𝑀𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛 𝑅𝑒𝑛𝑑𝑏𝑒𝑛 𝐿𝑒𝑠𝑧...

35. rész

- Jól vagyok. Most dolgom van.

Az orvos elrobogott és faképnél hagyta a férfit. Rick összevont szemöldökkel nézett a nő után, de nem gondolkodott rajta sokáig, úgy döntött, hogy majd rákérdez a páciensnél, amikor legközelebb bejön hozzá. Ezzel a gondolattal indult ki a parkolóba.
A kocsiba szállva vett egy mély levegőt, és felkészült arra, hogy megint ki fogja készíteni saját magát, mikor hazaér.
Egy tíz percen belül már otthon is volt. A lányok még mindig a kanapén ücsörögtek és csillogó szemekkel, mosolyogva köszöntötték az orvost, aki épségben ért haza.

- Rick, hol voltál?

- A kórházban.

- Nem véletlenül kaptál mára szabadnapot.

- Beszélnem kellett valakivel. Van az a pont, amikor már én magam sem tudom, hogy mi a helyes és mi nem - nézett a másik lányra. - És olykor kell egy kis útmutatás.

- Csak nem az orvosodhoz mentél be? - csillant meg a lány szeme.

- De, nála voltam.

- Végre!

Lili felpattant volna örömébe, de lábai nem engedték, így csak közelebb gurult testvéréhez és átölelte a derekát.

- Három évbe telt, de végre elmentél hozzá. Büszke vagyok rád.

- Köszi húgi - borzolta meg a lány haját.

- És segített?

- Igen, úgy néz ki igen.

- Szuper. Akkor ezt megünnepeljük az ebéddel, amit egész délelőtt neked készítettem.

Lili kiment a konyhába és elkezdett megteríteni. Próbálta elhúzni tevékenykedését, abban reménykedve, hogy testvére és barátnője beszélgetni kezdenek. A tegnap történtek óta olyan feszültek, és feltűnően kerülik egymást. Arra gondolt, hogyha kettesben hagyja őket talán kicsit összemelegszenek. De nem történt semmi. Csendben ültek egymás mellett - a kanapé két végében - és várták a csodát. A konyhában ténykedő lány tudta, hogy valami nincs rendben, az addig oké, hogy barátnője nem mer beszélni Rickkel a történtek után, de hogy testvére sem, az már sok. Látszott rajta, hogy feszült és, hogy várja, valaki végre megtörje a csöndet.

- Jöttök enni?

- Ja, persze, igen.

Lili kezdte rosszul érezni magát a nyugtalan páros mellett, ezért úgy döntött, hogy ebédjét inkább a szobájában fogyasztja el... - véletlenül sem azért, hogy valahogy megpróbálja összemelegíteni a másik kettőt. -

- Nem baj, ha elvonulok a szobámba?

- Nem, dehogy. De miért?

- Hát... egész nap az ebéd elkészítésével voltam elfoglalva... éés nem volt időm tanulni. Muszáj haladnom az anyaggal, mert holnap ki fog kérdezni a tanárom.

- Jól van, menj csak.

- Köszi.

A kis gaztevő felnyalábolta tányérját és elsietett szobájába, ezzel magára hagyva az egyre idegesebb párost.
Csendben ültek egymással szemben és igyekeztek az evésre koncentrálni, de valahogy egyikőjüknek se ment. Bármennyire is próbáltak arra fókuszálni, hogy minél hamarabb végezzenek a kései ebéddel, annál lassabban fogyott az étel a tányérjukról.
Rick megpróbálta összeszedni magát, nem viselkedhet úgy, mint egy szerelmes tinédzser... lassan harminc éves az ég szerelmére. Mosolyt erőltetett az arcára és nagy nehezen a lányra nézett.