You will be mine. /muke/

4.

-Utálom ezt a helyet. -a tanteremben ülve vártuk, hogy a drága fizika tanárnő „végre" megérkezzen. Igazából ez csak egy gondolat volt, amit hangosan kimondtam.
-Ez nem újdonság. -Calum olyan erővel vágott hátba, úgy érzem eltört a lapockám. Megnéztem az időt. Már 15 perce megy az óra.
-Haveer. -mutattam a falon lógó órára. -Nem szokott ennyit késni. -vigyorogtam rá, reméltem leesett neki, hogy mire célzok.
-Szóval ez egy lyukas óra. -kacsintott és hátára vette a táskáját.
-Na látod, ezért vagyunk mi barátok. -nevettem és követtem példáját.
Már a folyosón játszottuk a titkosügynökösdit, azért nem lenne poén, ha észre vennének minket.
Minden remek, csak annyi a baj, hogy a kijárathoz vezető út a tanárival szembe vezet. Sprintelve haladtunk el a démonlak, majd a porta előtt is és végre kijutottunk.
-Friss levegőő. – Calum hatalmas levegőt vett. Elővettem a cigis dobozomat.
-Nem Cal, ezt hívják friss levegőnek. -mosolyogva a számba vettem egy szál cigarettát és meggyújtottam. Calum meghívta magát egy szálra a dobozomból. Nem messze volt az iskola sportpályája, akár hányszor lógtunk Calummal mindig oda mentünk. Volt ott néhány pad is, igazából nem tudom, hogy azok miért voltak ott, és sose fogok rájönni. De legalább volt hová ülni. Calum elindította a Queentől a We Are Champions-t
-Ez a szám rólunk szól. -mosolygott rám, én meg felnevettem. Imádtam ezeket a pillanatokat. Olyan gondtalanok voltunk, élveztük az életet és lázadtunk, mint a normális tinédzserek.
-Remélem nincs kedved bemenni zenére. -tette fel kérdését barátom kizökkentve a nagyon komoly gondolatmenetemből.
-Szerinted? -húztam fel a szemöldököm. -Hogy újra megkapjam attól a faszszopótól, hogy olyan hangom van, amivel az amerikai hadsereg iraki terroristákat kínozhatna halálra? -Calum majdnem megfulladt a röhögéstől.
-Mondott ilyet? -kérdezte miután képes volt megszólalni és letörölte a könnyeit
-Hát pont ezt nem mondta, de nagyon utalgatott rá, hogy mennyire szar hangom van. -szívtam nagyot ismét a cigarettámba, de már csak a szűrő maradt belőle. Lebiggyesztett ajkakkal elpöcköltem.
-Na majd akkor, amikor arénákat töltünk be, adok tanár úrnak egy VIP jegyet. Majd mikor mennek rád a lányok, hogy „Ohh Mikey vedd el a szüzességem" Te pedig csak „jajj bocsi, fiú párti vagyok, de Calum szívesen el végzi helyettem ezt a nehéz feladatot". -elváltoztatott hangon adta elő ezt a kis jelenetet, és most rajtam volt a sor, hogy meghalljak a nevetésben. Szerettük Calummal elképzelni, hogy milyen lenne, ha mi is majdnem annyira híres előadok lennénk, mint például a Green Day, de egyikünknek sem volt bátorsága komolyabban venni a zenélést. Cal sokszor poénkodott azzal, hogy engem hamarabb képzelne el bűnözőnek, mintsem ügyvédnek. Hogy nézne már ki az örök lázadó Michael Clifford pingvinnek öltözve és hátra nyalt hajjal? Apád ezt nem gondolta át jól. Igaza volt.

-Hallod, amúgy tesire lehet be kellene mennünk, mert össze leszünk vonva a tizenkettedikesekkel. Az edző kitalálta, hogy szervezzünk egy meccset és ha nem megyünk be egész évben basztatni fog minket. – Egy doboz cigi és néhány nevető görcs után Calum csak úgy a semmiből felhozta ezt. Nem hittem el. Remek.

