𝑀𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛 𝑅𝑒𝑛𝑑𝑏𝑒𝑛 𝐿𝑒𝑠𝑧...

9. rész

Míg a férfi kitombolta magát Cindy előszedett egy mankót és kollégája kezébe nyomta.

- Nem érdekelnek a kifogásaid, e nélkül nem hagyhatod el a vizsgálót - jegyezte meg a nő, Rick arckifejezését látva.

- Ezzel nem dolgozhatok.

- Akkor menj haza.

- Jó vicc volt, és a betegeimmel mi lesz?

- Morgan napok óta otthon henyél, pedig semmi baja, be tudna ugrani helyetted.

- Szerintem meg tedd vissza a helyére a mankót és engedj dolgozni - paskolta meg a nő vállait.

- Rick.

Az orvosnak nem kellett több. Cindynek van egy tekintete, amit ha alkalmaz, senki nem tud neki nemet mondani, és ha ehhez még hozzá társítja a megfelelő hanglejtést is amit a nevek kiejtésénél szokott használni, akkor az illetőnek esélye sincs kibúvót találnia.

- Add ide a mankót - sóhajtott lemondóan.

- Tudtam én, hogy okos fiú vagy te.

- Néha komolyan úgy érzem, mintha lenne egy nővérem.

- Nem vagy egyedül öcsi.

- Hány éves is vagy? Negyven? - nevetett.

- Most csak azért nem rúglak seggbe, mert nem akarom, hogy még több sérülést szenvedj el... a mai nap folyamán.

- Jól van házisárkány, ezt még folytatjuk.

- Házisárkány - Hajas baba, egy - null.

A jó kollégák között megszokott a becézgetés, de sokakban felmerült már a gondolat, hogy ezek ketten nem teljesen normálisak. Cindy neve mindenkinek egyértelmű, mert imád fontoskodni és a tyúkanyó szerepét tölti be az ápolók között. Na de, hogy Rick, minden nő álma, az Adonisz kinézetű férfi, hogy kapta azt a nevet, hogy hajas baba? Igazán egyszerű. Mint minden más, a haja is tökéletes, azt a csekélységet leszámítva, hogy őszül... ami talán normálisnak mondható az ő szakmája mellett. Így mivel az egyetlen hiba rajta a fekete lombkoronájába tűzdelt fehér tincsek, Cindy előszeretettel piszkálja vele az orvost. Az már más kérdés, hogy az ápolók szerint csak még tökéletesebbé teszi, mert úgy néz ki, mintha a hátra simított haja vége be lenne festve.

Rick a hóna alá vágta a mankót és egy hamiskás mosolyt dobott az önelégülten vigyorgó nő felé, majd elhagyta a termet és visszatemetkezett munkájába. Szerencséjére egész nap az irodájában gubbasztott és hallgatta az embereket, akik az előre megbeszélt időpontokra érkeztek. Este tíz óra volt mikor először felállt a székéből. Szüneteiben sem mozdult ki inkább bent evett, hogy minél hamarabb befejezhesse az adminisztrációt.
Fáradtan dőlt hátra székében, végig simította tenyerét az arcán, majd egy hatalmas sóhaj kíséretében lassan feltápászkodott a székből. Köpenyét felakasztotta a helyére, vékony kabátját a hátára terítette majd leoltotta a lámpát, kilépett a teremből és kulcsra zárta az ajtót. Egyenesen a nővérpult felé ment ahol Cindy mosolyogva várta kollégáját.

- Ennyi volt?

- Igen. Te maradsz éjszakára?

- Ja...

- Kik az ügyeletes orvosok?

- Louis, Jenny, Ryan, Gale és Mrs. Tökély - fintorgott.

- Na az szarügy - nevetett leplezetlenül.

Mrs. Tökély a kórház egyik legbriliánsabb orvosa. Szinte mindent meg tud csinálni, még azt is, ami nem az ő reszortja lenne, a főorvos szerint egy kincs. Persze a drága főorvos nem úgy ismeri a nőt, mint a kollégái. Egy arrogáns, dirigáló, idióta liba, aki azt hiszi magáról, hogy ő áll mindenki felett. Nyíltan kimondja a véleményét, az sem tartja vissza, ha ezzel mások lelkébe gázol. Külsőleg persze minden férfi ideálja: hosszú szőke haja, világos kék szemei, gyönyörű napbarnított bőre van és természetesen idomai is tökéletesek.