bele telt néhány percbe, mire az asszony megszólalt.

- Kedvesem, gondolom megvan a sajátos kis véleményed rólunk, és biztos azt hiszed, hogy nem szeretjük a fiunkat, de ez nem így van, mi csak a legjobbat szeretnénk neki. Az, hogy így beszél velünk, annak köszönhető, hogy Laura halála után a férjem megvádolta Ricket, hogy az ő tehet arról, hogy a felesége meghalt. Persze pár napon belül rájött, hogy butaság az, amit állít, de Ricket már nem érdekelte az apja véleménye.

- Nekem nem volt véleményem. A fia mindent elmesélt, ami ahhoz volt szükséges, hogy megértsem a fennálló helyzetet. Elmesélte, hogy a maga férje nem állt mellé, amikor támaszra lett volna szüksége, de ezután sem alkottam sajátos véleményt, nem akarok belefolyni a családi életükbe, semmi közöm magukhoz. Azt az egyet nem értem, hogy a férje miért nem állt mellé.

- A férjem nagyon a szívén viselte az esetet. Laura, Rick mostani főnökének a lánya volt, a főorvos úr pedig, a férjem gyermekkori barátja. Az uram nagyon kedvelte Laurát, és a főorvos helyett ő lett mérges a fiunkra. Laura apja az eset után maga mellett akarta tudni Ricket, mert úgy hitte, hogy segíthet rajta.

- De nem hagyta, hogy segítsen, nem igaz?

- Nem, valóban nem. Másfél évvel az incidens után, tudta ide csábítani, munkát, orvost és egy házat ajánlott neki, miknek segítségével új életet kezdhet... mindezt úgy, hogy ha Rick betartja azt az egyetlen szabályt, hogy rendszeresen eljár az orvoshoz.

- Tudtommal ezt a kicsiny szabályt se tartja be.

- Igen, tudok róla, ahogy Andrew, Rick főnöke is, de nem teheti ki, mert az egyik legjobb szakembere. Viszont nagyon aggasztja, hogy nem konzultál az orvosával, mert így sosem teszi túl magát az eseten.

- Lili szerint az is fejlődés, hogy nekem képes volt elmesélni a történteket.

- Tényleg az. - mosolyodott el - Áruld el nekem, hogy szedted ki belőle?

- Magától mesélte el. Illetve Lilivel beszélgettem a dologról, aztán a doktor úr megjelent mögöttünk és elmesélte.

Mia kissé elpirult, eddig senkivel sem beszélt úgy a férfiról, hogy „doktor úrnak" kelljen neveznie. Most, hogy belegondolt, igazából még egyszer szem szólította a férfit doktor úrnak... de nem is tudná a szemébe mondani, még ez is túl zavarba ejtő számára.