𝑀𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛 𝑅𝑒𝑛𝑑𝑏𝑒𝑛 𝐿𝑒𝑠𝑧...

46. rész

A következő napokban Rick - szavához hűen - odafigyelt fizikai, és lelki épségére is. Minden este hazament aludni és azt azokat követő napokon csak tizenegy után ment be a kórházba, mert vagy addig aludt, vagy mással foglalta el magát, bár igen nehezen, mivel legszívesebben minden idejét Mia mellett töltötte volna.
Lili is napi rendszerességgel látogatta barátnőjét, ezzel egy pillanatra se hagyták, hogy visszazuhanjon abba a depressziós állapotba, amiben akkor volt, mikor megismerték. Minden nap beszéltették, elterelték figyelmét a történtekről és csak akkor hagyták neki, hogy a Charlesnál töltött napokra gondoljon, amikor ő maga akart róla beszélni.
Mivel Rick nem kezelhette őt jelenlegi kapcsolatuk miatt, Dr. Roberts vette át az ügyet, akinek nehezen ugyan, de hamarabb megnyílt, mint anno Ricknek.
Hála a lelki kúrának és fizikai kezelésének, állapota rohamosan javult. Gyors gyógyulása betehető annak is, hogy Mia rendkívül haza szeretett volna már menni.

- Úgy hiszem semmi akadálya annak, hogy haza engedhessük - mosolygott ki, fehér szakálla alól a lány kezelőorvosa.

- Valóban? Haza mehetek?

- Igen, aláírjuk a papírokat, átbeszéljük, hogy mit szabad és mit nem, - nézett előbb a férfira, majd vissza a lányra - aztán már mehet is.

- Jaj de jó - csapta össze tenyereit Mia.

- Akkor egy perc és hozom a papírokat.

- Rendben, köszönöm.

Ahogy az orvos elhagyta a termet, Mia felállt az ágyra, gondolkodás nélkül elrugaszkodott és Rick nyakába ugrott. A férfi először megijedt a hirtelen érkező csapástól, de amikor magához tért, a lány térdei alá nyúlt, átfogta derekát és egészen közel húzta magához a nyakába csimpaszkodó hölgyeményt.

- Végre haza mehetek.

Mia boldogságtól csillogó tekintettel nézett a férfi szemeibe, aki megragadva a bensőséges hangulatot, kicsivel még közelebb húzta magához és gyengéden megcsókolta párját.

- Pontosan az ilyen, és ehhez hasonló helyzetek miatt mondtam, hogy átbeszéljük, hogy mit szabad - jelent meg mellettük az orvos.

Rick lassan a földre engedte a lányt és megköszörülte a torkát, egyikőjük sem hallotta, hogy a főorvos visszaérkezett.
Mia mezítláb perdült kezelőorvosa mellé, hogy együtt átnézhessék a papírokat. Egy cseppet sem érdekelte a főorvos elképedése és az sem, hogy sikeresen kellemetlen helyzetbe hozta Ricket, csak az lebegett a szeme előtt, hogy ma végre kiengedik, és, hogy végre otthon lehet... kettesben az orvossal. Utoljára Karácsony másnapján volt vele egyedül, és meg is lepődött saját magán, de nem vágyott semmi másra csak, hogy mellette ülhessen és szorosan átölelhesse.
Az elmúlt egy hónap alatt teljesen kicserélődött... azaz inkább visszacserélődött. Valahogy visszanyerte azt a valóját, aki az első elrablása előtt volt, az igazi énjét, megkoronázva azzal a bónusszal, hogy nem zavarja, ha valaki hozzáér... már ha az a valaki számára is ismerős.

- Jól van, a papír munka megvan. Most pedig szeretném elmondani, hogy-

- Semmi hirtelen mozdulat, kerüljem a fizikai aktivitást, ne terheljem meg magam, szedjem a gyógyszereimet, táplálkozzak egészségesen, fokozatosan rázódjak vissza a mindennapi életbe... Kihagytam valamit? - mosolygott a lány.

- Látom, tényleg nagyon el akar menni - nevetett. - De igen, lényegében ennyi volna.

- A többi úgyis Ricken múlik - jelent meg a főnővér is.

- Többi? - Mia enyhén oldalra billentette fejét és értetlen, kislányos bájával megmosolyogtatta a bentieket.

- Ne is figyelj rá - lépett mellé az orvos. - Cindy, te meg kérlek ne tömd tele a fejét mindenféle hülyeséggel.