𝑀𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛 𝑅𝑒𝑛𝑑𝑏𝑒𝑛 𝐿𝑒𝑠𝑧...

Karácsonyi Különkiadás

Karácsony napján a gyerekek izgatottan pattantak ki az ágyukból, még Stewart is, aki tizenhat éves létére minden nap, világ gyűlöletébe burkolózva gubbasztott a szobájában.
Általában mufurc ábrázatot öltve slattyog a házban, amikor szülei rászólnak, hogy ahelyett, hogy életétől undorodva ül a szobájában, - aminek okát senki sem értette - inkább töltse velük az időt. Viszont Karácsonykor, mintha kicserélnék, olyan boldog, mint kiskorában, elmondása szerint, csak tizenhárom éves húga miatt hajlandó így viselkedni, de ezt persze senki sem hiszi el neki, csak ráhagyják.
Paige, korát meghazudtolva ugrál örömében minden évben. Még mindig nem nőtt ki a Karácsony csodájából.
A nap nagy részét mindig szüleivel tölti, segít anyjának a főzésben, és persze sosem marad ki a fa díszítésből sem.
A csúcsdísz felhelyezése, mint minden évben, most is az ő feladata volt, és mint minden alkalommal, most is apja segítette fel, hogy felérje a magas fenyő tetejét.
Rick a kislány hóna alá nyúlt és könnyen felkapta, akár egy tollpihét. Paige apja nyakába ült, és onnan előre nyújtózkodva felhelyezte az aranyra színezett díszt a fa csúcsára.

- És ezzel készen is vagyunk - tapsikolt Paige.

- Na, gyere sózsák.

Rick a lányáért nyúlt és leemelte nyakából, de nem tette le. Átfogta a kislány derekát, Paige pedig apjáé köré fonta lábait és a nyakába csimpaszkodott, így összeölelkezve nézték a frissen díszített fenyőfát.
Mia, a férfi másik oldalán állt, fejét férje vállára döntötte, miközben a nála jóval magasabb fiúk karjába kapaszkodott. Stewart viselkedésétől eltekintve ők mindig ilyen nyugalmas, békés család voltak, de Karácsonykor, mint a legtöbb családban, itt is nagyobb szeretet és összetartozás lengi körbe őket, mint bármikor máskor.
Máskor Stewart lerázná magáról anyja kezét, - meg bárki másét is - de a szeretet ünnepére való tekintettel hajlandó volt elviselni, hogy Mia átkarolja jobb karját.

Miután Rick letette lányát, a fiú is kimászott anyja szerető karjai közül, és Paige-re hivatkozva ott hagyta a felnőtteket húgával együtt.
Mikor még kicsik voltak, fa díszítés után elvonultak játszani, de Stewart már kinőtt a játékokból, még húga unszolására sem volt hajlandó leülni játszani. Ezért csak a kanapén tespedve nyomogatta a telefonját, és ezzel kötötte le durcás - és enyhén unatkozó - testvérét is.

Rick és Mia visszavonultak a konyhába és együtt folytatták az ünnepi vacsora elkészítését. Jobban mondva Mia sütött - főzött, Rick pedig lépten - nyomon a sarkában volt, és kihasználva kettesben töltött szabad pár percet átkarolta feleségét és kedves puszikat nyomott arcára, ahol csak elérte.

- Mi lenne, ha inkább segítenél? - mosolygott a nő - Liliék nem sokára itt lesznek és még nem állunk sehogy.

- Ugyan. Meg fogják érteni.

A férfi, Mia füléhez hajolva mondta a szavakat, de a nő szinte fel sem fogta azokat, mert teljesen lekötötte a kellemes borzongás, amit a férje lágy és gyengéd hangja okozott. Még ennyi év után se tudta megszokni ezeket az apró mozzanatokat.
Ám, amikor eljutott a tudatáig, hogy férje azon mesterkedik, hogy összezavarja és kicsábítsa a konyhából, - egészen a hálóig - észrevétlenül megrázta a fejét és finoman eltolta magától Ricket.

- Mint mondtam, - mosolygott ismét - a húgodék nem sokára megérkeznek. Inkább vedd rá a gyerekeket, hogy öltözzenek át.

- Igenis főnök.

Az orvos megcsókolta feleségét, majd elégedetlenül otthagyta és elindult megvívni az örökké problémát okozó ruhaváltás csatáját gyerekeivel.
Amikor otthon vannak, szeretnek kényelmes, lenge ruhát viselni, és mindig győzködni kell őket, amikor valami ünnep alkalmából ki kell öltözniük úgy, hogy igazából semmi nem történik, nem mennek emberek közé, csak családi körbe meg minek kiöltözni? - hangzik el állandóan ugyanez a kérdés.
Természetesen mindig a felnőttek győznek, de szülők várják már a napot, amikor nem kell fél órán át könyörögni a gyerekeknek.