Egész nap szenvedtem a gondolattól, hogy egy légtérben kell lennem Lukekal, de nem találkoztam vele és nem is láttam. Erre most ez. Azon gondolkodtam, hogy ellógom a tesit is... de Calumnak igaza van, és ez az egyik tantárgy, amiből bukásra állok. Igen. Testnevelés. Nem voltam oda érte, a tanár pedig értem. Szóval muszáj lesz részt vennem az órán. Remek.

Kb.egy fél óra múlva elindultunk vissza az iskolába és az öltöző felé vettük az irányt. Bementünk abba az igazán kis helyre. Már ott voltak a végzősök, alig találtunk helyet.
-Ahhhj Cal. Nem akarom ezt, még focizni se tudok. – panaszkodtam barátomnak mikor végre találtunk egy félig szabad padot.
-Nyugi, ez nem vérre megy. – felsóhajtottam, majd én is elkezdtem öltözni. Épp, hogy levettem a pólómat kinyílt az öltöző ajtaja.
-Srácok, bocs, hogy késtem. – megjött Luke. – És úgy látszik jól időzítettem.-Rám kacsintott. Hát ezt nem hiszem el. Időzítésből ötös. Ráadásul csak mellettem van hely, de biztos voltam benne, ha nem így lenne akkor is csinálna magának helyet mellettem. Hát ez csodálatos. Bárhol vagyok mindig felbukkan.. bár ez most faszság, mert Ő is órára jött. Lepakolt mellém, megpróbáltam tudomást sem venni róla. De mikor levette a pólóját. Nem tudtam nem oda nézni.Tökéletesen kidolgozott felsőtestét eleinte csak a szemem sarkából bámultam,majd már a teljes figyelmemet mellkasának szenteltem. Mivel ültem reméltem,hogy nem szembetűnő a tevékenységem, de megköszörülte a torkát, aminek hatására visszatértem a valóságba.
-Cica, ez kicsit feltűnő lesz. -suttogta. Pislogtam néhányat. Az öltözőben már alig voltak.
-Ne hívj így. - Luke fülig érő mosolyra húzta ajkait. Próbáltam halkan beszélni, nem akartam, hogy Calum is meghallja. Luke lehajolt, hogy a padon lévő táskájából kivegye a mezét.
-Tetszik, ahogy játszod a flegmát. De nem gondolod, hogy neked is fel kellene öltöznöd? Ne értsd félre, ha most nem egy öltözőben lennénk ezzel a sok barommal összezárva már rég neked estem volna és élvezettel jártam volna végiga tested minden pontját és mind a ketten tudjuk, hogy Te ugyan úgy élveznéd, de ha késünk az edző ki lesz akadva. – súgta a fülembe azzal a kicseszett (és be kell vallani ész veszejtően beindító) mély hangjával, engem pedig kirázott a hideg. Mi van veled Michael? Ez egy pöcs, aki minden lányt behálóz, most pedig téged próbál. Szedd már össze magad. -Gyerünk Mikeyhh – a nevemet egy nyögésben fejezte be, amitől hatalmasat sóhajtottam. Nem akartam a szemébe nézni, mert akkor az arcomat olyan szinten öntötte volna el a pír, amit soha nem tudnék eltüntetni. Ennyit arról, hogy összeszedem magam.
-Mike, mi van veled? – végre Calum is hozzám szólt.
-Öhm.. semmi.. – hallottam Luke kuncogását magam mellől. 

Okéé, nos eddig elég szorgosan töltögettem a részeket, de holnap hétfő.. /i will kill myself :)/ szóval nem tudom, hogy milyen gyakorisággal fogom tölteni a részeket. Sry :( /btw a gif nem illik a részhez, de Mikey annyira ellenállhatatlanul édes rajta, hogy muszáj volt beraknom ide/