𝑀𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛 𝑅𝑒𝑛𝑑𝑏𝑒𝑛 𝐿𝑒𝑠𝑧...

47. rész

Hosszú perceken át kezdték tevékenységüket újra és újra, már nem csak Miában, Rickben is fellobbant a kis szikra, ami a folytatásért könyörgött. A férfi egy pillanatra megfeledkezett arról, hogy miért is akar várni ezzel az egésszel, így később Isteni beavatkozásnak tartotta azt, hogy mobilja megcsörrent.
Úgy pattant el a lány mellől, mintha vétkezett volna azzal, hogy engedte magát elcsábítani - na, nem mintha ő nem akarta volna. - Zsebébe nyúlt miben telefonja pihent, kissé félre vonult, majd felvette az ismerős számot.

- Jó estét nyomozó!

- Jó estét. Remélem nem zavarom.

- Nem, dehogy. A lehető legjobbkor - pillantott az önkívületi állapotba került, vörös arcú lány felé. - Miben segíthetek?

- Csak most olvastam az e-mailjét. Az, hogy a kisasszonyt kiengedték a kórházból, azt jelenti, hogy képes a közeljövőben tanúskodni? Vagy még pihennie kell?

- Fizikailag teljesen jól van. Lelkileg viszont csak akkor tud véglegesen felépülni, ha megtudta a vádlott ítéletét. Szerintem jobb túl esni ezen az egészen.

- Rendben. Akkor megbeszélem a bírói testülettel, aztán írok egy levelet, úgy hogy hivatalos legyen.

- Értem, köszönjük. Akkor a mihamarabbi viszonthallásra.

- Viszonthallásra.

Rick letette telefonját az asztalra, de nem mozdult. Meg akarta várni, hogy pezsgő vére és szapora szívverése kicsit lenyugodjon. Félt tőle, hogy ha a lány közelébe megy, nem fog magával bírni, és újból neki esik. Márpedig ő megfogadta, hogy nem tesz semmi meggondolatlant.
Terve, hogy távol marad Miától nem jött össze, ugyanis a lány úgy gondolta, hogy jobb helyen lenne szerelme mellett.
Lassan haladt, hogy az orvosnak legyen ideje felkészülni a közelgő csapásra, és hogy garantáltan végig mérje őt. Mikor mellé ért, komótos tempóban ült le és helyezkedett el Rick bal oldalán. A férfi igyekezett nem tudomást venni a lányról, így, hogy elterelje figyelmét, bekapcsolta a tévét és próbált csak a szürke dobozban zajlottakra koncentrálni, több - kevesebb sikerrel.
Mia nem nézett az orvosra, de kezét észrevétlenül a férfi combjára fektette és mutatóujját tologatva cirógatta azt.
Ricken kellemes borzongás futott át a lány érintésének köszönhetően, de agya továbbra is megálljt parancsolt. Lassan megfogta a combján heverő kezet, leemelte onnan és határozottan maguk közé nyomta, de nem engedte el.
Viszont Mia sem adta fel harc nélkül, mintha megszállta volna a kisördög, akinek az okoz örömöt, hogy felhúzza szerelmét és, hogy produkálásra bírja őt. Kihúzta kezét a férfi szorításából és ujjait egyenként letéve visszafektette kezét párjának combjára.

- Látom, nagyon szeretsz a tűzzel játszani.

- Nem játszom.

- Nem? Akkor mit csinálsz? - fordult végre a lány felé - Hidd el nekem, hogy nem vagy még felkészülve erre.

- Mire? - pislogott ártatlanul.

- Tudod jól, hogy miről beszélek. És ha tetszik, ha nem, nem fogok tenni semmit, ezzel - fogta meg ismét a lány vékony kezét - ugyan megnehezíted a dolgomat, de nem törsz meg.

Mia nem válaszolt semmit, szabad kezével átfogta a már összekulcsolt kezüket és elkezdett játszani a férfi ujjaival. Fejét vállának döntve meredt maga elé és kezdeti lelkesedése és jó kedve most valahogy teljesen eltűnt, oly annyira, hogy Rick már kezdte rosszul érezni magát.

- Nem azért nem teszek semmit, mert nem szeretlek, vagy, mert nem akarom, hanem azért mert meg szeretnélek óvni. Épp elég gyenge vagy lelkileg így is, nem akarlak még jobban összetörni.